>>[Utazás Xinjiangban]

A Kánász-tó

A Kánász-tó az Altaj-hegységben található. A tó mongol neve magyarul azt jelenti, hogy „völgyben lévő tó". A Kánász-tó a tenger szint feletti 1374 méteres magasságban fekszik, a tó alapterülete 45,73 négyzetkilométer, legmélyebb pontja 188,5 méter.
Hóval borított hegységek veszik körül a Kánász-tavat. A tó körzetében 117 madárfaj, 39 emlősfaj, 4 hüllő és kétéltű faj, továbbá több mint 300 rovarfaj él. A környéken több mint 800 fafajta található, a tó pedig 7 halfajnak ad otthont. Ezek közül néhány faj kizárólag ezen a területen található meg, Kína egyéb részein nem. Mindennek eredményeképpen a Kánász-tó rendkívül jelentőséggel bír a tudomány, a természetvédelem, és az idegenforgalom szempontjából.

Loulan ősi város

Loulan ősi város a Xingjiang Ujgur Autonóm Terület déli részén, Lopnur északnyugati sarkán található. Hajdan a selyemút egyik fontos állomása volt ez.
Lopnur nevének fénye már sokszor elhomályosult.
Lopnurban nehéz az élet: ha az ember túl sok időt tölt a napon, bőre hámlani kezd, ajka kicserepesedik, mert a száraz levegő minden nedvességet elvon, és cserzett lesz az ember bőre. A szél és a homok ereje is hatalmas. A gyakran erős szél olykor homokfüggönyt von a táj köré. Barátságtalan éghajlata ellenére Lopnur titokzatossága sokakat vonz.
A történelmi feljegyzések szerint az időszámítás előtti 2. században Loulan a nyugati terület legfejlettebbjeinek egyike volt, ami 500-600 éves virágzása után hirtelen eltűnt a föld felszínéről. És hogyan tűnt el? Ez egy olyan kérdés, amit hosszú idő óta kutatnak a kínai és a külföldi régészek.
A szakemberek szerint Loulan ősi város természeti csapás, emberi tevékenységre visszavezethető, valamint más okokból, tehát például egy homokvihar és a közeli folyó folyási irányának megváltozása miatt tűnt el a föld felszínéről. Az ősi város területe 120 ezer négyzetméter volt, a házakat többnyire sárból és agyagból húzták fel. A város körül ősi sírok is találhatók. Az egyikben egy több mint 3800 évvel ezelőtt elhunyt ember mumifikálódott tetemére bukkantak, amit loulani szép nőnek neveztek el.

Az Ezer Buddha-barlang

A Xinjiangben húzódó egykori selyemút mentén fennmaradt sok világhírű nevezetesség, többek között a vár, a kőbarlang-templom, a sírok stb.
A bozikeli Ezer Buddha-barlang a leghíresebb kőbarlang a selyemúton.
Bozikelike ujgurul azt jelenti: a hegy dereka. Az Ezer Buddha-barlang Tulufan várostól észak-keletre fekszik. A barlangot a 6-14. század között vájták ki. A völgy sziklafalaiba vájt barlangok és barlangtemplomok ebből az időszakból, azon belül is a Tang-dinasztiából származó buddhista központ emlékeit őrzik.
A feltárt barlangok közül sokban rendkívül értékes falfestmények vannak. Ezeken imádkozó szerzetesek, szutra illusztrációk és Sákjamuni tanítványai láthatók. Bár sajnos a barlang falfestményei, a Buddha-szobrok siralmas állapotban vannak, de a megőrzött terület mégis eléri az 1200 négyzetmétert. Közismertek a feltárt Buddha-barlangok, amelyek rendkívül nagy értékű művészeti kincseket adnak a nyugati területek és a selyemút történetéből, kultúrájából és művészetéből.

Turpan, vagyis Tulufan

Tulufan, amit a helyiek Turpannak neveznek a Xingjiangi Autonóm Terület közepén elterülő medencében található. Ezt lángoló övezetnek is nevezik. A város különleges földrajzi fekvéséből adódóan gazdag a földalatti vízforrásokban, így jó minőségű szőlőt, több fajta gyümölcsöt, egyebek közt dinnyét, barackot, körtét és gránátalmát is termesztenek itt.
Tulufant a szőlőtermesztő országok királyának nevezik. Tulufant ábrázolásában sokszor előkerül a szőlő, a város is és az emberek is a szőlőben élnek. Általában a Tulufanba látogató vendégek legfontosabb beszédtémája az ottani látványosság, vagyis a szőlő. A feljegyzések szerint itt a szőlőtermesztés már több mint 2000 éves múltra tekint vissza.
Tulufanban mindenhol, tehát a széles és a szűk utcák szélén a házak előtt és mögött is szőlőültetvények láthatók. Az itteni szőlőültetvényeken termesztett számos fajta közül a magnélküli fehérszőlő és rosé a legkedveltebb és a leghíresebb. Kitűnő mazsolát készíthetnek az előbbiből, tehát a mag nélküli szőlőből.
Itt a mazsolát különleges módon, földkockákból épített szellős szárító-házakban, természetes eljárással készítik. Az itt előállított mazsola rendkívül édes és nagyon finom.

Kashi

Kashi teljes neve Kashgar. Ezen ősi város a selyemút egyik kulcsfontosságú állomása volt, a selyemút gyöngye nevet viseli, Kína történelmi kulturális városa.
Kashi a Talimu-mendecétől nyugatra fekvő legősibb zöldterületek egyike, Kína legnagyobb gyapottermelő bázisainak egyike .
A város hosszú múltra tekint vissza, sok látnivalóval és nevezetességgel rendelkezik. Ilyen látnivaló többek között az Aitigaer mecset, az Apakehuojia sírok, azaz a Xiangfeimu és Mohamod. A Kasgar sír egyben testesíti meg az ujgur kultúra, az építészet és a művészet tulajdonságait.

A msecset, mely arab stílusú épület, falait és tetejét zöld mázas cserép borítja. Bairam korában zarándokok százai özönlötték el . A másik híres nevezetesség a Xiangfeimu azaz az Abakh Hoja sír, mely a város keleti szélén fekszik. Kashi város természeti szépségei szintén vonzzák a belföldi és külföldi turistákat. 
Aki Xingjiangban jár Kashit nem hagyhatja ki, mint látnivalót. 

Hetian

Hetian őskori neve Yudian volt. Az ázsiai-európai kontinens közepén fekszik. A város az északi és déli ágra oszló selyemút fontos állomása volt, több nemzetiség is él itt egy helyen. A selyemút kereskedői és a különböző országok diplomatái, küldöttei éltek itt. A város a keleti és a nyugati kultúra egymásba olvadásának helyszíne volt .
Hetian várostól északra terül el a Takla-Makán sivatag, délre a Kunlun-hegység található. Ezen területen a titokzatos hóborította hegység a sivatag, a csoda tavak, a sztyeppe valamint szántóföldek is találhatók. A város híres az itt bányászott jádekő bányászatáról, a Selyemről, valamint a különleges szönyegekről és gyümölcsökről. A várost a jádekő, a selyem, és a gyümölcs földjének nevezik.