A Nap-Hold vízmedernél ősszel a legszebb a kilátás. Mikor lenyugszik a nap, a távoli égre terjedő piros napkorona alatt a tó felületét vékony selyemsálhoz hasonlóan le- és felszálló köd borítja. Később épp a hold felkeltekor az alkonypír a holdfényt és a tóvizet ötvözi, a nyugalom és a béke uralja a környéket. A helyi hajdani értelmiségiek írásban úgy fejezték ki a tó szépségét, hogy a "hegységben a víz, a vízben a hegység, a hegység magasodik, míg a víz csendesedik". Az azóta eltelt több mint 300 esztendőben a Nap-Hold Vízmeder a hegységben felbukkant nagy kiterjedésű tó miatt szerezte nagy megbecsülését a tengerentúlon.
A Nap-Hold Vízmeder területét régóta Shuishaliannak hívja a Gaoshan nemzetiség, akik itt laknak. A szájhagyomány szerint a szomszédos Jiayi járás egyik lakosa vadászat idején ide kergetve üldözött egy fehér szarvast, és döbbenten vette észre az itteni festői kilátást, ráadásul a helység alkalmas a vadászatra és szántásra, idehívta tehát a törzsét letelepedni.
A tavon a messziről gyöngyhöz hasonlatos szigetet Gyöngyöcskének nevezték el. A japán agresszorok elleni háború fölötti győzelem után Tajvan felszabadításának emlékére a szigetet "Felszabadítás"-ként kezdték említeni, s számtalan virágot ültettek rajta.