2004. szeptember 20-án a dél-kínai Hunan tartományban kilencvenegynéhány éves korában meghalt Yang Huanyi. Ő maga sem tudta pontosan hány éves volt, de az bizonyos, hogy a százat közelítette már. A Xinhua hírügynökség tette közzé a halálhírt, amit aztán a világ vezető hírügynökségei is átvettek, és túlzás nélkül állítható, hogy akkoriban az egész világot bejárta Yang Huanyi halálának a híre. Ami több mint meglepő egy írástudatlan asszony esetében. Csakhogy analfabéta volt-e valóban Yang Huanyi? Azért lett világszenzáció a halála, mert ahogy a tudósítások fogalmaztak: kihalt vele egy nyelv is, a „nüshu", a világ egyetlen olyan nyelve, amelyen kizárólag nők beszéltek. Ezzel az állítással azonban komoly bajok vannak. Egyrészt nem halt ki, másrészt nem egészen pontos, hogy egyetlen, továbbá túlzás nyelvnek, nota bene beszélt nyelvnek nevezni a nüshut. Maga az elnevezés például színtiszta kínai szóösszetétel, és azt jelenti „női írás", néha még „női piktogram"-nak is fordítják. Ez is az igazság: írták és olvasták, de nem beszélték a nüshut, minthogy ez nem önálló nyelv, hanem afféle titkosírás volt, a helyi dialektust írták le sajátos írással, miként tette azt életében a 2004 szeptemberében meghalt Yang Huanyi is.

Ami a kínai nüshu unikalitását illeti, itt is pontosítani kell. Annyi igaz, hogy a nüshu írást kizárólag nők használták, ellenkező esetben reméljük nem is ez lenne a neve, de más nyelveknél is találkozhatunk női nyelvváltozattal. Például a lakota sziú indiánoknál is külön dialektusuk volt a nőknek, erre ügyeltek a Farkasokkal táncoló című film forgatásánál is. Csak zárójelben: valakik egyébként még azt a gonoszságot is elkövették, hogy Kevin Costnerrel a lakota sziú nyelv női dialektusát mondatták a filmben, amely csínyt egyébként igen nehéz lenne nem helyeselni.

Hogy akkor mi a nüshu, azt Xie Zhimin professzor, a kérdés első és máig legtekintélyesebb kínai szakértője pontosan fogalmazta meg: „Ez a világ egyetlen kizárólag nők által használt írása". Egy vagy több kínai női Zamenhof feltételezések szerint négyszáz, esetleg ezer évvel ezelőtt készített egy új írást, amelynek néhány jele a kínai karakterkészletből lett kölcsönvéve, míg a többség teljesen egyedi kreáció.

Nagy különbség a két írásrendszer között, hogy a kínai írás logografikus, azaz minden karakter egy szónak, vagy a szó egy részének felel meg. A nüshu írás ezzel szemben nagyjából fonetikus, azaz megpróbálja visszaadni a yaók helyi nyelvjárásában előforduló szótagokat. Ezért sokkal kevesebb írásjegyre van szükség a nüshuban, mint a kínai írott nyelvben, de még így is ezernél több a számuk.

Ami az összképet illeti, külsőleg a nüshu írás egyáltalán nem hasonlít az inkább négyzet alakú kínaira. A magyarok számára az írás összképe a székely rovásírást idézheti fel, a kínaiak számára pedig a legrégebbi kínai írásos emlékeken, a jóslócsontokon, teknősbékapáncélokon található írást. A nüshu írás is az előzőekhez hasonlóan vékony, kicsit szálkás. Éppen ezért vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy a hunani nők nem is kitalálták a maguk betűit, hanem a legrégebbi, 3 ezer évnél is idősebb kínai nyelvemlékeknek valamiféle továbbélése, maradványa a nüshu.

A nüshu-írást a férfiak nem értették, pedig a megfejtéséhez korábban sem kellett volna Champollionhoz hasonló koponya, sőt nyilván a nők maguktól is elárulták volna, hogy micsoda ez az egész, de a férjeket egyszerűen nem érdekelte a dolog, ha egyáltalán sejtették, hogy mi történik asszonyaik között. Mára pedig végképp minden akadály elhárult a nüshu olvasása elől, hiszen 2003-ban Hunan tartományban publikálták az írás szótárát. 1800 karaktert, kiejtési és nyelvtani magyarázatokat, példamondatokat tartalmaz a mű, aki akarja tehát, megtanulhatja a könyvben foglaltakat, akár hímneműek is, természetesen. Sőt már a szótárt is egy férfi, a magától értetődően szintén Jiangyong megyében lakó Zhou Shuoyi állította össze. Minden valószínűség szerint ő az első férfi, aki megtanulta a nüshu írást. 79 éves korában, fél évszázados tanulmányozás után jelentette meg művét, amelyből nár iskolában is tanítanak, mégpedig a Hunan tartomány Jiangyong megyéjében található Pumei faluban, igaz csak lányoknak és csak szombatonként. És természetesen a helyi kormányzat a nüshu írásban rejlő más lehetőségekre is gondolt, hiszen ajándéktárgyakat is készítenek, amelyeken a díszítés mindig ezzel a világon egyedülálló női írással készül.

(Írta/fordította: Hajnal László)