A költözködés sohasem egyszerű dolog, de a régi kínai hagyományok miatt különösen nem volt az. Régen mindenekelőtt tanulmányozni kellett a kalendáriumot, kiválasztva a megfelelő napot az elköltözéshez. Erre persze nem minden napszak volt megfelelő. A legjobbnak a délelőttöt tartották, de mindenképpen még napnyugta előtt kellett költözködni, mert az éjszakai költözés hagyományosan rossz előjelnek számított. A költözés napján csak csupa jó dolgot volt szabad mondani, a családtagoknak tilos volt a kiabálás és a harag, valamint a gyerekeket sem volt szabad megverni. Tilos volt továbbá az alvás is a költözés napján, még az új házban is, ellenkező esetben, legalábbis úgy tartották, később könnyen megbetegedhetnek. Este mindenféle desszertet kellett készíteni, amit aztán az egész család együtt fogyasztott el. Ez a család egysége utáni vágyat szimbolizálta, valamint azt, hogy olyan édes életet szeretnének mindnyájuknak, mint az imént fogyasztott méz, illetve édességek. Manapság azonban az emberek csak nagyon ritkán költöznek a hagyományok előírásai betartva, már csak azért is, mert szinte teljesen el is feledték őket. Végül is a legfontosabb dolog megbízható, lelkiismeretes költöztető céget találni. Költözés után pedig gyakorivá vált a kollégák és barátok meginvitálása egy kis ünnepi vacsorára, amolyan lakásszentelőre.

A kínai emberek számára a mértékletesség, az egyszerű életmód mindig is az egyik legfontosabb erénynek számított. Ahol csak lehet, spórolnak: az ételen, a ruházaton, az eszközeiken, egyszóval mindenen, amin csak tudnak és az így megtakarított pénzüket bankban tartják. Ugyanakkor ma már Kína is a fogyasztói társadalmak korát éli és a fogyasztói szokások gyökeresen átalakultak. Mindenki számára szavatoltak a törvényes fogyasztói jogok és a kormány ösztönzi is a fogyasztást, hiszen ez élénkíti a belső keresletet. A városok nagyobb üzletei minden ünnep alkalmával árubemutatóval egybekötött műsort tartanak, amelyek nagy népszerűségnek örvendenek

A fiatalok pontosan tudják, hogy mire van szükségük, tévedhetetlen biztonsággal választják ki a pénzköltés számukra legélvezetesebb formáit a sok lehetőség közül, legyen az divatos ruha vásárlása, a számítástechnikai és elektronikai eszközök újabbakra cserélése, autó- és lakásvásárlás, vagy külföldi utazás. Közben pedig olyan új szavak keletkeztek a nagyobb városokban megjelent új típusú fogyasztók leírására, mint a fuweng (eladósodott ember), kanu (a hitelkártya szolgája, vagyis aki rendszeresen átlépi a költési limitet), vagy mind közt a legismertebb, a yueguang, magyarul „holdfényklán" tagja, azaz olyan ember, aki minden hónapban feléli az összes fizetését. Természetesen az ilyen fogyasztói viselkedés csak a társadalom egy vékony rétegére jellemző.

Kínában a pénzügyek intézésének, a pénzgazdálkodásnak a leghagyományosabb formája a takarékoskodás. A kínaiakról közismert, hogy a gazdálkodás terén milyen nagyra becsülik, és természetesen gyakorolják a mértékletesség erényét. A kormány is hosszú időn keresztül megtakarításra ösztönözte az embereket. A reform és nyitás politikájának bevezetése óta a pénzügypolitika nagy változásokon ment keresztül, különösen az ingatlantulajdon és az értékpiac területén. Az utóbbi években sok ember vette ki a pénzét a bankból, hogy értékpapírt, befektetési jegyet, biztosítást vagy lakást vásároljon. Sokan álmodoznak arról, hogy milliomosok lesznek, s közülük nem kevesen értékpapír-befektetéssel akarják a céljukat elérni. Olyanok is akadnak, akik álmaik megvalósításához, azaz a tőzsdézéshez nagy kölcsönöket vettek fel, sőt még a lakásukat is eladták. A megváltozott pénzügypolitika egyik jele az is, hogy több új szó honosodott meg a kínai nyelvben, olyanok, mint például a „részvényes". Ugyanakkor nagy általánosságban továbbra is a banki megtakarítás jelenti a pénzgazdálkodás legelterjedtebb formáját. A kínaiak többsége számára ugyanis a stabilitás és az alacsony kockázat mindennél fontosabb.

