A Ming-dinasztia Wang Li császárának uralkodása idején, 1580-ban történt, hogy amikor Yunnan tartomány Yaoan megyéjében lejárt kormányzói tisztségének ideje, Li Zhi semmilyen más állami tisztséget nem akart vállalni. De felettesei nem engedélyezték számára a lemondást. Ennek ellenére mégis elvonult egy hegyvidékre, ahol klasszikus műveket tanulmányozott. A felsőbb hatóságok ekkor már kénytelenek voltak nyugállományba helyezni. Volt egy ember, aki nem értette Li Zhi viselkedését, ezért megkérdezte tőle: „Sokan nagyon szeretnének előrejutni a ranglétrán. Ön miért cselekedett éppen fordítva?

Li Zhi erre a kérdésre szokatlan érzelmekkel reagálva így válaszolt: „Sokan dicsőséget és örömet éreznek, ha valami tisztséget töltenek be. Számomra azonban rendkívül keserű a tisztségviselés!"

„Hogyan kell értelmezni az Ön szavait?" – tette fel a kérdést az előbbi személy.

Li Zhi elmagyarázta neki: „Azért keserű számomra a tisztségviselés, mert, először is: nem voltam képes rá, hogy tisztességtelen úton tegyek szert haszonra, ezért szerény anyagi körülmények közt éltem. Másodszor: rendkívül unalmasak a vendéglátás során megkövetelt etikett- és protokollszabályok. Harmadszor: mindig el voltam foglalva a hivatalos ügyintézéssel, ezért nem tudtam foglalkozni a tudományos munkáimmal. A legkínosabb dolog számomra a hízelgés, a talpnyalás volt, hiszen ezek sértik a becsületemet, emberi méltóságomat. Emiatt mindig rossz kapcsolatban voltam főnökeimmel.

Miután meghallgatta Li Zhi magyarázatát, a kérdező rokonszenvet érzett iránta.

Li Zhi pedig öngúnnyal a következőket mondta: „El lehet mondani rólam, hogy részben vonakodtam feladni a pozícióimmal járó javadalmazást, ezért több mint 20 évig azért mégis betöltöttem a tisztséget. Ugyanakkor nem viseltem el a tisztségviselői munka során engem ért gyalázatot. Szerencsére mindezek ellenére sikerül mindmáig életben maradnom. Ezt az égistennek kell tulajdonítanom."

Miután lemondott tisztségéről, ahelyett, hogy fényes kísérettel hazatért volna szülőföldjére, Li Zhi a közép-kínai Hubei tartományban a Zhifoyuan buddhista kolostorban képezte magát és tanított. A kolostorban is személyes autonómiára törekedett és önálló magatartást tanúsított. Konfuciusz képét helyezte el tisztelete jeléül a buddhista oltárán. Viszketett a feje, ezért a kopaszra nyírt fején kendővel járt. Mindig éles szavakkal, maró gúnnyal vitatkozott másokkal a tanításokról és a tanokról. Ezért sok tanítványa lett.

(Szerkesztette: Zhang Lixiazi)