Már gyermekkorában kitűnt zeneszeretetével, ezért a középiskola elvégzése után a Pekingi Tanárképző Főiskola zenei szakán tanulmányozta a nyugati zenét.
1924-ben Wang Luobin bejutott egy nyugati egyházi középiskolába, az iskolai énekkarban megismerte a nyugati zenei világot, dallamfűzést. 1931-ben Wang Luobin a Pekingi Tanárképző Főiskola Művészeti Központjában az orosz Horwath asszonytól tanult vokális zenét és ő volt a zongoratanára is.
1937-ben Wang Luobing csatlakozott a Japán elleni felszabadító háborúhoz, a híres kínai író, Ding Ling által vezetett északnyugati csoport tagja lett. Katonaként írta Wang Luobin a Ruhamosó dal, a Dal a Fenglin kikötőnél és több más dalt. 1938-ban Wang Luobingot az író Xiao Junnal, a költő Ce Ke-vel, és zenész Zhu Xingnannal Xinjiangba küldte a csoport. A nyugat-kínai Xinjiangban Wang Luobin kapcsolatba került a helyi népzenékkel.
Egyszer egy ujgur sofőr Wang Luobinnak elénekelt egy turfáni népdalt, a Daban várost, amely rögtön magával ragadta Wang Luobint. Wang Luobin azonnal feljegyezte a dallamot és a szöveget is, majd feldolgozást készített belőle. Ez lett a Sofőrdal, az első dal, amelyet Wang Luobin az általa gyűjtött népdal feldolgozásával készített.
Ettől kezdve Wang Luobin mindenhol népdalokat keresett, több éves munkával rengeteg népdalt gyűjtött több kínai nemzetiségtől is. Ilyen például az ujgur Leveszi a fátylat, Kasgari tánczene, Ifjúság-valcer, Alamuhan, Felkelt a félhold, Ilyaly, a kazah Vándordal, Örökre várlak, Konihai füstök alkonyban.