Már Kínában is a nyári szünet közepén járunk, a diákok pedig egy kicsit fellélegezhettek a tanév és a vizsgák okozta stressz után. Mai műsorunkban annak járunk utána, hogyan töltik a kínai diákok a nyári szünetüket.

Zhao Jiahui szülővárosában, a Shanxi tartománybeli Taiyuanben tanul.

„Most elsőéves voltam az egyetemen, ez az első egyetemista nyaram. A nyári szünet első részében Pekingbe utaztam, a későbbiekben Xianba akarok ellátogatni. Ez a két út a programom a nyári szünetre.

Az elsőéves barátaim közül nagyon sokan dolgoznak a nyáron, hogy a tanulmányaikat tudják finanszírozni. Például könyvesboltban vagy étteremben. Vannak sokan olyanok is, akik elmennek utazni, és van, aki egyszerűen otthon tölti a szünetet. Én azért nem dolgozok, mert a szülővárosomban járok egyetemre, és szerettem volna látni a világot, úgyhogy inkább utazok."

Az angol szakos Bo Yang Pekingben tanul, ő a pihenés helyett a karrierépítést választotta.

„Szakmai gyakorlaton veszek részt és aztán hazamegyek a szüleimhez. Hivatalosan júliusban és augusztusban van szünetünk, de nekem már júniusban sem voltak óráim. Eredetileg a sajtónál vagy valamilyen multinacionális vállalatnál szerettem volna gyakorlatra menni, már február óta gyűjtöttem az információkat ezzel kapcsolatban. Áprilisban el is küldtem nekik az önéletrajzomat, de sehonnan sem érkezett visszajelzés. Az egyetemünk is szervez szakmai gyakorlatokat az állami hivataloknál. Végül engem kiválasztottak a programban való részvételre, úgyhogy most egy állami hivatalban töltöm a szakmai gyakorlatomat.

A barátaim közül vannak, akik Sri Lankára és Japánba utaztak, persze olyanok is vannak, akik szakmai gyakorlaton vesznek részt és vannak olyanok is, akik hazamennek a szüleikhez. Eredetileg én is szerettem volna utazni, de megkaptam a szakmai gyakorlat lehetőségét, amit nem akartam elszalasztani, úgyhogy az utazás helyett inkább dolgozom."

A hazautazás visszatérő motívum a megkérdezett diákok között. Ez először kicsit furcsának tűnhet, azonban ha belegondolunk, hogy Kína milyen óriási ország, már nem is olyan meglepő. Sok egyetemista a jobb képzés, esetleg az alacsonyabb ponthatárok, vagy a szülőktől való nagyobb önállóság miatt hajlandó az ország másik felében folytatni tanulmányait. Ez egy ekkora ország esetén több ezer kilométert jelent, tehát csak nagyon ritkán, általában tavaszünnepkor és a nyári szünetben nyílik alkalmuk hazalátogatni. Egy magyar szakos egyetemista lány, magyar nevén Tünde így fogalmazott:

„Sok diák nem a szülőhelyén, hanem más tartományban jár egyetemre, és talán már fél vagy egy éve nem találkoztak a szüleikkel, de nagyon hiányoznak nekik, talán."

Vannak olyan szerencsések is, akik megengedhetik maguknak, hogy külföldön folytassák tanulmányaikat. Bár arányuk elenyészőnek tűnhet a kínai felsőoktatásban tanulók között, szám szerint mégis rengeteg kínai fiatal tanul külföldön, elsősorban az Egyesült Államokban. Xu Weinan is közéjük tartozik.

„Június végétől augusztus végéig tart a nyári szünetem, utána vissza kell mennem az USA-ba. Először a szüleimmel töltöttem egy kis időt a szülővárosomban, majd egy barátommal elutaztunk Koreába. Ezután Pekingbe mentem, hogy a barátaimmal találkozzak. Azért is Pekingbe kellett jönnöm, mert meg kell hosszabbíttatnom a vízumomat az amerikai követségen.

Itthon egy pénzügyi vállalatnál dolgoztam egy hónapot, de azt már befejeztem. Nem akarok többet dolgozni ezen a nyáron, inkább pihenni szeretnék egy kicsit.

Most még mindig diák vagyok, és Amerikában tanulok, viszont szeretnék itthon is gyakorlatot szerezni egy vállalatnál, a kínai vállalati kultúrában, gyakorolni a kommunikációs képességeimet. A vállalat nyújtotta környezet nagyban különbözik az egyetemi környezettől.

