Elvonultságában idillikus verseket is írt. Egy ilyen költeményében azt írja, hogy szereti a gyerek csintalanságát és naivságát. Örömmel figyeli, ahogy a gyerek a vízen szedi a lótuszvirág termését, a lótuszmagot. Ezzel a vidéki életet és tájat ábrázolta. Egy másik költeményében az olvasható, hogy a hét-nyolc csillagos égbolt alatt két-három csepp eső volt a hegységben… Ez leginkább egy szép kínai tusrajzra emlékeztet, kifejezve a szerző szabad, gondtalan, fesztelen lelki hangulatát.

Xin Qiji értett a hadtudományokhoz és a hadviseléshez is. De ennél is nagyobb költő volt, aki tökéjre vitte a „Song Ci" versformát, és újabb elemekkel frissítette a kínai költészetet; halhatatlan érdemeket szerzett a „Song Ci" versforma fejlesztésében.