2012-ben volt Lei Feng halálának ötvenedik évfordulója, ezért rengeteg riport jelent meg a híres önkéntesről. Bár Lei Feng már akkor is nagyon népszerű volt, amikor még élt, csak a halála után tették meg mindenki számára követendő példaképpé. A kormányzat úgy gondolta, hogy Lei Feng élettörténete alkalmas arra, hogy rajta keresztül a népnek tett szolgálatot népszerűsítse. A központi kezdeményezés nyomán „Lei Feng mozgalmak" indultak, a kínai katona alakját piedesztálra állították, ugyanakkor a kulturális forradalom tíz éve jelentősen lerombolta a példakép presztízsét. A kulturális forradalom után Lei Feng hatása már jóval kisebb volt. Egy évvel a kulturális forradalom vége előtt, 1975-ben az ország vezetője, Deng Xiaoping egy gyűlésen felvetette, a hadsereg morálján javítani kellene, mert az akkori városi legenda szerint egy katona nem adta át a buszon a helyét egy kisgyermekes anyának. Deng ezt Lei Feng szellemiségének hanyatlásaként értékelte.

A reform és nyitás politikájának meghirdetése után Lei Feng újra népszerűvé vált, rengeteg új követője jelent meg. Egyiküket, Jia Chaojiangot a pekingi vasúti hivatal dolgozóját Hebei tartomány Tangshan városa Lei Feng tíz legméltóbb követője közé választotta, még kitüntetést is kapott. Az ő korosztályát tartják Lei Feng követői első generációjának. Az elmúlt 48 évben ingyen vágta le több mint 3,8 millió ember haját. Az ingyen hajnyírás az egyik legjellegzetesebb önkéntes munka Lei Feng követői között.

Vannak olyanok is, akik kritizálják a modern Lei Feng fellángolásokat márciusban. Szerintük szomorú, hogy cask márciusban, Lei Feng hónapjában tartanak mindenhol előadásokat Lei Feng szellemiségéről, mert aztán áprilisra mindenki megfeledkezik az egészről. A kínaiak sokszor idézik Mao Ce-tungot, aki azt mondta, egyszer nem nehéz jót cselekedni, de folyamatosan már igen. A Pekingben élő He Chaohai viszont tényleg egész életét Lei Feng öröksége megőrzésének szentelte. Saját pénzén alapított egy Lei Feng múzeumot, melynek fenntartása minden évben több mint százezer jüanba került. Az idős férfi célja csupán az volt, hogy működjön a múzeum, és fennmaradjon Lei Feng emléke.

„Először a hadseregben szerveztem Lei Feng kiállítást. Nagyon jó volt a visszhangja, az emberek megnézhették azt a táskát, lámpát, a tárgyakat, amiket Lei Feng használt, és ebből láthatták, hogy Lei Feng milyen ember volt. Elmentem a hadsereg múzeumába is, és ott láttam Lei Feng eredeti naplóját. Összesen háromszor szerveztem Lei Feng kiállítást, mivel egyre több dokumentumot gyűjtöttem, és végül a barátaim segítségével elindítottam a Lei Feng múzeumot" – mondja He Chaohai.

De aztán jöttek az anyagi nehézségek, hiszen máig ez az első és egyetlen nem kormányzati alapítású Lei Feng múzeum Kínában. He Chaohainak nem volt elég pénze a fenntartására. Ma egy kis szobában lakik a Lao She teaház munkásszállóján. A Lei Feng múzeum is nagyon rossz állapotban van, mert nem elég nagy a tér a tárgyaknak és a kiállítótérnek használt pályát felveri a gaz. Régen a múzeum belvárosban volt, mostanra Pekingnek egy szinte falusi részébe költöztették.

Chen Zhibin, a pekingi önkéntes szövetség arra hívta fel a figyelmet, hogy a civil kezdeményezések többsége anyagi gondokkal küszködik. A szervezetnek szintén van egy Lei Feng programja.

„Az utóbbi években a kormány sokféle támogatásban részesítette a jótékonysági szervezeteket, például kormányzati támogatásból jöttek létre egyes programok. De az egész kínai jótékonysági ágazat rossz helyzetben van. Sok jótékonysági szervezet nem kap megfelelő támogatást. És ha egy szervezet kap valamilyen pénzbeli támogatást, akkor nagyon vigyázni kell, hogy ezt a pénzt mire használják. A szervezet fenntartására költött pénz a sajátunk, de ezen felül nem sok mindenre tudunk költeni. Azt szeretnénk, hogy a kormány többféle területen segítse a civil szervezeteket" – mondtha Zhibin.

Kína egy magyar szemével – Lei Feng története

(Szerkesztette: Wang Ben)