Kedves hallgatóink, adásunk előző részében a weibóról beszéltünk. Ez a mikroblog szolgáltatás egyre nagyobb szerepet játszik Kínában, ahogy felhasználótábora folyamatosan nő. Napjainkban már 300 millió regisztrált felhasználója van a szolgáltatásnak Kínában, a felhasználók között pedig új baráti társaságok alakulnak ki.

Az angolszakos Carolyn, aki műsorunk előző részében is megszólalt, rajong a műkorcsolyázásért. Ő sok új barátot talált a weibo segítségével.

„Annyira azért nem szeretek a weibón találkozni, mert elég sok furcsa ember van. Nem ismered őket, de ők mégis írnak neked, válaszolnak az üzeneteidre… pedig nem is ismernek, nem tudják, hogy miről beszélnek, mégis beleszólnak. Ez elég bosszantó. Ugyanakkor néhány műkorcsolya rajongóval a weibón kötöttünk barátságot, együtt járunk versenyekre, és végre személyesen is beszélhetünk, nem csak weibón. Ez jó. A legtöbb barátom nem rajong a műkorcsolyáért és én nem akarom ezzel fárasztani őket. Viszont a weibón talált barátaimmal mindig beszélhetek erről, ez szerintem nagyon jó."

Ahogy Carolyn elmondta, a weibón keresztül egészen csodálatos dolgok is megtörténhetnek:

„A korcsolyázók esetében úgy érzem, hogy részese vagyok valaminek. Néhány korcsolyázót személyesen is ismerek és a magánéletünkről is beszélünk. Néha segítek nekik kommunikálni a külföldi edzőkkel vagy bírákkal, hogy többet tudjanak az új szezon szabályairól. Úgy érzem, hogy így én is a részese vagyok a korcsolyázásnak. Ezeket a korcsolyázókat a weibón keresztül ismertem meg és úgy érzem, hogy… ez olyan, mint egy varázslat. Nagyon érdekel a műkorcsolya és szeretnék minél többet megtudni róla. Van néhány kedvenc korcsolyázóm, természetesen először csak én követtem őket, de később, ha valami olyasmit írtak a weibójukra, hogy nagyon fáradtak, nem tudják, hogy meg tudják-e csinálni, akkor bátorító üzeneteket hagytam nekik, mint gyerünk, meg tudod csinálni. Az egyik korcsolyázó felrakta a blogjára a QQ számát, vele úgy léptem kapcsolatba. Persze először nem ismertük jól egymást, de több ezer üzenetváltás után már jobban ismert. Egyszer felraktam a weibóra két képet, amit vele készítettem. Egyet 2008-ból, egyet pedig 2010-ből. Odaírtam, hogy te talán nem emlékszel rám, de én mindig emlékezni fogok rád és nagyon várom, hogy legközelebb is lássalak versenyezni. Ő úgy gondolta, hogy csodálatos, hogy valaki ilyen hosszú ideig követi őt a weibón, és továbbította is az üzenetet, azzal a válasszal, hogy most már én is emlékezni fogok rád. Úgy éreztem, hogy a kapcsolatunk így továbblépett, és miután sokat chateltünk QQ-n sokat megtudtunk egymásról, a másik karrierjéről, munkájáról, érdeklődési köréről. Amikor elmondtam neki, hogy angolszakos diák vagyok, mondta, hogy tudnék neki segíteni. Úgyhogy sokat segítettem a külföldi edzőkkel és bírókkal való kommunikációban, hogy jobban megértse az új szabályokat és hogy jobb eredményeket tudjanak elérni. Úgy érzem, hogy ez csodálatos. Sosem gondoltam volna, hogy a barátaik lehetek."

A weibón formálódó közösségeknek óriási hatásuk van, és sokakon segíthet. Carolyn saját közösségének példáját mesélte el nekünk:

„A korcsolya rajongók társaságában történt egy nagyon felemelő dolog, körülbelül egy hónapja. Van köztünk egy nagyon beteg lány, akinek az az egyetlen kívánsága, hogy láthassa a híres kínai műkorcsolyázókat, Shen Xuet és Zhao Hongbót. Ők az olimpiai bajnokok. A mi baráti társaságunk segített neki, hogy kapcsolatba léphessen a korcsolyázókkal. Ő sajnos már annyira beteg, hogy nem hagyhatta el a kórházat, de az orvosa találkozott a korcsolyázókkal, akik írtak neki egy levelet, amiben igyekeztek erőt adni a betegség elleni küzdelemhez. A beteg lány nagyon boldog volt. Nemrég láttam, a weibón azt írta, hogy a műkorcsolyázók levele bátorságot adott neki, és hogy mindent megtesz, hogy legyőzze a betegséget és személyesen is találkozhasson Shennel és Zhaoval. Azt hiszem, hogy ez a weibo ereje."

A weibo erejét nemcsak a sztárok és a hétköznapi emberek fedezték fel, de a politikusok is, még külföldön is. Ed Lee San Franciscó-i polgármester például a weibón keresztül szólt kínai származású választópolgáraihoz a kampány során, akiknek támogatását megválasztása után külön megköszönte a weibón. Saját weibóján keresztül szól a kínaiakhoz Christine Lagarde, az IMF főigazgatója, de Tom Cruise-nak is van VIP fiókja. Bill Gates különösen népszerű: több mint kétmillió követője van a weibón. Tadeusz Chomicki, Lengyelország Pekingbe akkreditált nagykövete rövid idő alatt harmincezer követőre tett szert.

