A Rewafu egy húrós pengetőhangszer, amely a kínai ujgur, tadzsik és üzbég nemzetiségiek körében terjedt el. A 14. században keletkezett, már több mint 600 éves. Akkoriban az általuk lakott Xinjiangban fokozódott a gazdasági és a kulturális kapcsolat Kína más részeivel és külföldi országokkal. Az ujgurok saját hangszereik alapján más országrészek és külföldi országok tapasztalataiból tanulva többfajta új hangszert fejlesztettek ki. Köztük a Rewafu a legjelentősebb, amely mindmáig megmaradt.

A Rewafu hangszer többnyire fából van. Felső része, azaz nyaka vékény és hosszú. A legfelsőbb része hajlított. A hosszú nyak végéhez egy hangszekrény van hozzászerelve.

Vannak három-, öt-, hat-, hét-, nyolc- és kilenchúros Rewafu hangszerek. Leggyakrabban a legkülső húrt szólaltatják meg. A többi húr pedig a hangok felerősítésére szolgál.

A Rewafu hangszerből erős, világos, különleges, nagy kifejező erejű hangot lehet kicsalni. Ezen a hangszeren szólóműveket, kísérő- és szimfonikus (zenekari) zenét szoktak játszani. Akár állva, akár ülve, a zenésznek egyenesen kell tartania vállát. A bal könyök közé helyezve, bal kézzel fogva a hangszert, ujjaival pedig kezeli a hangnyílásokat, jobb kezében vékony lemezzel pengeti a hangszert, amely szép hangot ad.

Bár a kínai ujgur, tadzsik és üzbég kisebbség mind a Xinjiang Ujgur Autonóm Területen él, de a köztük elterjedt Rewafu húros pengetőhangszerek némileg eltérnek egymástól elnevezésük, formájuk és stílusuk terén.