>>[Tibeti gazdaság]

Ipar

Korábban Tibetben csak kézműipar volt, szinte kizárólag szőnyeget, nemezt, köpenyt, csizmát, facsészét tudtak előállítani. Egyáltalán nem volt modern ipar. 1951-ben békés módon felszabadították Tibetet. 1959-ben végrehajtották a demokratikus átalakulásokat. Azóta egy sor iparág alakult ki Tibetben, köztük az energiaipar, a kohászat, a szénipar, a gépgyártás, a vegyipar, az építőanyag-ipar, az erdőgazdaság, a gyufagyártás, a műanyagipar, a textilipar, az élelmiszer feldolgozóipar, a bőripar, a papírgyártás. Az üzemek főleg Lhaszában, , Linzben és Sigacéban koncentrálódnak. 
2003-ban a tibeti ipar 1,8 milliárd jüanos értéket produkált, ami Tibet nemzeti össztermékének 15 százalékát tette ki. A jövőben további szerkezetátalakítást hajtanak végre a gazdaságban, nagy erővel fejlesztik az ipart, a erdőgazdaságot és az állattartást. Nagy energiát szentelnek az ipari-műszaki rekonstrukciók végrehajtásának, hogy növeljék az ipari termelés értékének arányát az egész gazdaságon belül.

Mezőgazdaság

Tibetben a mezőgazdasági területen az állattartás dominál, amely a földműveléssel kapcsolódik össze. A terület sajátos, hideg magashegyi időjárása meghatározza a mezőgazdaság lehetőségeit is. A mezőgazdasági adottságok tekintetében nagy különbség van a körzetek és a különböző magasságokban fekvő területek között. Földművelés főleg a kedvezőbb klímájú folyóvölgyekben folyik. Viszonylag kevés fajta kultúrnövény található meg Tibetben, főleg árpát termesztenek, emellett búzát, repcét, babot is. Néhol rizs és kukorica is megterem. Az árpa vetésterülete a legnagyobb, hiszen ez a növény jobban bírja a hideget, a tengerszint feletti 2500 és 4500 méter közötti magasságban fekvő vidéken is teremhet.

Állattenyésztés

Tibetben a mezőgazdaság fő területe az állattenyésztés, amely hosszú múltra tekint vissza. Még nagy tartalékok vannak fejlesztésében. Közel 82 millió hektárnyi legelő található Tibetben. Ebből több mint 56 millió hektárnyi legelőt lehet hasznosítani, ami közel ötödét teszi ki az egész ország rendelkezésére álló legelőknek. Tibet az ország öt nagy állattenyésztő bázisának egyike. Sok legelőtípus van Tibetben. A magashegyi puszták és a magashegyi legelők területe az összes legelőnek több mint 90 százalékát teszik ki. Ezeken a területeken magas tápértékű füvek nőnek.
Tibetben az állattenyésztés adja a mezőgazdaság össztermelésének 60 százalékát. Főleg jakot, juhot, és kecskét tartanak, amelyek közül a jak tenyésztése a legjelentősebb. Ez az állatfajta jobban bírja a hideget, az oxigénhiányt, a nedves időjárást. A jak sok tejet és húst ad, továbbá közlekedési eszközként is használható. A tibeti fajta juh is jobban viseli a magashegyi zord időjárást, a hideget, szárazságot, és jelentős gazdasági hasznot hoz.

Erdészet

Tibetben az erdők területe 6 millió 300 ezer hektárt tesz ki, ami egész Tibet területének alig 5 százalékát jelenti. Ez az 5 százalékos arány messze elmarad az ország átlagától. Az erdők élőfa-készlete azonban az autonóm területen eléri a 1,4 milliárd köbmétert, amivel Tibet a második helyen áll az országban a fakészlet nagysága terén. Az erdők főleg a Yalung Zangbo folyó középső és alsó szakaszánál, a Shannan körzetben és a keleti hegyszorosoknál fekszenek. Az őserdők a legjelentősebbek, és a fenyőfa a legfontosabb fafajta, amelynek nincs párja a világon a növekedés tekintetében.

Tibet támogatásának programja

A világ tetejeként emlegetett Tibet történelmi és természeti okok miatt gazdaságilag és társadalmilag régóta elmaradott terület volt. 1994-ben a kínai központi vezetés megtartotta a Tibet megsegítésével foglalkozó harmadik munkaértekezletét, amelyen Tibet megsegítése érdekében 62 projekt megvalósításáról határoztak. A tervek érintik a mezőgazdaságot, az erdészetet, az energiaipart, a közlekedést, a postai és távközlési ügyeket, továbbá más gazdasági ágazatokat. Összesen 4,86 milliárd jüant fordítottak objektumok létesítésére, ami nagy hatással volt a tibeti gazdasági és társadalmi életre.
A 62 objektum építése nagy lendületet ad nemcsak a tibeti gazdaság fejlesztésének, hanem javítja a tibeti lakosság életminőségét is. Ma Lhaszában, a Tibeti Autonóm Terület fővárosában a lakosok több csatornán tévézhetnek. Tibet keleti részében a három folyó vízgyűjtő területén termőfölddé alakították a korábbi pusztákat. Tibet déli részében emeletes tanépületek állnak a korábbi földszintes tantermek helyén. Ma a parasztok gyermekei világos, szép, tágas tantermekben tanulnak. A gránittal kövezett Potala-téren mindig a színes zászlók lengnek, látogatók jönnek-mennek. A tér jól mutatja a tibeti emberek lelkesedését és jó hangulatát.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13