Verseiben a katonák bátorsága, hősiessége és önbizalma dominál.

A Déli Song-dinasztia uralkodóházában többször is előléptették, ami éltette benne a reményt a külső betolakodók által megszállt területek visszaszerzésére. De többször leváltották, vagy lefokozták Xin Qijit, és így egyre kevésbé bízott nagyra törő terveinek realizálásában. Költeményeinek egyik részét az ország sorsa miatti aggodalom és fájdalom jellemzi. Nagy lelki viharok dúltak benne. Miután már minden reménye elszállt, és bizonytalanná vált az ellenség által megszállt területek visszafoglalása, közel húsz éven át elvonultan élt. Ennek során sok olyan verset írt, amelyekben csak tehetetlenül sopánkodott, aggodalmának és fájdalmának adott hangot. Az egyik ilyen alkotásában azt írta, hogy aggasztja az ország sorsa, de nem vehet részt a kormányzásban. Milyen keserves a visszavonult tisztviselő élete! - írta. „Ne támaszkodj az erkély korlátjára, és ne nézz messzire! Hiszen a lemenő nap fénye a szomorúfűzre esik, és hamarosan beköszönt a hosszú éjszaka. Ha rápillantasz, elviselhetetlen szomorúság lesz rajtad úrrá." Olyan verseket is írt, amelyekben elégedetlenségét fejezte ki az urakodóház gyengesége, romlása és hanyatlása, valamint politikai elmaradottsága miatt.