A világ különböző országaiban ma használatos nyelvek közül a kínainak nem-alfabetikus írása van. Sok legenda szól a kínai írásjegyek eredetéről. Az egyik szerint élt egyszer nagyon régen egy Cang Jie nevű ember, aki a madarak sárban kirajzolódó lábnyomát figyelve kapott ihletet a kínai karakterek megalkotásához. Így aztán létrehozta a legkorábbi kínai írásjegyeket, a piktogramokat.
Nem is olyan régen a kínai régészek a Shandong tartomány Ju megyéjében található Lingyang folyó közelében egy sírban sok leletet találtak, köztük néhány olyan agyagedényt, amelyekre kínai piktogramokat karcoltak. A vizsgálatok kiderítették, hogy az edényekre vésett szavak már több mint 4500 évesek, és ma ezeket tartjuk az első kínai írásjegyeknek.
A kínai kormány 1958-ban hivatalosan meghirdette a „Kínai pinyin program”-ot, amellyel az volt a célja, hogy segítsen az embereknek a kínai írásjegyek pontos felismerésében és olvasásában. Ez a program a latin ábécé betűit használta fel a kínai karakterek hangértékének visszaadására.
A „Kínai pinyin program” a kínai írásrendszer átfogó reformjának a része, egy szimbólumrendszer, úgynevezett „kínai fonetikus ábécé”, amely megmutatja, hogyan kell kiejteni a kínai írásjegyeket, amelyek két részből állnak: az előtagból, azaz elöl álló mássalhangzóból és az utótagból, azaz magánhangzóból. Az előbbiek száma 21, az utóbbiaké 39.