A Magyar Népköztársaság idején a majális egyet jelentett a felvonulásokkal, a vurstlival és a virslivel, az ingyen sörről nem is beszélve.

A Kínai Népköztársaságba érkezve feltételeztem, hogy a munka ünnepe itt is hasonlóan telik. Legnagyobb meglepetésemre május elsején itt nincs sem ingyen sör, sem ingyen virsli – bár ez utóbbit még pénzért is nehéz találni –, sőt, még felvonulások sincsenek.

Arról, hogy a kínaiak hogyan is töltik a május elsejét, a legilletékesebbeket, azaz magukat a kínai embereket kérdeztem.

A hetvenes éveiben járó Yu nénivel egy bevásárlóközpont előtti parkban találkoztam, amint egy délelőtt a barátnőjével üldögélve élvezték a tavaszi napsütést. Yu nénit arról kérdeztem, hogy fiatalkorában milyen volt a május elseje.

„Az ötvenes években tavaszünnepkor, vasárnapokon, május elején és október elején volt szünet (…) a május elsejei szünet két-háromnapos volt. Mivel mindenkinek nagyon sok gyereke volt, rájuk kellett vigyázni, nem volt ideje az embernek semmire. De legalább egy nap pihenhettem. Az ötvenes években a férjem tengeralattjárón szolgált, Sanghajban állomásozott, én is ott éltem. A május elsejét a barátainkkal töltöttük, az utcán mindenféle műsorokat csináltunk. Nagyon boldog idők voltak azok… de most már a május elseje nem olyan érdekes.

Ahogy egy kis kérdezősködés után kiderítettem, a kínai kormány a kilencvenes évek végén hozta létre az egyhetes munkaszünetet a május elseje körüli héten, azzal a céllal, hogy fellendítse a belföldi turizmust. Már éppen azt terveztem, hogy hova is fogok utazni az egyhetes szünetemben, mikor Viktor kollégám (becsületes kínai nevén Wang Yuzhe) felvilágosított: 2008 óta már csak egy hosszú hétvége van május elsejekor. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy túl jól sikerült a turizmus fellendítése és annyira sok ember akart utazni, hogy az ország közlekedési infrastruktúrája már nem nagyon bírta a terhelést. Sok egyéb más ok mellett az is fontos volt, hogy így lehetőség adódott olyan hagyományos kínai ünnepek munkaszünetté nyilvánítására, mint a tavaszközép fesztivál, vagy a qingming ünnep, ami egyfajta kínai halottak napja.

Mert még mindig elég csalódottan éreztem magam, hogy a szemem előtt meglebegtetett egyhetes potyaszabadságot végül nem kaphatom meg, hirtelen felindulásból megkérdeztem néhány embert az utcán, hogy ők mit gondolnak erről. Először a húszas éveiben járó Cao-t kérdeztem.

- Idén csak 3 nap a május elsejei szabadság. Szerinted jó ez így?

  Nem, szerintem nem jó. Minél hosszabb a szünet, annál jobb.

- Viszont idén volt Qingming ünnep is. Szerinted jó, hogy átcsoportosították a munkaszüneti napokat?

  Túlságosan elaprózták... szerintem minél hosszabb idő van, annál jobban lehet szórakozni. Ha ilyen rövid az idő... csak aludni lehet.

- Az idei május elsejére tervezel valamit?

  Nem, túl rövid a szünet.

- Amikor még egyhetes volt a szünet, azt hogyan töltöttétek?

  Általában a családdal elutaztunk valahova a közelbe.

- Szerinted mért rövidítették le a májusi hosszú szabadságot?

  Mert fontosak a hagyományos ünnepek is, mint a Qingming ünnep.

A kismama Liu-t is megszólítottam.

- Idén a május else csak 3 napos. Mit szólsz ehhez?

  Szerintem nem rossz.

- Nem rossz? De hát rövidebb lett!

  A korábbi hosszú szünetet felosztották rövid május elsejére, qingming ünnepre és Közép-Őszi Fesztiválra. Szerintem ésszerű, én elfogadom.

- Idén május elsejére terveztél valamit?

  Nem, mert nemsokára megszületik a babám.

- A korábbi május elsejéket hogy töltötted?

  Elég otthonülős típus vagyok, otthon pihentem. Nem szeretek eljárkálni, meg a nagy tömeget. Inkább otthon maradok.

Nekem úgy tűnt, hogy a fiatalok kevésbé tartják fontosnak a hagyományos kínai ünnepeket, inkább a pihenést választanák. Zhao Can így fogalmazta meg:

„Szerintem nem kellett volna 3 napot adni a qingming-re, elég lett volna csak egy nap, annyi elég megemlékezni a halottjainkról. A másik két napot meg kellett volna hagyni május elsejekor. Jobb lenne egy hosszabb szünet, nem kellene két rövidre osztani."

Több embert megkérdezve az a kép rajzolódott ki bennem, hogy az embereknek összességében tetszik, hogy a hagyományos kínai ünnepekkor is pihenhetnek egy-két napot, de szívük szerint a májusi egyhetes szabadságot is megtartanák. Ennek legfőbb oka, hogy egy hosszabb utazáshoz így már túl rövid az idő.

Felvetődött bennem a kérdés, hogy mindehhez mit szólnak az utazási irodák? Az egyik legnagyobb utazási iroda képviselőjét Viktor segítségével telefonon kerestem meg:

„A rövidebb szabadság miatt a 6-7 napos utak helyett az emberek a háromnapos utakat keresik. Korábban inkább a hosszabb utak iránt volt kereslet, de most népszerűbbek a közelebbi úti célok. Kivételt jelentenek ez alól azok a turistacélpontok, amelyek az új nagy sebességű vonatokkal elérhetők, hiszen az így utazók ugyanannyi idő alatt távolabbra is elérnek. Sokan mennek Pekingből Dél-Kínába, megnézni a cseresznyefák virágzását, vagy például kirándulni a Taishan hegyre. A tengerparti Qingdao is nagyon népszerű. Az utóbbi időben sokkal népszerűbbek az egyéni utak, az emberek egyre kevésbé szeretnek csoportosan utazni. A május elsejei héten a rövidebb munkaszünet bevezetése után csökkent a turisták száma, viszont ez nem érinti negatívan cégünket, úgy látom, hogy az emberek csak más időpontot választanak utazásukhoz. Az egészéves adatokat nézve továbbra is fennmaradt az évi 30%-os utasszám-növekedés."

Jól hallották, évi harminc százalékos utasszám-növekedés. Ahogy meghallottam ezt a számot, fejemből azonnal kiesett a május elseje témája – és ahogy kiderült, a kínai május elseje nem is különbözik annyira a magyartól –, és lelki szemeim előtt az egykori NDK-s turistahadak méretét sokszorosan lepipáló, a magyar szuvenír boltokat sáskajárás módjára kifosztó, ropogós százjüenes bankjegyeket hátrahagyó kínai turisták tömege jelent meg… de az már egy másik műsor témája.

(Írta/fordította: Wang Yuzhe)