A május elsejei hosszú hétvégén több könnyűzenei fesztivált is tartottak Pekingben, ami először talán furcsának tűnhet, de ha belegondolunk, hogy a Peking körüli Dunántúlnyi terület lakossága bő harminc millió fő, akkor már érthető, mért is kellett négy fesztivált rendezni ugyanabban az időben.

A sokak szerint legmenőbb Eper Fesztiválon független és alternatív zenészek, illetve zenekarok léptek fel. Idén többek között a Blonde Redhead, Carsick Cars, Cao Fang, Hangai, Laura Jensen, Xie Tianxiao és Zhang Chu zenéjére bulizhattak a túlnyomórészt városi, egyetemista vagy már egyetemet végzett fesztiválozók.

A fesztivál alapvetően az indie előadókra épít, a szó eredeti, független jelentésében. Az elektronikustól a folkig nagy zenei spektrumot felölelő háromnapos eseményen évről évre olyan zenészeket láthat és hallhat a nagyérdemű, akik nem szerződtek le egyik nagy kiadóval sem, és akik igyekeznek a saját maguk útját járni a zenében.

Liang Xiaoxue koncertje különösen pozitív fogadtatásra talált a látogatók körében. Liang kanadai és kínai folk elemeket vegyítő dalait akusztikus gitárral kíséri, a dalszövegek pedig angol nyelvűek. Egyik legnépszerűbb dala a Jimi and Lucy című, amibe most belehallgatunk egy kicsit.

A kínai fiatalok nagyra értékelik Liang egyedi hangvételű dalait, sokan kiemelik zenéjének a kínai előadók között szokatlanul magas művészi értékét. Az idén 28 éves Liang 2003-ban kezdte a zenélést, 2006-tól pedig Kanadában tanult. Visszatérve szülőhazájába, a Kanadában szerzett tapasztalatait a popszakmában kamatoztatta. Népszerű kínai előadók számára több slágert is írt, viszont két év után szakított a popzenével és kiadójával. Azóta saját zenéjére koncentrál, 2010-ben jelent meg Floral times című albuma, amelyet egy évvel később követett az I'll be there korong.

Arról, hogy hogyan is alakult ki jelenlegi stílusa magát Liang Xiaoxue-t kérdeztük.

„Kínában a reform és nyitás után jelent meg a folk és a country stílus. Én kanadai tanulmányaim alatt ismerkedtem meg behatóbban ezzel a stílussal, és igen nagy hatással volt rám és a zenémre. Azt hiszem a dalaim a kínai népdalokból és az amerikai folkból egyaránt merítenek, így hozva létre ezt az egyedi hangzást. A hagyományos kínai zenében mindig magas hangon énekelnek, de szerintem hozzám ez nem illik. Kitaláltam, hogy nekem a közepes hangtartomány a legjobb, úgyhogy most így énekelek. Azért éneklek angolul, mert ez szerintem jobban illik a dalokhoz, több mindent ki tudok így fejezni velük. Mivel sok korlátozás van a kínai zeneiparban, ezért arra kényszerülök, hogy kínai dalszövegeket is írjak. Tavaly volt egy kínai dalom, ami szerintem elég jól sikerült. Ugyanakkor nekem a nyelv nem a legfontosabb, a szöveg helyett inkább a zenére összpontosítok."

Liang, a koncertek látogatottságából és a weibo-n, azaz a Twitter-szerű kínai mikroblog szolgáltatásokon őt követők alapján úgy gondolja, hogy zenéjét leginkább a tanult fiatalok értékelik, és Dél-Kínában nagyobb rajongói tábora van, mint északon. Liang önmagára indie zenészként gondol, így megkértük, hogy fejtse ki, számára mit is jelent az indie szó.

