A dai nemzetiség körében él egy legenda, mely szerint egyszer hatalmas árvíz pusztított, és egy dai legény egy lopótök segítségével mentette meg szerelmét. A Buddha fülébe jutott az odaadó szerelem története, ezért sípot adott a kulacsnak. A fiú egy szép dallamot játszott rajta, és azonmód visszahúzódott az árvíz, és a szerelmesek boldogan éltek, míg meg nem haltak. A legenda szerint tehát így keletkezett a huluxiao hangszer.

A huluxiao formája nagyon különleges, egy egész lopótökből, három bambuszcsőből és három kis fémsípból készül. A lopótök tetejére egy bambuszcsövet szerelnek, amit fuvolaként használnak, a lopótök pedig rezonátorként működik. A lopótök végébe három különböző méretű bambuszcső kerül, és minden csőben van egy bronz, vagy ezüst síp. A középső cső a legszélesebb, amelyen lyukak van. Ebből jön a fő téma, míg a másik két oldalsó csőből a kísérőhangok.

A „Bambusz a holdfényben" című dal szerelmes fiatalok történetéről szól. Egy másik híres huluxiaodal a „Tavaszi pillangó".

A hangszer nagyon kellemesen szól, és a dai nép körében különösen kedvelt. Legszívesebben a vidámabb dalokat játsszanak rajta. A „Színes felhő fut a holddal" című dal nyugodt és lágy hangulatú.

Yunnan tartomány számos falvában találni olyan embert, aki a huluxiao mestere. A fiatalok a hangszerrel udvarolnak. Munka után is gyakran előkerül a zeneszerszám, megszépíti az emberek életét.

A huluxiaón gyakran játszanak olyan hegyvidéki dalokat és népzenéket, amelyeket elnyújtott hangok és gazdag kísérőhangok jellemeznek.

A kínai népzenével foglalkozó szakértők módosítottak a hagyományos huluxiaón, hogy még szebb dallamokat lehessen rajta játszani. A huluxiao a kínai zenészek külföldi bemutatkozásainak köszönhetőn egyre ismertebb a nagyvilágban.