A történelem folyamán Kína vezetői mindig kiemelt figyelmet szenteltek az egyházaknak, lett légyen szó bármelyik vallásról. A Tang-dinasztia (618-906) megalapítója, Li Shimin például azt állította magáról, hogy Laozi, a taoizmus megalapítójának leszármazottja, és hatalma megszilárdítására használta fel a taoista vallást. A Ming- és a Qing-dinasztiák a jezsuiták tudását hasznosították, ahol csak tudták. Ha pedig vallási köntösbe öltözött lázadó csoportok léptek fel a kormány ellen, akkor a központi kormány soha nem habozott a beavatkozással. Ilyenre bőségesen volt példa a kínai történelemben, például a fehér lótusz szekta, vagy a tajping felkelés is idetartozik.

A mai helyzet is hasonló. Ahogy a kínai pártoktól, úgy a hivatalosan elismert egyházaktól, felekezetektől is lojalitást vár el a kínai kormány. Nincs ez természetesen máshogy a világ más helyein, például Magyarországon sem. Kínában egyébként a patriotizmus a kulcsszó, vagyis mind a különböző pártoktól, mint a különböző vallásoktól, egyházaktól, felekezetektől azt várják el, hogy hazafias alapon álljanak. A kínai kormány által támogatott protestáns szervezet neve például az Önállóság Hármas Elvét Követő Protestáns Hazafias Mozgalom (Three-Self Patriotic Movement, TSPM). A TSPM azt tanítja a híveknek, hogy a jó keresztény egyben hazafias keresztény is.

A kínai kormányzat az egyházaktól azt is várja, hogy segít a babonák elleni küzdelemben. Az 1980-as évek elején vett egy sokadik fordulatot a Kínai Kommunista Párt valláshoz való viszonya. A Vörös Lobogó című pártfolyóiratban publikált dokumentum képezi az alapját a mai vallási politikának. A párt reményei szerint az egyházak is segítenek „a tudományos oktatás elterjesztésében" és növelik „a babona elleni propagandát". És természetesen az ultima ratio: segítenek a harmonikus társadalom megvalósításában.

Kína gazdasága egyre inkább piaci alapú, ugyanakkor a lakossága elöregedőben van. Ez a két faktor okozza a legtöbb problémát a társadalmi ellátórendszerek számára. A központi kormányzat a kérdés megoldásában az egyházak segítségét is hajlandó igénybe venni. Néhány templom árvaházat, idősek otthonát, néha még iskolát is működtet. A központi kormányzat mindezt a társadalom érdekében végzett fontos és konkrét tevékenységeknek tekinti. Az egyházak szociális és jóléti programjaikhoz sokszor azután kapnak engedélyt, hogy a helyi kormányzat meggyőződött társadalmi hasznosságukról.

Nézzünk egy konkrét példát, hogyan működött ez a múltban. A kereszténység először a 7. században jelent meg Kínában. Az első protestáns misszionáriusok 1807-ben érkeztek, templomot, érthető módon csak ezután építhettek. Protestáns misszionáriusok először 1842-ben telepedtek le Xiamenben, akkori nevén Amoyban, minthogy azonban híveik nem voltak, templomépítésbe csak később kezdtek. Amikor elkezdték a templomépítést, a külföldiek nem vásárolhattak földet Kínában. A misszióvezető, William Pohlman ezért egy helyi keresztény hitre tért fiatalt kért meg, hogy vásároljon templomépítés számára földet az egyház pénzén. A föld tehát Hok nevére került, aki azt rögtön az egyháznak ajándékozta. A Xinjie-templom végül 1848-ban épült fel, majd 1849. február 11-én avatták fel.

A templom oldalán elhelyezett felirat tudósít az épület történetéről. Ebben olvasható az is, hogy a nyugati misszionáriusok az ópiumháború nyomán jelentek meg Xiamenben, mégpedig a Kínára kényszerített egyenlőtlen szerződések következményeként. A felirat állítása szerint ez az első protestáns templom nagy befolyással rendelkezik Kínán belül és kívül egyaránt, valamint a vallástörténelem kutatása szempontjából is nagyon értékes. A templom oldalára kitett felirat az imperializmus ügynökeiként mutatja be a misszionáriusokat, ugyanakkor a kritikus hangnem mellett hangsúlyozza azt is, hogy a Kelet és a Nyugat közötti kommunikáció elősegítésében is nagy szerepe volt a Xinjie-templomnak.

Katolikus oldalról példánk Peking legnagyobb katolikus temploma, a Xishiku-templom lesz. A Xicheng kerületben található gótikus stílusú épületet a Qing-dinasztia (1644-1912) Kangxi császárának uralkodása idején, 1703-ban kezdték építeni. Ez volt az az időszak, amikor a nyugati kereszténység megkezdte terjeszkedését Kínában.

A templomnak már a stílusa is nagyon árulkodó. Nem egészen pontos ugyanis a gótikus megjelölés, hiszen inkább a gótikus és a kínai császári udvari stílus egyesítéséről van szó a Xishiku-templom esetében. Ezért aztán katolikus szenteket éppen úgy találunk a templomban, mint márványoszlopokon álló kínai oroszlánokat.

Ma a fiatalok, főleg a divatot követő, trendi kínai fiatalok szívesen tartják esküvőjüket a templomban. Még akkor is, ha sokan közülük nem is keresztények. És ennél találóbb képpel talán nem is jellemezhetnénk a kínai kultúra és a kereszténység mai kapcsolatát.

(Írta/fordította: Hajnal László)