A Hualong című honlap értesülése szerint „Hagyomány és innováció" címmel mai magyar építészeti kiállítást tartanak június 14-től 25-ig Chongqing város Zhongye Beiluyuan ingatlanértékesítési központban. A kiállítást a kínai építészek és a laikusok is nagy figyelemmel kísérik. A legjobb magyar építkezési gondolatok értékes tapasztalatokat kínálnak a chongqingi építészeknek.

A Kína és Magyarország közötti barátság hosszú múltra tekint vissza, és ezen belül a két ország építészeti kapcsolatai is jól megalapozottak. Az 1930-as években Hugyecz László építész több mint harminc épületet tervezett Sanghajban, amelyek többsége ma is jó állapotban van, és felkerültek a város nevezetes épületeinek listájára is. Hugyecz László 1893-ban született. A Budapesti Műszaki Egyetemen tanult 1911-től 1914-ig, majd diplomája megszerzése után a Magyar Királyi Építészkamara tagja lett. 1916-ban, az I. világháború egy ütközetében lábsérülést szenvedett, amikor is az orosz hadsereg kozák lovassága foglyul ejtette. Szibériába vitték, ahol – nyelv- és szakmai tudásának köszönhetően, – hamarosan komoly építészeti munkákban vehetett részt, mivel a helyszínen nagy volt a szakemberhiány. Egy fogolyáttelepítés során – a fehérek és vörösök között javában dúló polgárháború véres eseményei elől menekülve –, 1918-ban, a kínai határ közelében, vakmerően leugrott a mozgó vonatról és kalandos körülmények között sikeresen átjutott Kínába, ahol a dán misszió segítette. Még ugyanebben az évben egy amerikai építészeti iroda nemzetközi építész-csoportjának egyetlen magyar tagja lett. Miután az amerikai R. A. Curry építészeti irodájában megcsillogtatta nemcsak szaktudását, hanem tehetségét és művészi érzékét is, Hugyecz hamarosan Sanghaj építészeinek legmarkánsabb alakja lett, sőt 1925-ben önállósodott is.

Az ismert Hugyecz-építmények között van a 22 emeletes Park Hotel, amely az 1980-as évekig a város legmagasabb épülete és szimbóluma volt, a Sanghaji Nagyszínház épülete, a Joint Saving and Loan Bank épülete, a Baptista Kiadó és a Keresztény Irodalmi Társaság kombinált épülete, valamint a posztmodern „Zöld Ház" épületsora. Építészeti stílusa az 1920-as években divatos eklektikus, neoklasszicista stílustól egészen a modern art decóig fejlődött, sanghaji, aktívan alkotó életszakaszában, 1918-tól 1945-ig. Hugyecz László - térítés nélkül - több vallási felekezet templomát is megtervezte Sanghajban. 1942-ben Sanghaj tiszteletbeli konzulja lett.

A magyar építészet ma is színvonalas, mert mindig nagy figyelmet fordít az épületek és a környezet közötti harmóniára. Jelenleg az építészet egyik fontos kérdése a fenntarthatóság. Hogyan lehet tudományosan tervezni és építeni? Ez nagyon fontos kérdés. A városokat a fejlesztés és átalakítás során nem lehet teljesen újraépíteni, ezért meg kell gondolni, hogy miként használjuk fel a régi épületeket, hogyan lehet új funkciót adni a régi házaknak, illetve hogyan lehet összeegyeztetni a régi és az új épületeket. Mindehhez új technológiára, új anyagokra és új építési elvek használatára van szükség.

A magyar építészek a felmerülő kérdésekre jó válaszokat találtak. Például ha lehetőség van rá, akkor a természetes légmozgással oldják meg az épületek szellőzését. Megerősítik az épületek napsütés elleni védelmét, és eközben energiát takarítanak meg. Ugyanakkor az irodaépületek tervezése során takarékos belső világítást használnak.

(Írta/fordította: Zhao Zhengyu)