A dob, ugyanúgy mint más népek ősi kultúrájában, már nagyon hamar megjelent a kínai zenetörténetben is, körülbelül 3000 évvel ezelőtt. Az ősi időkben az emberek nemcsak a vallási szertartásokon és a különböző törzsi mulatságokon használták a dobokat, hanem csatákban, vadászatkor és az idő múlását is dobpergéssel jelezték. A törzsközösség felbomlása után az élet mind szélesebb területein használták a dobokat, mint például különféle ünnepeken és színdarabok előadásakor.

Egy dob elkészítése viszonylag egyszerű, egy favázra állatbőrt kell kifeszíteni, amit aztán könnyen megszólaltathatunk egy dobverővel. Kínában rengeteg dobfajtát ismernek: létezik az úgynevezett zsebdob, van nagy dob, tonggu, kézi dob és kongadob is.

A zsebdob - nevével ellentétben - egy hordó alakú, nagy dobfajta. A dob középső része szélesebb, mint az alja és a teteje, a tetejére szarvasmarhabőrt feszítenek ki. A dob mindkét oldalán hatalmas fémkarikák vannak, amelyekhez egy madzaggal odaerősítik a dobverőket. A zsebdobnak négy fajtája van, melyeket előszeretettel használtak az ünnepeken és színdarabok előadásakor.