Sam Lau felkapja a kardját és fenyegetően meglóbálja, miközben egyik diákja felé rohan, aki ideges nevetéssel tér ki az útjából. Mindeközben körülöttük a kung fu tanítványok vadul hadakoznak egymással.

Egészen a messzi Olaszországból is érkeztek diákok Lau hongkongi stúdiójába, hogy nála finomítsák küzdőtechnikájuk a kung fu wing chun nevű stílusában, amely mostanság újra kezd szárnyakat kapni, évtizedekkel leghíresebb művelője, Bruce Lee halála után.

Sokan azokkal a filmekkel magyarázzák a wing chun újjáéledt népszerűségét és megtáltosodását, amelyeket Yip Man, a küzdősport legnagyobb shifuja, vagyis oktatója, mestere életéről készítettek. Őt az tette igazán híressé, hogy az ő keze alatt vált az utcai harcos Bruce Lee-ből egy igazi harcművészeti legenda.

„Az Ip Man című film miatt kezdtem wing chun-t tanulni. Ő valóban nagyszerű és kivételes ember volt," meséli a 12 éves Sam Ng. „Mikor Yip Man azt látta, hogy valaki bánt valakit, fenyegeti vagy megüti, azonnal a megtámadott fél segítségére sietett, hogy megmentse."

Ng mintegy szavai nyomatékosítására bemutat egy sor éles, szeletelő ütést, utána pedig szertartásosan meghajol.

Az lehet, hogy a tanítványok többségét a 2008-as, Donnie Yen főszereplésével készült kasszasiker, vagy annak folytatása, illetve előzményfilmje vette rá a wing chun-ozásra, de főleg a küzdősport egészségügyi és önvédelmi előnyei miatt tartanak ki mellette, meséli Yip fia, a 77 éves Yip Ching.

„Yip Man ismertette meg a világgal a wing chun-t, ám a mostani népszerűsége még hajdani dicsőségét is túlszárnyalja," meséli Yip leszármazottja.

A 64 éves Sam Lau, aki egykor maga is Yip asszisztense volt, most már saját jogán is shifu, több mint ezer tanítvánnyal. Azt mondja, a wing chun azért vonz olyan széles közönséget, mert a nyers erő helyett a ravaszságra és összpontosításra helyezi a hangsúlyt.

Mint minden elszánt hívő, ő is folyton felemlegeti a wing chun legendás alapítóját, egy fiatal nőt, aki Dél-Kínában élt a Qing dinasztia (1644-1911) idején. Yim Wing Chun egy apácától leste el a harcművészet technikai fogásait, mégpedig azért, hogy a későbbiekben felülkerekedhessen egy helyi hadúron, aki akarata ellenére házasságra akarta kényszeríteni.

A fiatal nő küzdőstílusa Yip Man közvetítésével jutott el Hongkongba, ahonnan aztán – köszönhetően Bruce Lee-nek és a hongkongi filmek virágkorának – az egész világot meghódította.

„Egy veszélybe került hölgy nagyon komoly, nagyon vad dolgokra képes: nekieshet az ember szemének, állon csaphatja vagy éppen nyakon ütheti – egy ilyen helyzetben gyakorlatilag semmi sem lehetetlen vagy elképzelhetetlen. A wing chun igazi harc, igazi önvédelem, amiben minden a saját technikánknak és elképzeléseinknek van alárendelve," mondja Lau.

Szerencsére Lau nyüzsgő hongkongi stúdiójában, a Tsim Sha Tsui-ban nem egymás szemét nyomkodják ki a tanítványok.

Ehelyett párban harcolnak, puszta kézzel gyakorolják, a chi sao, vagyis a „ragadós kezek" nevű technikát, amely a wing chun egyik kulcsfontosságú eleme. A diákok ennek során sajátítják el, hogyan reagáljanak azonnal az ellenfél mozdulataira.

Természetesen többféle gyakorlat is létezik: némelyek rúgások és ütések kombinációjából állnak, másokban a tanulók fabábukat csépelnek, s ahogy egyre magasabb szintre lépnek, később edzhetnek akár rudakkal vagy kardokkal is.

A diákok megtanulják, hogyan járhatnak túl ellenfelük eszén, hogyan terelhetik el a figyelmét a gyorsaságukkal – meg persze azzal, hogy őrületes tempóban bevisznek egy sorozat ütést, mialatt ők rendületlenül és kibillenthetetlenül őrzik egyensúlyukat a középvonalban.

A legfontosabb gyakorlatok nem a leglátványosabbak, ám Lau tanítványai erről úgy vélekednek, hogy a céljuk nem az, hogy a tudásukkal parádézzanak, hanem hogy rávegyék a testüket, hogy gyorsabban reagáljon az ellenfél támadására, mint az agyuk.

Lau egyik tanítványa, a távoli Olaszország szülötte, Furio Piccinini szerint ezek a gyakorlatok arra szolgálnak, hogy az elmét és a testet egyik másik, módosult állapotba juttassák, ahol annyira ellazul az ember minden porcikája, hogy a teljes, tökéletes koncentrációnak sincsen semmi akadálya.

