A kínai Yunnan tartomány kormányának kereskedelmi és kulturális osztályai idén februárban stratégiai együttműködési szerződést írtak alá annak érdekében, hogy a kormány ellenőrzése alá tartozó kulturális termékek és szolgáltatások külföldi népszerűsítése több pénzügyi támogatást kapjon. A két osztály az együttműködési szerződésben 9 konkrét együttműködési javaslatot fogalmaz meg abból a célból, hogy a jó minőségű yunnani kulturális termékek és szolgáltatások minél több külföldi piacra eljussanak.

A stratégiai együttműködési szerződés alapján a tartomány kereskedelmi és kulturális osztályai közösen tökéletesítik a kulturális kereskedelmi rendszert, emellett többpontos politikát dolgoznak ki azoknak a vállalatoknak a támogatására, amelyek kulturális ügyekkel foglalkoznak. Ezenkívül az említett osztályok kulturális-ipari együttműködési platformot hoznak létre, amely elsőrangú termékek előállításával fog foglalkozni.

Nem sokkal az együttműködési szerződés aláírását követően rendezték meg a Yunnan tartománybeli Chuxiongban a 27. Nemzetközi Kaméliakonferenciát, amely egyben a 8. Kínai Kaméliafórum is. Számos ország kaméliaszakértői gyűltek össze ebben a kellemes városban, hogy együtt gyönyörködjenek a chuxiongi kaméliákban és megvitassák a kaméliákkal kapcsolatos kutatások eredményeit.

A Nemzetközi Kaméliakonferencia világméretű és –színvonalú esemény, ahol a Föld minden sarkából érkező szakértők azért gyűlnek össze, hogy eszmecserét folytassanak a kaméliaültetéséről, a legújabb kutatási eredményekről, tapasztalatot cseréljenek, és persze, nem utolsósorban, hogy bemutassák a többieknek saját kaméliájukat. Ez a nemzetközi konferencia természettudományos és együttműködési találkozó, ahol a résztvevők a kamélia történelméről, a kapcsolodó szaktudományokról és az ültetésről tárgyalnak, miközben ápolják baráti kapcsolataikat is. A konferencia fő célja, hogy a résztvevők erőfeszítései révén a nemzetközi kaméliakutatás folyamatosan fejlődjön.

Az első kaméliakonferenciát 1962-ben tartották meg. A 23.-ra Svédországban került sor, itt mutatták be a kínai Yunnan tartomány Chuxiong városának képviselői a helyi kaméliákat – és a városban rejlő kulturális, illetve turisztikai lehetőségeket. Ezek alapján döntöttek úgy a konferencia szervezői, hogy 2012-es, 27. Nemzetközi Kaméliakonferenciának Chuxiong ad majd otthont.

Yunnan tartomány a kínai kaméliák bölcsője, ugyanakkor Chuxiong környéke a yunnani kaméliák legfontosabb termőhelyeinek egyike. A szakértők szerint a város időjárása és környezete nagyon kedvező a kaméliák számára. Az elmúlt években a város kormányzata is egyre többet népszerűsíti saját kaméliáit, és arra is egyre többet áldoz, hogy a chuxiongi kaméliakultúra világszerte ismert legyen. A város kaméliafeldolgozó ipara is sokat fejlődött.

Yunnan tartomány sok városa kedvelt turistacélpont kivételes szépsége miatt – Ruili is közéjük tartozik.

A Ruili város Yunnan tartomány délnyugati részén terül el. A város három oldalról, északnyugatról, délnyugatról és délkeletről is Mianmarral határos.

Ruili-ban minden évszak meleg, így éghajlatát nem annyira a hőmérsékletváltozás, mint a száraz és esős időszakok váltakozása tagolja. Ez utóbbi viszonylag hosszú és kánikula jellemzi. A város még abban is eltér kicsit a többi kínai településtől, hogy itt általában délnyugati szél fúj. Ruili Délnyugat-Kína fontos „kapuja", jelentős szárazföldi határátkelőhely, emellett összekötő kapocs Kína és Délkelet-Ázsia között. Ennek köszönhetően a városban virágzik a külkereskedelem.

