A sheng ősi kínai fúvós hangszer, több mint háromezer éves történettel rendelkezik. Ez a legelső nádsíp hangszer a világon, amely nagy hatással volt a nyugati hangszerek fejlődésére is. 1978-ban a Kína Hubei tartományában fekvő Sui járásban, Zeng herceg sírjában találtak egy shenget. Több, mint 2.400 évvel előtt készítették, így eddig ez a legkorábbról fennmaradt sheng egész Kínában.

Eleinte a sheng a paixiaóhoz hasonlított, nem volt nádsípja, csak néhány bambuszcsövet kötöttek össze, amelyek különböző magasságú hangokat adtak ki. Ezután fokozatosan bambuszból készítették és testet adtak hozzá. Ettől kezdve a sheng és a paixiao már nem hasonlítottak egymáshoz.

A shengnek számos fajtája alakult ki az idők folyamán. Az új Kína megalakulása óta mesterek és zeneművészek folyamatosan fejlesztették a hangszert, ennek folytán újabb és újabb típusú shengek alakultak ki, például a hangterjedelmet bővítő sheng, a billentyűkkel ellátott sheng stb. Ezzel párhuzamosan a előadható zeneművek mennyisége is nőtt.

A sheng hangja tiszta és édes, felső regisztere átlátszó, tiszta és dallamos, középregisztere lágy és széles, alsó regisztere mély és vastag. A kínai hagyományos hangszerek közül a sheng az egyetlen olyan hangszer, amely egy egész akkordot is meg képes szólaltatni.

1 2