„Még akkor is teljesen ellazultnak és nyugodtnak kell lennünk, mikor elképesztő gyorsasággal csépelünk valakit... Általában azt hinné az ember, hogy az ütésekhez nagy erőt kell kifejtenünk, de nem ez a helyzet. A testsúlyunkat visszük bele az ütésbe, azt aknázzuk ki arra, hogy minél nagyobb erőt fejlesszünk," meséli a távolba szakadt olasz.

„Ha az ember testileg és lelkileg is ellazul, hatalmas energiát tud fejleszteni. Szerintem ez elképesztő, ha belegondolok, olyan, mintha a geometria és fizika törvényeit hasznosítanánk, hajlítanánk a magunk hasznára, amelynek eredményeképp egy egyszerű mozdulattal is nagyon, nagyon keményet lehet ütni."

A 34 éves Piccinini és kollégája, Silvio Gazzaniga rendszeresen verbuválnak tanítványokat Milánó melletti otthonukban, hogy Hongkongban magától a mestertől leshessék el a harcművészeti fogásokat.

A 23 éves Erica Rossetti három éve a barátja kedvéért kezdett el wing chun leckéket venni, ám egészen rövid idő leforgása alatt, a tiszta és lehető legtisztább forrásból származó harcművészet lendülete és lelkülete teljesen magával ragadta.

„Nagyon szeretem, hiszen ennek köszönhetem, hogy már nem vagyok annyira félénk és visszahúzódó. Régebben rettentően szégyenlős voltam, de amióta elkezdtem ezzel a küzdősporttal foglalkozni, felfedeztem az énem egy teljesen új részét, amelynek a létezéséről még én magam sem tudtam. Nem beszélve arról, hogy azóta sokkal több pozitív energia is fűt engem," mesélte a fiatal lány.

Lau úgy véli, azért szaporodott meg az utóbbi években ennyire látványosan a diákok száma, mert az internet révén a küzdősportokkal kacérkodók azonnal rábukkanhatnak Yip Man követőire, nyomban az ő általuk vezetett kung fu iskolákba iratkozhatnak be, ahelyett, hogy olyan helyeken fecsérelnék az idejüket, amiket ő csak olcsó utánzatoknak tart.

„A wing chun a legjobb kung fu a Földön, és az a legfőbb célunk, hogy megmutassuk a világnak, hogy az a wing chun egyetlen, eredeti és igazi válfaja, amit mi gyakorlunk. Sokan keresik fel a honlapomat, és sokan vannak köztük olyanok is, akik elismerő üzeteket hagynak a vendégkönyvben, mikor meglátják, pontosan mivel foglalkozunk és hogyan visszük tovább a sport szellemiségét. A tevékenységünk azt az érzetet kelti bennük, mintha Bruce Lee még mindig – vagy újra – itt lenne közöttünk," mondja Lau.

Azt sajnos nagyon nehéz kétségek nélkül megállapítani, hogy a világon hány ember tanulja vagy éppenséggel űzi a wing chun-t, ami Lau szerint ékesen példázza a wing chun problémáit.

Mivel a harcművészeti ág gyökerei a kötetlen és durva utcai harcból táplálkoznak, küzdősportként sem alakult még ki egységesített vizsgarendszere vagy versenyei, emellett pedig hiányzik belőle a többi keleti harcművészet, mint például a dzsúdó vagy a taekwondo, nemzetközi jellege.

Lau úgy érzi, a küldetése nem kevesebb, mint hogy egyesítse a wing chun különböző formáit, egységes sporttá tegye, amely megőrzi Yip Man technikáját a jövőnek.

Mivel szerte a nagyvilágban több oktató is Yip Man örökösének vallja magát, Lau vágya, hogy ő legyen a wing chun egyesítési és egységesítési mozgalmának a vezére kemény diónak bizonyulhat számára.

Viszont az a tömeg, amely Yip Man sírjánál összegyűlt egy őszi megemlékezésen, semmi kétséget sem hagy afelől, hogy az idős mester emléke még mindig elevenen él a rajongókban és tanítványokban.

Néhány európai vendég, aki tiszteletét tette ebből az alkalomból, nem beszéli a helyiek nyelvét, ám mégis önfeledten kapcsolódtak be Yip Man zajos ünneplésébe, ahol végehosszan égtek a füstölők, kiapadhatatlanul folyt a rizsbor, sőt még egy egész nyárson sült malac is terítékre került.

Tony Ng, Lau egyik hongkongi tanítványa csupán egy éve tanulja a wing chun fortélyait, mégis úgy érzi, ez a harcművészet meghatározó szerepet tölt majd be élete hátralévő részében.

„Megtanultam az egész testem, minden porcikám használni a harcban. Ezt nagyon könnyű mondani, de annál nehezebb a valóságban megtenni," mesélte a fiatalember.

(Írta/fordította:Falucskai Violetta )