A guanzi egy kettős-nádsíppal rendelkező fúvós hangszer, igen hosszú történelme van. A guanzi a középkorban a közel-keleti arab országokban, illetve a mai Iránban volt elterjedt hangszer, onnan került Kínába. Kínában a guanzit más néven bili vagy luguan-nak említették. Több mint kétezer évvel ezelőtt, a Nyugati Han-dinasztiában a mostani Xinjiang ujgur területen a guanzi már népszerű hangszerré vált. Innen terjedt tovább a guanzi a Sárga-folyó vízgyűjtő területére. A folyamatos fejlesztésen keresztül a guanzi előadási képessége egyre gazdagabb és szélesebb lett. Mára a guanzi igen elterjesztett Kína népei között, leginkább azonban az Észak-Kínában élő emberek szeretik ezt a hangszert.

A guanzi hangereje igen nagy, a hangvétele magas és tiszta, a hangja természetes és tele van falusi stílussal. A guanzi szerkezete viszonylag egyszerű, sípból, tölcsérből és hangszertestből áll. A guanzit sok mindenre fel lehet használni, szóló- vagy kísérőhangszerként is szerepelhet az előadásokon, különlegesen fontos fúvóshangszerként szerepel az Észak-Kínában elterjedt helyi opera-előadásokon. A guanzi előadási képzettsége igen gazdag, sok fajta hangot megszólaltathat, például remegő, csúszó, rugalmas hangot stb. A hangszernek széles a hangterjedelme. A guanzin játszva a zenész ajakformájának változtatásával emberek és állatok hangját utánozhatja.

A guanzinek nemcsak előadási képessége gazdag, hanem sok fajtáját is megkülönböztetünk a hangszernek, például: kis, közepes és nagy guanzi, kettős guanzi, billentyűkkel rendelkező guanzi stb.