Egy, a Nyugati-tóról szóló mese szerint a tó valaha csillogó ékszer volt a mennyországban, de onnan a földre esett, és tóvá változott. Valójában a Qiantang folyó holtágai által három oldalról dombokkal körülvett tengerszem. A holtágakat keretbe foglaló két töltést két híres kínai költőről, Su Dongpóról és Bai Juyiről nevezték el. Innen ered a Bai-töltés (Baidi), és a Su-töltés (Sudi) elnevezés. A két csodálatos szépségű töltés zöld selyemszalagnak tűnik a dombokról nézve.

A tó szépsége megihlette egyrészt a Tang-dinasztia nagy költőjét, Bai Juyit, másrészt a Song-dinasztia nagy költőjét, Su Dongpót is. Mindkét költő elragadtatva ecseteli a tó szépségét.

 Bai Juyit a tó szépsége annyira rabul ejtette, hogy sokáig nem volt képes elhagyni Hangzhout. Su Dongpo pedig egy ókori kínai szépséghez, Xi Shihez hasonlítja. De az Argentínából érkezett tudósító, Pablo Sebastian szemében a Nyugati-tó olyan, mint egy erős férfi. Szülőföldjén a tavakat mindig a férfiakhoz hasonlítják.

A tóról számos mese szól. Ezek közül a legnépszerűbb a „Mese a Duanqiao hídról", vagy más néven „A fehér kígyó története" (Bai she zhuan). Ez a mese egy fehér kígyóról szól, ami csodálatos szépségű, fehér ruhát viselő nővé született újjá. Később a fehér ruhás lány első látásra beleszeret Xu Xianba. Yue Fei a kínaiak szemében hazafias hős, és sírja a Nyugati-tó mellett fekszik.

Yue Fei sírja

Ennek a szépséges mesének a története is bizonyítja, hogy az emberek mennyire szeretik a tavat. A Nyugati-tóval kapcsolatos legendák is minden bizonnyal hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyönyörű látvány már évszázadok óta idevonzza a hazai és a külföldi látogatókat.