A bankok nagyon fontos szerepet töltenek be a kínai emberek életében. Azon kívül, hogy bankban tartják a megtakarításaik egy részét és pénzt fizetnek be a számláikra, illetve vesznek ki róluk, a telefon- és villanyszámlát, valamint az internet-előfizetés díját is itt fizetik be, továbbá kölcsönt vesznek fel, pénzt váltanak, és egyéb pénzügyi szolgáltatásokat vesznek igénybe. Ha egy bank előtt már reggel 7-kor hosszú sor kígyózik, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy az emberek kincstári kötvényeket szeretnének vásárolni. A sorban állók többsége nyugdíjas, mivel kincstárjegybe fektetni viszonylag alacsony kockázattal jár, ugyanakkor így magasabb hozamot lehet elérni, mint a lekötött betétek kamatával.

Ügyfeleik jobb kiszolgálását szem előtt tartva a nagyobb bankok mindent megtesznek, hogy emeljék szolgáltatásaik színvonalát: pénzkiadó automaták, 24 órás önkiszolgáló bankterminálok, a bank dolgozói hozzáállásának és hatékonyságának javítása, hogy csak néhány példát említsünk.

Kínában az ünnepek alkalmával az emberek rendszerint pénzt küldenek haza a szüleiknek vagy a barátaiknak és rokonaiknak, így fejezve ki szeretetüket és jókívánságaikat. Különösen igaz ez a vándormunkásokra, akik szerény jövedelmük nagy részét minden hónapban hazautalják. A természeti katasztrófák idején azonban mindenki adakozik a rászorulóknak. A bankok speciális bankszámlákat nyitnak, ahova átutalási költség nélkül lehet pénzt befizetni a katasztrófa sújtotta területek számára. Ahogy a régi kínai bölcsesség mondja: „Amikor a katasztrófa lesújt, mindenki segítő kezet nyújt".

A kínai emberek hozzászoktak a készpénzzel történő fizetéshez. Még külföldre utazva is nagy mennyiségű készpénzt visznek magukkal, ami meglehetősen veszélyes dolog, hiszen a készpénzt könnyű elveszíteni, és megnő annak a kockázata is, hogy azt ellopják. Ez a régi beidegződés azonban fokozatosan változik, az emberek látják, hogy a bankkártya használata miféle előnyökkel jár. Különösen igaz ez a fiatalokra, akik közül mind többen és többen választják a bankkártya-használatot. Szinte minden banknak van valamiféle ösztönző rendszere, amellyel jutalmazzák a bankkártyát rendszeresen használó ügyfeleiket. Ezért aztán egyáltalán nem szokatlan, ha a mai kínai fiatalok pénztárcájában több bankkártya is található.

„Shi jin bu mei", azaz „ne tedd el a földön talált pénzt" - hangzik a régi kínai bölcsesség. Repülőtereken, vasúti pályaudvarokon, metróállomásokon, taxidrosztoknál és más forgalmas helyen is található „Talált tárgyak" feliratú pult, iroda vagy hivatal, ahol a becsületes megtalálók által leadott tárgyakhoz a tulajdonosaik hozzájuthatnak. Van most már van „Talált tárgyak" honlap is. A kesztyűtől és kulcstól kezdve a mobiltelefonon át, a laptopig, csekkig, készpénzig, sőt bőröndig a legkülönbözőbb dolgokat hagynak az emberek a taxik csomagtartójában. A „Talált tárgyak" honlap segítségével a jogos tulajdonosok visszakaphatják értékeiket.