A hagyományos kínai gyógyászat egyedülálló kezelési rendszer, amelynek mély és kiterjedt filozófiai háttere van. Legtöbbször a betegség meglétének általános tudomásul vételével kezdődik „辨(biàn)证(zhèng)施(shī)治(zhì) ”. A tradicionális kínai gyógyászat ugyanis úgy tartja, hogy a láthatatlan „经(jīng)络(luò)” lakozik az emberi testben. A „经(jīng)络(luò)” és a belső szervek közös működése tartja fenn az emberi test egészséges működését. Ha a köztük levő egyensúly felborult, azt valamilyen tünet, legtöbbször tünetegyüttes mindig jelzi az orvos számára. A hagyományos kínai diagnosztika a tünetek általános megfigyelésén alapszik. A diagnosztizálásnak négy módszere van: a megtekintés „望(wàng) ”, a meghallgatás és megszagolás „闻(wén) ”, a kórtörténet kikérdezése „问(wèn) ” és a tapintás „切(qiē) ”, ami összekapcsolja a beteg arcának megfigyelését a pulzus tapintásával. Ezen kívül figyelembe veszi még a beteg testfelépítését, étkezési szokásait, az évszakokat, az éghajlati eltéréseket és más tényezőket is. Ez az úgynevezett „对(duì)症(zhèng)下(xià)药(yào) ”. A hagyományos kínai gyógyászat nem pusztán gyógyászati kezelés, annál jóval több. Az egészségről vallott holisztikus szemlélete jegyében fontosnak tartja az ember testi és lelki harmóniáját csakúgy, mint a helyes táplálkozást és a testmozgást.