Ruili leghíresebb nevezetessége a Tengchong nevű tűzhányó. A Nyugat-Yunnanban közel 130 négyzetkilométeren elterülő vulkánkörzet legjelentősebb látnivalói a hőforrás, a tűzhányók csoportja és a Yunfeng hegycsúcs. Nevezetes és ritka látvány a geotermikus tevékenység, mikor a tengchongi hőforrás gőzoszlop formájában tör a magasba. A földalatti gáz táplálja a felszíni hőforrásokat, gejzíreket és vízeséseket. A Yunfeng hegycsúcs felettébb meredek, ezért a Ming-dinasztia korában nem kevesebb, mint 2658 mesterséges teraszt alakítottak ki a hegy oldalában.

A Ruili folyó és a Daying folyó vízgyűjtő területe 659 négyzetkilométer. Ez a táj hasonlít a világhírű guilini vidékhez, mivel a két folyó mentén itt is jellegzetes karsztképződmények magasodnak. Emellett rengeteg ősi, mianmari stílusú kolostor található ezen a trópusi éghajlatú területen.

Yunnan tartomány legdélebbi területén a Lancang – vagyis a Mekong – folyó két partján terül el a régóta nagy hírnévnek örvendő turistaparadicsom: Xishuangbanna. Itt található a thai nemzetiség autonóm prefektúrája, ez Kína trópusi termékeinek termőhelye és Délkelet-Ázsia felé vezető kapuja is. A festői szépségű trópusi táj és a különleges nemzetiségi folklór is hatalmas vonzerőt jelent a turisták számára.

A prefektúra Menghai járásában, a Jingzhen-hegységben fekszik egy nyolcszögletű pagoda. A helyi thaiok buddhista szutrájának feljegyzései alapján a pagodát Sákjamuni emlékére, Buddha sapkájának formájára építették az elődök. A pagoda mennyezetét fémlemezek fedik, amiken egy-egy lyuk is található. Így amikor fúj a szél, a mennyezet, mint egy hatalmas síp, maga is muzsikál. A pagoda a thai buddhista építészet egyik legkiemelkedőbb alkotása.

A Mekong-folyó mentén, Xishuangbanna prekfektúra Jinghong városának közelében terül el az úgynevezett Olíva-part. A terület ovális alakú, vegetációja dús, így az olajbogyó természetes asszociáció. Az Olíva-partot és környékét számtalan thai tanya tarkítja hagyományos thai bambuszépületekkel. Ha valaki szeretné megismerni a nemzetiség folklórját, ez a hely kiváló lehetőséget nyújt erre. A thai Songkran, vagyis a vízlocsoló ünnep idején, a környékbeli telepesek itt gyűlnek össze, hogy lelocsolják egymást vízzel a thai újév köszöntésére.

Jinghong város déli részén, közel 21 hektáron fekszik a Nemzetiségi Park, ahol a trópusi természetben és a népszokások kavalkádjában egyaránt elmerülhetnek a látogatók. A hat különféle nemzetiség folklórját bemutató csarnokban rendszeresen tartanak nemzetiségi játékokat, táncelőadásokat és koncerteket.

Yunnan is olyan kínai tartomány, ahol több kisnemzetiség él. A következőkben az egyik kisnemzetiséget, a miao-t mutatjuk be önöknek.

A miao nemzetiség már nagyon régóta Kína jelenlegi területén él, a lélekszáma 7,4 millió fő. A kisebbség a délnyugat-kínai Yunnan és Guizhou tartományban, itt is főleg inkább Guizhou területén telepedett le, javarészt a hegyvidéken. Sajnos, a közlekedési hálózat és a gazdaság alacsony fejlettségi szintje miatt, a miao-k többsége szegénységben él. Guizhou tartomány kormányzata fejlesztési segélyeket és hiteleket nyújt a miao-knak, ezzel segíti a kisebbséget a mezőgazdasági termelésben és a termékek további feldolgozásában.

A magas hegyek között fekvő Qinglong megye lakosságának zöme miao nemzetiségű. Nem könnyű az életük, a legnagyobb nehézséget a vízhiány okozza. Ennek leküzdésére a kínai szegénység felszámolására létrehozott alap és a HuaXia bank hitelt biztosít a helyieknek. Minden lakos 1000 jüan hitelt vehetett fel, amelyet aztán túlnyomó részben a mezőgazdaság és a kézművesipar fejlesztésére fordítottak.

