2007. június 28-án a 31. világörökségi konferencián, Új-Zélandon vették fel a világörökségek listájára a kaipingi erődítménykomplexumot és a környező falvakat.

A kőfalú erődítményépületek nagy részben dombos vidéken helyezkednek el. A helybeliek kövekből felrakott épületeknek is nevezik az ilyen házakat, amelyek szabályosan feldolgozott kődarabokból készültek. Vannak olyanok épületek is, amelyeket megmunkálatlan kődarabokból építettek. Az összeillesztett kődarabok hézagait agyaggal töltötték ki. Ma Kaiping megyében 10 ilyen történelmi hangulatú épület marad fenn épségben. Ez az ezen a vidékeken fennmaradt erődházak 0,5 százalékát teszi ki.

A vert falú házak dombvidékeken fekszenek, nagyrészt Chishui és Longsheng községekben találhatók. Az idevalósiak sárból, vagy agyagból döngölt házként is emlegetik az ilyen építményeket. A sok évtizedes eső- és szélhatás ellenére ezek a történelmi házak továbbra is szilárdak és épek maradtak. Jelenleg még 100 ilyen ház áll, ez az összes erődépületek 5,5 százaléka.

A téglákból rakott erődházak dombvidékeken és síkságokon láthatók. Három fajtájuk van. Az 1368 és 1644 között fennállt Ming-dinasztia korában piros téglából készültek. Egy másik részüket az 1636 és 1911 közötti Qing-dinasztia, majd pedig a Kuomintang kormány idején szürke téglából építették. Végül pedig a legújabb épületeket piros téglából emelték.

1 2 3