1903-ban C. Rawling angol kutató ment a qinhai-tibeti fennsíkra vizsgálatra. Egy napon lóval kelt át a síkon, amikor egy hegy tetején nagyon rácsodálkozott az elétáruló látványra. A feljegyzésében ezt írta: majdnem a hegy lábától a látóhatárig számtalan tibeti antilop szaladt, a számuk több mint 20 ezer lehetett.

Akkor a qinhai-tibeti fennsíkon talán több mint 1 millió tibeti antilop is élhetett, egyúttal sok másfajta nagy állat is volt ott, a fennsík képe hasonlított a mai afrikai szavannáéra. A máig eltelt száz év alatt az emberek hatására a fennsík már nem olyan, mint régen volt. Egy utóbbi vizsgálat és előrejelzés szerint jelenleg a tibeti antilopok száma nem haladja meg a 75 ezret, ezzel egyidőben számuk évente több mint tízezerrel csökken.

Vajon mi okozta a tibeti antilopok számának csökkenését, és az antilop meddig élhet a fennsíkon? Valóban jól megismerte a tibeti antilopot az ember? Erre válaszolva meg kell említeni George Sile doktort, aki Amerikában vadállat-védelemmel foglalkozik. 1985 és 1997 között miután a doktor befejezte a panda vizsgálatának tervezetét, megindította a fennsik vadállat csökkenésének kutatását. Ő az első ember, aki feltárta a tibeti antilop nagyarányú csökkenésének rejtélyét.