A barátaim többsége nem jött haza, Amerikában maradtak. Leginkább Amerikán belül utaznak, mert évközben nagyon nagy a nyomás rajtunk és ők inkább csak pihennek. Amerikában nagyon sok látnivaló van, az egy nagyon nagy ország. Vannak barátaim, akik autót béreltek és úgy utaznak, mások pedig a keleti partra is átrepültek. Vannak, akik hazajöttek Kínába, mások pedig nem jönnek haza és inkább kint vállaltak munkát."

Kínában a nyitást megelőzően a társadalmi különbségek sokkal kisebbek voltak, azonban a gyors fejlődéssel létrejövő vagyon már nem egyenlően oszlott meg a társadalom tagjai, sőt, Kína egyes területei között. A fiatalabb generációk esetében már megfigyelhető a társadalmi érzékenység, amely életre hívta Kína első olyan diákszervezetét, amelyben a tagok az elmaradt nyugati területek felzárkózásáért dolgoznak – önkéntes alapon. A korábban megszólalt Tünde és a szintén magyar szakos Árpád is részt vesz a diákszervezet munkájában, amelynek angol neve Sunny Day.

Tünde és Árpád:

„Én és a szervezet egyik alapítója osztálytársak voltunk a középiskolában és rajta keresztül kerültem kapcsolatba a szervezettel."

„Én a barátnőmön keresztül kerültem kapcsolatba a szervezettel. Szeretnék segíteni a gyerekeknek és nagyon szeretek tanítani."

„Bár nem vagyok gazdag, de szerintem mégis sokkal több dologgal rendelkezem azoknál, mint akik Kína nyugati részében élnek. Egyrészt segíteni akarok, hogy boldogabbak legyenek a gyerekek, másrészt szeretek gyerekekkel játszani."

Tünde és Árpád együtt utaztak a Chongqing melletti Wushanba, hogy ott nyári szünetük egy részében hátrányos helyzetű gyermekeket tanítsanak. Wushan Kína egyik leginkább elmaradott területe.

„Sokat szeretnék tanítani, de főleg nem olyan dolgokat, amiket a helyi tanároktól is megtanulhatnak. Nemcsak a tudományokat szeretném tanítani, hanem más fontos és érdekes dolgokat is. Például, hogy milyen az élet a nagyvárosban, külföldön, milyen az egyetemi élet, stb.

Szeretném, ha rajtam keresztül megismerhetnék a külvilágot és a nagyvárosi életet, hogy legyenek céljaik és többre törekedjenek."

A szervezet nyári programjait már évközben szorgalmasan szervezik. Árpád a tananyag előkészítésében vesz részt, Tünde pedig a diákszervezet HR részlegén dolgozik, ahol a toborzás a feladata. A szervezetbe csak a legrátermettebbeket veszik fel. Mint Tünde és Árpád is elmondták, a nyári táboruk nem lexikális tudást igyekszik átadni, még csak nem is nagyon a készségek fejlesztése van a középpontban. A tábor fő célja, hogy kinyissa az általános iskolás korú diákok szemét a világra, hogy személyesen találkozhassanak olyan fiatalokkal, akik nagyvárosban élnek, tanultak és világot látottak. A tábor során a célok kitűzésének fontosságára is megtanítják a gyerekeket. Minden tábor az egyes diákok céljainak megfogalmazásával ér véget, így az egyetemisták nemcsak betekintést adnak a kisdiákoknak egy jobb életbe, hanem egy eszközt is adnak a kezükbe, amely hozzásegítheti őket egy jobb élethez.

Megkérdeztük a wushani diákokat, hogy ők mit szeretnek leginkább a táborban. A negyedikes Jin Yilu így válaszolt:

"A rajzórákat szeretem a legjobban. A mi tanáraink nem tudnak angolul, úgyhogy nagyon örülök, hogy itt vannak az egyetemisták, akiktől sokat tanulhatok. előtte egy szót sem tudtam angolul, de máris sokat tudok."

Az ötödikes Li Jiunak az angol a kedvence:

"Az angol a kedvencem, mert az angolóra nagyon jó. A kedvenc tanárnőm Tünde, mert olyan, mintha egy igazi nővérem lenne. Ő nagyon érdekesen tanít."

2.rész

(Szerkesztette: Wang Yuzhe)