Kína hosszu múltra tekinthet vissza és ragyogó kultúrával, rengeteg idegenforgalmi látványossággal rendelkezik. 1985-ben csatlakozott a világörökségről szóló konvencióhoz. Két év mulva, 1987-ben az UNESCO elsőként a Nagyfalat, a pekingi Téli Palotát és négy további objektumot vett fel a világörökség listájára. Jelenleg 29 kínai objektum szerepel ezen a listán. Ezzel Kína a harmadik a listán nyilvántartott országok között. A Kulturális Hiradóban szeretnénk bemutatni a világörökség listáján szereplő kínai történelmi, kulturális és épitészeti értékeket. Először röviden a Nagyfalról számolunk be.

A világ hetedik csodájaként nyilvántartott Nagyfal a világ legrégibb és legnagyobb katonai védelmi épitménye és több mint 7 ezer kilométer hosszan huzódik Észak Kínában.

A Nagyfal története az időszámítás előtti 7. századba nyúlik vissza. Akkor Közép-Kínában hatalmas őrtornyokat, bástyákat, illetve erődítményeket és az ellenség érkezését jelző létesitményeket épitettek az északon élő népek támadásai ellen. Később falakkal kötötték össze ezeket az épitményeket. Majd a Tavasz és az Ősz, valamint a Hadakozó fejedelemségek korában a különböző fejedelemségek hegemoniára törekedtek, ezért az egyik háború követte a másikat. A fejedelemségek a határvidék domborzatát kihasználva falakat emeltek egymás ellen. Később, az időszámítás előtti 221-ben Qin Shi-huan császár egyesítette az egész országot és összekötötte a korábbi fejedelemségek által épített falakat, hogy így védekezzen a mai mongol pusztaságon élő népek lovascsapatainak támadása ellen. Akkor a Nagyfal hosszúsága már meghaladta az 5 ezer kilométert. A Qin dinasztiát követő Han dinasztia több mint 10 ezer kilométerre meghosszabította. Két évezred során a különböző kínai dinasztiák mind építettek valamilyen falat. Ha összeadjuk az összes falszakaszt, akkor hosszúságuk meghaladja az 50 ezer kilométert. Ez hosszabb az Egyenlítőnél.

1 2 3 4