A dongbula ősi kazah pengetős hangszer. Sok kazah család van, amelynek minden tagja tud játszani dongbulán. A kazah nemzet főleg Kína északnyugati részén, Xinjiang és Qinghai tartományok északi részén, továbbá Gansu tartomány nyugati részén él. Kazah nyelven a dong, szó szerint azt jelenti: „a hangszer hangja", a bula szó szerinti jelentése pedig: „húros hangszer megváltoztatása".

A dongbula nevű hangszer az időszámításunk előtti III. században már megjelent és elterjedt Xingjiang tartományban.

A dongbula nevű hangszert fából készítik, a formája olyan, mint egy nagy kanál. Korábban a konstrukciója és a formája egyszerűbb volt. A dongbulának két birkabélből készült húrja van, a szárán kilenc lyuk van. A kazah népi énekesek mindig magukkal hordják a dongbulájukat, mert szerintük ez az elképzelhető legjobb kísérőhangszer. Amikor pásztorkodnak, és velük van a dongbulájuk, már nem is érzik magukat magányosnak. Munka után a kazahok gyakran énekelnek együtt, és táncolnak a dongbula gyönyörű zenéjére.

A dongbulát nemcsak szólóhangszerként használják, hanem kísérőhangszerként is. Rendkívül gazdag, erőteljes hangja van, a hangszert mesteri fokon megszólaltatók sokfajta hangot ki tudnak fejezni vele, például a sztyeppén folyó forrás hangját, a tiszta és dallamos madárcsiripelést, az örvendező juhnyájat, a sebes ló patájának hangját, stb.

Híres dongbulán játszott zeneszám a „Donbula".