Chen Weihua (China Daily) 

A nemrég megnyílt grandiózus világkiállítással Sanghaj mintha azt mondaná a világnak, hogy mindene megvan már, ami egy jelentős világvárosnak.

Nos, nem egészen.

Sanghaj az elmúlt két évtizedben többet építkezett, mint sok más város az egész évszázad alatt, elég, ha csak a legjelentősebb eredményekre gondolunk: a csillogó Pudong Nemzetközi Repülőtérre, a modern Yangshan mélykikötőre, a Maglevre (reptéri mágnesvasút), az elképesztően fejlett metróhálózatra vagy a felhőkarcoló-erdőre, az óriási bevásárlóközpontokra. A város gyorsan utolért, sőt el is hagyott más világvárosokat az infrastruktúra kiépítettségében, jó úton halad célja, a globális pénzügyi és hajózási centrummá válás felé. Tekintve, hogy a '30-as években a Távol-Kelet pénzügyi központjának számított, mai törekvése is nagy nyereséget ígér mind a város, mind a nemzet számára.

A Sanghaji Expó mottójában megjelenő „jobb város, jobb élet" (Better City, Better Life) azonban nem fog pusztán azzal megvalósulni, hogy pénzügyi és hajózási csomóponttá válik a város. Sanghaj soha nem lesz elsőrangú világváros, ha célkitűzéseit csupán a világszínvonalú gazdasági központi cím elérésére összpontosítja. A kultúra központjává is kellene válnia egyidőben, hiszen pontosan ez az a terület, ahol a legkomolyabb lemaradása van a világ jelentős nagyvárosaival szemben.

New York színes show-i és színjátékai mellett Sanghaj minden este kulturális pusztának hat ragyogó, ultramodern és óriási előadóközpontjai, kiállítótermei ellenére. A Nagy Alma (Big Apple, ahogy New York-ot szokás emlegetni) jócskán felülmúlja Sanghajt a múzeumok, könyvtárak, színházak, galériák és közhasználatú sportlétesítmények mind számát, mind színvonalát, illetve tartalmát illetően. És ne feledkezzünk meg a nagy New York-i székhelyű újságokról, magazinokról, TV-központokról, mint a New York Times, a Wall Street Journal, a Time magazin és a Newsweek, illetve az ABC, az NBC és a CBS. A világ egyik vitathatatlanul legnagyobb pénzügyi központja, New York rengeteg embert kultúrájával és történelmével vonz magához. Ha a két város metróhálózatát vetjük össze, a vadonatúj sanghaji vonalakhoz képest talán kicsit kőkorinak tűnhetnek az amerikai város állomásai. Elég azonban ellátogatni a brooklyni New York Transit Museumba, hogy a falak mozaikjáról vagy az aluljárók kialakításáról szerzett tudással felvértezve aztán minden megálló egy 20. századi történelemórává változzon a metrón. A felhőkarcolókat nézve a New York-iak zömének jóllehet nincs olyan modern megjelenése, mint sanghaji társaiknak, előbbiek közül azonban nem egy világhírű építészek alkotása, minden egyes épület a város változásának történelmi lenyomata.

A felpörgött sanghaji városfejlesztésnek sajnálatos módon túl sok történelmi ház, emlék esett áldozatul. Stella Dong, a Sanghaj 1842-1949: Egy dekadens város felemelkedése és bukása (1842-1949: The Rise and Fall of a Decadent City) című könyv szerzője is a város gyorsan tovatűnő történelmi emlékein, különösen a Bund északi részén történő változásokon búsult, mikor Chen Weihua, e cikk szerzője találkozott vele. Chen egyik barátját nemrégi New York-i látogatása során lenyűgözte, hogy a könyvesboltokban még mindig tartanak felolvasásokat. „Kit érdekel ma már Kínában egy versfelolvasó rendezvény?" – kérdezte. Egy másik, csellista barátjával Chen egy hónapja a Carnegie Hall-ban hallgatta meg Mali legelismertebb ngoni-művésze, Bassekou Kouyate játékát (a ngoni egy nyugat-afrikai lant). Csaknem minden jegy elkelt, és felmerült bennük a kérdés, hogy vajon hány sanghaji lett volna kíváncsi egy ilyen késő esti előadásra.

Néhány napon belül a sanghaji Bund is megkapja a maga "Charging Bull"-ját (támadó bika szobor), hasonlót, mint amelyik a New York-i tőzsde épülete előtt áll. Mindkettő bika az olasz-amerikai Arturo Di Modica alkotása. Mások utánzásával azonban nem lesz Sanghaj automatikusan ugyanolyan nagyszerű város. Sanghajnak világos jövőképre van szüksége történelmi és kulturális értékeinek megőrzéséhez és ápolásához. Meglehet, ez nem jár majd akkora profittal, mint a pénzügyi, hajózási csomópont stratégiája, de biztosan sokkal élhetőbbé, jobbá teszi a várost.