A Koguryo királyságot az egykori Fuyu (Buyeo) nemzetiségi Gaozhumeng (Gojumong: Samguk Sagi című koreai történelmi feljegyzése szerint) alapította meg az i.e. 37-ben a Nyugati-Han-dinasztia Xuantu elnevezésű prefektúrájának Gaogouli nevű járásában (a mai Liaoning tartomány Xinbin járásában), innen kapta a királyság a nevét (Goguryeo, Kogury?, G?og?ul?). Ebből következőleg jelentős bizonyíték található arra: az ókori Koguryo az ősi Kína egyik helyi hatalma. Nem sokkal később áttették a királyság székhelyét Hushenggu városba (a mai Liaoning tartomány Hengren járásába, a koreai történelmi feljegyzések szerint a város hajdani neve: Onyeosan, a kínai Pinyin szerint: Wonüshan, azaz Öt Asszony Csúcs). Az időszámítás kezdete utáni 3-ban megint átköltözött a királyság Guonei-cheng ("Országon belüli város") nevű városba, ez lett a főváros, s a hajdani Fuyu nemzetiségiek felépítették a másik fontos várost, Weinayant (Wandu Hegyi várost). Az Északi-Wei-dinasztiában az időszámításunk kezdete utáni 427-ben a hosszadalmas háborúk miatt költözött a mai Phenjanba. 668-ban megbukott a hatalom a Tang-dinasztia és a Koreai-félsziget déli részén egykor uralkodott Shilla (Silla) királyság közös támadása miatt.

Kína észak-keleti részén az ókorban elterült legjellegzetesebb és leghatásosabb helyi és nemzetiségi hatalmaként a Koguryo királyság egykor pompás kultúrát alkotott meg. Legfőbb történelmi emlékei szép számmal maradnak fenn a kínai Jilin és Liaoning tartományokban. Felbecsülhetetlen értékük van a királyi fővárosoknak, síroknak és nemesi síremlékeinek.

A királyi fővárosok és a Wandu Hegyi város körében a Wonüshan volt a Koguryo királyság első székhelye. A Yalu folyó két partján fennmaradt több mint 100 koguryoi város legrégebbike. A monumentális méretű, komplett szerkezetű ókori várost szép állapotban maradt fenn. A feltárt leletekből tudjuk, hogy Wonüshan város átörökítette az észak-kínai nemzetiségek hegyre támaszkodó városépítő hagyományát, ám Koguryo az építmények elrendezése, a városfalak építése és az építőanyagok feldolgozása terén áttörést ért el és újításokat alkalmazott. Innen kezdődően a királyság fokozatosan bővítette területeit, s több mint 700 éven át folytatta jellegzetes kultúráját.

A Guonei-cheng ("Országon belüli város"), és Wandu Hegyi (Weinayan) város a királyság történelmének derekán épült, építészeti sajátosságuk, hogy az alföldön fekvő és a hegyre támaszkodó városokat ötvözi. Északkelet-Ázsia középkori épületeinek a két város kiváló példája. Guonei és Wandu Hegyi városban székelt leghosszabb ideig a Koguryo királyság.

A két jelentős városon kívül a hegyláncok körülvette alföldön létezik közel 7000 Koguryo-kori sírkert, együttes értéke felbecsülhetetlen, nemcsak több oldalról testesíti meg a királyság történelmét, hanem művészeti kincsestára is az emberiségnek. Az ősi síremlékek között az úgynevezett Tábornoki Sír és a Nagy Királyi Sírtelep a jellemző, a tucatnyi királyi sírokból és a magukban tárolt számtalan freskóból sokat tanulmányozhatják a királyság építőművészetét, kultúráját. A Nagy Királyi Sírtelep mellett felfedezett Nagy Király Kőtáblájára a kínai írásjelekkel vésett szöveg eddig az ókori királyságról megszerzett archeológiai dokumentumoknak a leghosszabbika. Kiváltképpen az a fontos, hogy a helyi kulturális jegyek és a hagyományos kínai Han kultúra közötti szerves kapcsolat látszik rajta.