A kínai klasszikus irodalom egyik költőjéről és hazafiról, Xin Qijiről (1140-1207) szól következő írásunk. Ő a Song-dinasztia korabeli (960-1279) „ci" (magyar átírással: ce) versforma legfontosabb képviselője. Ma úgy értékelik Xin Qijit mint kiemelkedő személyiséget; a „ci" versforma sárkányaként emlegetik. Kínában a sárkányalak a királyt és a császárt szimbolizálta. A „ci", más néven a „Song Ci", vagy „Szong-kori ce" egy olyan versforma, amelyhez zenei kíséret is szolgál, és énekelve szokás előadni. A „Song Ci"-nak két irányzata ismert. Az egyiket a szenvedély, a vakmerőség és a mesés képzelet jellemzi, míg a másikat a kecsesség és a visszafogottság. Xin Qiji az előbbi irányzat képviselője. A több mint 800 esztendővel ezelőtti Song-dinasztia korában élt. Akkor éles nemzetiségi ellentétek dúltak az országban. Nem tudott megbékélni az idegen elnyomással és a diszkriminációval, és már gyermekként is sokat áldozott hazájáért: húszévesen csatlakozott a felkelők csapatához. Később a Déli Song-dinasztia szolgálatába állt, és egész életét az elveszített országrészek visszafoglalásának, a politikai és katonai harcoknak szentelte. Ez a hazafias érzés irodalmi alkotómunkájára is kihatott, ennek középpontjában a katonai témák álltak.