„A függetlenséget jelenti. Hogy mitől? Elsősorban persze a kiadóktól. Saját magam készítem a lemezeimet, én adom el őket és a koncertjeimet is egyedül szervezem. Kínában nagyon sok olyan zenész van, aki nem tudja megoldani, hogy független legyen, illetve ha függetlenként dolgoznak, akkor nem tudják fenntartani magukat. Ezért aztán egy idő után feladják. Sajnos minden évben sok tehetséges ember hagy fel a zenéléssel emiatt.

„Amikor hazajöttem Kanadából, egy lemezkiadónál dolgoztam két évig. Más énekesek dalait írtam és lemezeit készítettem. Ez hihetetlenül unalmas volt. A menedzserek mindig a nekik tetsző stílusú dalokat követelték tőlem, illetve a dalaimmal mindig egy meghatározott csoportot kellett megcéloznom. Hogyan lehetne ezt „zenélésnek" hívni?! Szóval úgy döntöttem, hogy inkább felmondok és független leszek."

Azonban a nagy kiadók jelentette biztonsági hálót elhagyni nagy áldozatokkal jár. Erről Liang Xiaoxue így beszélt:

„Nincs nekem sok pénzem, úgyhogy amikor az új CD-met csinálom, akkor nem tudok olyan jó hangszereket bérelni. Például nem engedhetem meg magamnak, hogy egy százezer jüanos gitárt béreljek, úgyhogy inkább kölcsönkérem a barátom 20 ezer jüanos gitárját. Úgyis az a véleményem, hogy a hangszerek nem olyan fontosak az embereknek. Az a fontos, hogy a felvétel összességében jó minőségű legyen."

Liang az Internetnek köszönhetően lett széles körűen ismert, amikor az egyik internetes zenei toplista élére került. Az Internet azonban nemcsak áldást, hanem átkot is jelenthet egy zenész számára.

„Az első CD-m négyezer, a második háromezer példányban kelt el. A következő lemezemet, ha már 2500-an megveszik, szerintem már az is nagyon jó lesz. Mostanában senki sem vesz CD-t már, mindenki csak letölti az Internetről. Az Internet mondhatni egy monopolhelyzetű médium, megkerülhetetlen. Ha boltban árulnám a CD-imet, sokkal kevesebb pénzt látnék viszont belőlük, úgyhogy inkább a saját honlapomon árulom a dalaimat."

Mégis, akkor hogyan tud megélni?

„Persze a dalaim értékesítéséből is van jövedelmem, de inkább a koncertekért kapott pénz a fontosabb. Lekopogom, meg tudok élni belőle. A zenéim illegális letöltésével kapcsolatban… sokat beszélhetnék a szellemi tulajdonjogokról, de az semmit sem segítene. Ez egy rendszerszintű probléma, amit nemcsak a zenészek, hanem sok más ember is okozott."

Liang korábban egy hagyományos éttermet is üzemeltetett Peking egyik hutongjában. Az elsőre furcsának tűnő karrierválasztást a zenész így magyarázta:

„Kínában úgy tartják, hogy a zenészeknek nincs stabil jövedelme, úgyhogy úgy gondoltam, hogy egy éttermet fogok üzemeltetni, és közben a zenével is foglalkozhatok majd. Akkoriban volt egy barátnőm, akinek a szülei jobban támogatták volna a kapcsolatunkat, ha van egy stabil munkám is. Szóval ezért nyitottam éttermet. Később viszont egyértelművé vált, hogy az túl sok időt vesz el a zenéléstől, úgyhogy eladtam az éttermet, hogy a zenével foglalkozhassak."

Annak ellenére, hogy Liang egyre népszerűbbé és ismertebbé válik a kínai fiatalok körében, zenei fesztiválokon lép fel és több mint tízezren követik a weibo-n, mégis egy egyszerű kínai fiatal maradt. Ahogy mondta:

„Koncert után megint csak egy normális ember leszek, aki csak meg akar házasodni és már alig várja, hogy szülessen egy nagy dagi fia."

(Írta/fordította: Wang Yuzhe)