„Lengyelországot szeretném népszerűsíteni, elsősorban ezért nyitottam weibo fiókot, nem a saját személyem propagálására. Így hétköznapi kínai emberekkel is kommunikálhatok, olyanokkal, akikkel egyébként nagyon kevés alkalmam lenne beszélni. Talán ha sikerül felkeltenem az érdeklődésüket a weibóm iránt, akkor Lengyelország is érdekelni fogja őket."

A nagykövet annak ellenére, hogy hivatalos személy, nem fél megosztani életének mindennapos oldalát a weibón. Elmondása szerint élvezi a követőivel való interakciót és úgy érzi, hogy erősebb kapcsolat jön létre így közöttük.

„Néha képeket is feltöltök a weibóra és nem várt kommenteket is szoktam kapni. Egyszer például egy olyan képet töltöttem fel, amin egy repülőgép előtt állok. Az egyik kommentelő azt írta, hogy sajnálja, hogy olyan korán fel kellett kelnem. Ilyen reakcióra egyáltalán nem számítottam. De ez nagyon jó, mert így személyesen érintkezésbe tudok lépni az igazi kínai emberekkel."

A weibo azonban nemcsak arra jó, hogy a népszerű emberek megosszák gondolataikat, hanem a továbbítások által szinte bárki készíthet olyan üzenetet, ami a legtöbb weibo felhasználóhoz eljut. Carolyn ezt így fogalmazta meg:

„A társadalom szempontjából úgy gondolom, hogy a weibo olyan, mint egy kard… két éle van. Egyrészt segít az embereknek kapcsolatban maradni egymással, ugyanakkor a weibo nemcsak szórakozásra jó, hanem arra is, hogy hozzájussanak az emberek a legfontosabb hírekhez, például ha valakinek nincs ideje TV-t nézni, vagy újságot olvasni. Viszont a rosszindulatú emberek kihasználhatják a többieket. Akár káoszt is kelthetnek és az káros lenne a kormánynak."

Zhu Huaxin, az állami Renminwang hírportál közvélemény-figyelő részlegének titkára úgy látja, hogy a weibo nemcsak technikai forradalmat jelent, hanem az emberek látásmódját és a világra gyakorolt hatásukat is forradalmasítja.

„A mai kort sokan a 'közösségi mikrofonok érájának' tartják, arra utalva, hogy bárki újságíróvá válhat, és a saját szemszögükből tudósíthatnak a világról. A közösségi média hatékonyságából kiindulva, az állami média már nem tekinthető egyedüli információforrásnak, de a weibo és az állami források nem zárják ki egymást. Politikai szemszögből ez egy kihívás a kormányzat számára, hogy elnyerje ennek az új média közvéleményének elismerését és támogatását, mert amit az emberek mondanak, az villámgyorsan elterjed az Interneten."

Zhu szerint a kormányzati szervek rossz vagy késlekedő kommunikációja, mint például a Wenzhou-i vonatbalesetet követően, beláthatatlan következményekkel járhat a közvélemény alakulására nézve. Meglátása szerint minél gyorsabban reagál a kormányzat a weibón, annál nagyobb megértést és támogatást nyerhet az emberektől. Mindezeken felül, a pletykák száma is csökkenhet így.

„A weibo által a kormányzat lehetőséget kapott rá, hogy közvetlenül meghallgassa a közvéleményt. A kormányzati weibo fiókok létrehozása összhangban van az emberek hajlandóságával, hogy megismerjék, részt vegyenek, véleményezzék és ellenőrizzék az állami politikákat. Az Internet interaktivitásának növekedése segíti a kormányzati transzparencia növelését. A hatóságok már elkezdtek építeni a weibóra, hogy nagyobb bizalmat élvezzenek a közvélemény részéről."

Az információk megosztása sok embernek segített már Kínában. Egyszerre megrázó és felemelő Peng Gaofeng és fia esete. Peng fiát 2008-ban rabolták el, ő pedig csatlakozott a gyermekkereskedelem ellen küzdő weibo csoporthoz. A weibón tették közzé az eltűnt gyerekek fényképeit, és sok segítő szándékú ember töltött fel fényképeket gyanús gyerekekről, például akik kéregettek, talán kényszerből. Pengnek 2011 elején küldtek képet egy kisfiúról, ő pedig egyből felismerte a fiát. A rendőrséggel együtt jelent meg az otthonától több mint ezer kilométerre fekvő Pizhou-ban. Amint meglátta fiát egyből könnyekben tört ki. Az akkor már hét éves fiú csak ennyit mondott a rendőrnek: „Az a síró bácsi az apukám, emlékszem rá." Természetesen, az egész történetet élőben közvetítette a weibón a Penggel tartó újságíró.

Ez a történet is jól példázza, hogy mennyire hatékony az információáramlás a weibón. Ezt sajnos nagyon sok rosszindulatú pletyka árnyékolja be. Annak érdekében, hogy visszaszorítsák őket, a kínai kormányzat idéntől megköveteli a felhasználóktól, hogy valódi nevükkel és személyi számukkal regisztráljanak a rendszerben. Sokaknak ez nem tetszik. Ahogy Carolyn mondta:

„Mióta meg kell adjuk a személyi számukat és igazi nevüket, azt hiszem, hogy valamennyire elveszítette az értelmét a weibo. Ha mondok valamilyen… nem olyan jó dolgot, akkor az emberek megtudhatják, hogy ki vagyok, ezért már nem lehet azt mondani, amit csak akarunk. Így már nem olyan kényelmes, de még mindig használom, mert azt hiszem, hogy függő lettem. Nem tudok élni nélküle."

(Szerkesztette: Wang Yuzhe)