Yuan Dahai, Qinglong megye hitelszövetkezetének vezetője maga is miao nemzetiségű. Ahogy ő elmondta, a kisebb hitelek és a mezőgazdasági-technológiai tanácsadás hozzájárulnak a szegény parasztok jövedelmének növekedéséhez. 2001 áprilisa óta a szövetkezet több mint 8 millió 520 ezer jüan hitelt folyósított mintegy 3700 parasztcsaládnak. Ezek a kis hitelek annyiban különböznek a banki hitelektől, hogy a felvételükhöz nincs szükség garanciára és fedezetre. Egyszerűen összefog néhány parasztcsalád és egymásnak nyújtanak garanciát. Ez egy világszerte bevett módszer. A parasztcsaládok ellenőrzik, és egyben segítik egymást.

Guizhou tartomány délnyugati részének fejletlen közlekedési hálózata miatt az itt élők is el vannak zárva a külvilágtól. Épp ezért a helyi hitelszövetkezet egy mezőgazdasági-technológiai szakembert is foglalkoztat, aki különböző termelési módszereket tanít meg a helybélieknek.

A hitelek és az oktatás segítségével a miao-k életszínvonala sokat javult. Emellett megváltozott a parasztok világképe is, és jobban megismerték a piacgazdasági rendszert.

A kedao, más néven kemu a miao kisebbség egyik népdaltípusa. Az emberek bordalként is szokták emlegetni ezt a népdalfajtát, s mivel a dalszövegeket botra vagy bambuszra vésték fel, ezért olykor botdalnak is nevezik. Leggazdagabb lelőhelye a délnyugat-kínai Guizhou tartományban, Shibing megyében fekvő Yangliutang. A falu a megyeszékhelyétől 17 kilométerre, gyönyörű erdők és bambuszerdők karéjában bújik meg. A hegy lábánál természetes forrás fakad, amelynek vizével öntözik a település rizsföldjeit. Az éves csapadék mennyisége 1060-1200 mm között mozog. Az időjárás nyáron nem túl meleg, de télen sem túl hideg. Az itt élő több mint 200 parasztcsalád javarészt a miao kisebbség egyik ágának leszármazottja.

A miao-k népdal- és néptánckincse rendkívül gazdag. Hajdanán a lakodalmakon a falu apraja-nagyja részt vett a felelgetős éneklésben – aki pedig nem tudta folytatni a dalt, annak bizony „büntetésképpen" kortyolnia kellett a borból. Egy ilyen felelgetős nászdal szövege több tízezer sorból áll, amelyeket egy fuvola-méretű hosszú juharfa- vagy körtefabotra, esetleg bambuszrúdra vésték fel – innen ered a botdal elnevezés. A botra keresztül-kasul véstek fel a vonalakat, minden vonal közel 100 sornyi dalszöveget tartalmaz. Egyetlen dalbot több tucatnyi kígyózó vonala a nászdal szövegének mintegy tízezer sorát tette ki. Sokan a ruhájuk alá rejtették a dalbotot, hogy ha véletlenül elfelejtenék a szöveget, mikor a felelgetésben rájuk kerül a sor, rögtön kéznél legyen.

Az énekesek a dalbot avatatlan szem számára teljesen értelmezhetetlen jeleit, hol alulról, hol felülről kezdve olvasták. A közmondás is úgy tartja, legyen bármilyen nagy tudású, legyen bármilyen magas végzettsége, egy hivatalnok sem fejtheti meg a dalbot titkait.

A kedao a népköltészet ötszótagos verseivel áll rokonságban. A dalszövegek rendszerint a házassági szokásokról szólnak, a felvésett írásjelek sem bonyolultak, egyszerű vonalakból állnak. A jelvésés hagyománya körülbelül a matriarchális társadalomról a patriarchális társadalomra való áttérés korában született meg. Minden eseményt ezzel a mindmáig élő módszerrel örökítettek meg. Ezek a kedaók vagy nászdalok a miao kisebbség házassághoz fűződő szokásainak és történeteinek – bordal formájában.

A dalszövegek nyelvészete egyszerű, közérthető és életszerű, a nemzetiség gazdag képzeletét fejezi ki. A szövegekben művészien rajzolódik ki a miao lányok csodálatos alakja éppúgy, mint a boldog házasság fenntartására vonatkozó intelmek. A dalok zenéje lassú, mámorító ritmusú, gyakori ismétlődésekkel. 2006 május 20-án a kínai kormány a miao nemzetiség kedao népdaltípusát is felvette a kínai szellemi kulturális örökségek első ízben elkészített jegyzékébe.