A palotát a világ tetején csillogó gyöngyként emlegetik az emberek. A Palota Tibet székhelye, Lhasza központjában a Hongshan hegyoldalán emelkedik. A tibeti dinasztia 32. Szongcen Gambojának korában, azaz a 7. évszázadban láttak hozzá megépítéséhez. Elkészültekor még Hongshan Palotának nevezték az új épületeket. Később a dinasztia hanyatlásával párhuzamossan tönkrement az eredeti palota. A 17. évszázadban az 5. Dalai láma újjáépíttette a palotát a korábbi Hongshan Palota helyén. Az új épületeket már Potala Palotának nevezték. Azóta ez Tibet politikai és vallási központja.

Kívülről 13 emeletesnek tűnik a palota, magassága eléri a 110 métert. Ez Tibet legmonumentálisabb épületkomplexuma, amelyet fából és kövekből húztak fel. A falakat mind gránitból rakták, a legszélesebb szakaszokon vastagsága meghaladja az öt métert. Az épületek alapzata kőzeten nyugszik. A falak külső részét öntöttvas köti össze, hogy ellenálljanak a földrengéseknek. A házak tetejét aranyozott, gömbölyű fémszerkezetek díszítik. Ezeknek nemcsak esztétikai szerepük van, hanem villámhárítóként is működnek. Az elmúlt századokban a Potala Palota ellenállt számos villámcsapásnak és földrengésnek. 

A Palota három részből tevődik össze: keleti részén a Fehér Palota van, amely a Dalai láma lakhelye. Középső részén a Vörös Palota helyezkedik el, itt találhatóak a templomi pavilonok és a Dalai lámák sirkápolnái is. Nyugati részén szintén fehér színűek az épületek, itt laknak a szerzetesek. Az épületek a földrajzi fekvés és a domborzat figyelembevételvével készültek el. Az épületegyüttes rendkívül monumentális és impozáns. A házak harmonikusan állnak egymás mellett, igen magas esztétikai színvonalat képviselve.

A Vörös Palota az épületegyüttes legfontosabb része, ahol a dalai lámák sírkápolnái és a szentélyek találhatók. Külön említést érdemel, hogy az ötödik Dalai láma sírpagoda 15 méter magas. Az illatszerekkel és más anyagokkal bebalzsamozott holttestet a pagodában konzerválták. Az egész pagodát összesen 3724 kilogramm arannyal vonták be és több mint 15 ezer darab gyéménttal és más drágakővel díszítették. A pagoda egyik termében különböző vallási szertartásokra használt tárgyak és eszközök is láthatók. A pagodához tartozó terem a Vörös Palota legnagyobb pavilonja. 48 faoszlop tartja a hat méter magas épületet. Itt a han, vagyis a kínai nemzetség építészeti stílusát használták, azaz facsapos szerkezeteket buddha-szobrokkal, oroszlán, elefánt és más állatfigurákkal díszítve.

A Potala Palotában, szinte minden pavilonban, teremben, folyosóban freskók láthatók, amelyek vagy a történelmi kiválóságokat, vagy a buddhista szentkönyvekben szereplő főhősöket, az építőművészetet, a népszokásokat, a sportot, a mulatásokat, az emberek munkáját és mindennapi életét ábrázolják. Ezek a falfestmények igen értékesek. Ezentúl a palotában a 17. század óta mintegy 10 ezer festményt és számos kő- és fafaragványt, agyagszobrot, szőnyeget, kerámia-, porcelán- és jádetárgyat gyűjtöttek, amelyek nemcsak magas művészeti színvonalat képviselnek, hanem a han, azaz a kínai és a tibeti nemzetség közötti kapcsolat több mint 1000 éves múltját is felidézik. 

Az ENSZ UNESCO szervezete 1994-ben hivatalosan is felvette a Potala Palotát a világörökségek listájára. Később a lhaszai Dazhao kolostor és a Luobu Linka Nyári Palota is a világörökségek közé került. A hetedik században épült Dazhao kolostor Lhasza város délkeleti részében fekszik. Fő épülete a kínai építőművészetet képviselő Jingtang pavilon, amitt gyönyörű freskókkal díszítettek. Ebben a kolostorban számos régiséget őriznek. A kolostor előtt „Tang-tibeti szövetség" feliratú kőtábla áll, amely szintén alátámasztja, hogy régóta baráti kapcsolat áll fenn a han, azaz a kínai és a tibeti nemzetiség között. 
A 18. században elkészült Luobu Linka nyári palota a Potala Palota nyugati részében a Lhasza-folyó partján fekszik, ahol minden Dalai láma dolgozott és vallási szertartásokat tartott.

A Világörökségi Bizottság a három nevezetességről megállapította: az épületek sajátosságaikkal egy harmonikus, lenyűgöző kultúrtájat képeznek, beleszámítva történelmi és vallási jelentőségóket is.