A kínai kormány az elmúlt 5 évben töretlenül népszerűsítette a kulturális szellemi örökségek védelmét és az erre vonatkozó gondolatokat, lépéseket és gyakorlatokat, azt remélve, hogy a hétköznapi emberek is csatlakoznak az ilyen örökségek, különösen a saját magukat érintő örökségek védelméhez.

A Zhejiang tartománybeli Longquan körzet a kék-fehér porcelánokról híres. Évezredek óta itt rendkívül sima, finom, csillogó, átlátszó klasszikus porcelántárgyakat készítenek. Tavaly az UNESCO az emberiség kulturális szellemi örökségei közé vette fel a longquani porcelán elkészítési módszerét.

A helybeli Mao Weijie elődei hatására maga is porcelánmesterré vált. Ezekről a hatásokról így nyilatkozott:

„Már gyermekkoromban kapcsolatba kerültem a porcelánkészítéssel. Annak idején nem voltak játékaink, így gyakran ott a porcelánműhelyben játszottam az agyaggal. (valójában a porcelán alapanyaga a kaolin – szerk.) Később művészeti iskolába jártam. Az iskola elvégzése után szakosodtam a porcelánkészítésre."

Mao Weijie egy porcelánkészítő családból származik. Édesapja a longquani Porcelánkutató Intézetben dolgozott több mint 50 évig. Mao Weijie szerint a fiatal porcelánkészítők készségei, technikai színvonala még sokkal marad el az előző generáció színvonalától. Erről elmondta:

„Szüleink, elődeink jobban értik a porcelánmesterséget. Szakképezettebbek, hozzáértőbbek, tapasztaltabbak és gyakorlottabbak. A porcelánkészítés nem tisztán kétkezi mesterség, hanem sok kulturális, szellemi értéket is felölel."

Sok olyan hagyományőrző család van, mint a Mao család, amelyek nemzedékről nemzedékre a porcelánművességből élnek. Az utódok erős kötődést éreznek a porcelánművesség iránt, a legfontosabb motiváció pedig már nem a megélhetés biztosítása. Ráébredtek arra, hogyan őrizhetik meg és fejleszthetik tovább ezt az értékes, hagyományos szakmát.

Zhang Qingshan, a Kínai Kulturális Szellemi Örökségvédelmi Központ vezetőhelyettese szerint az utóbbi években jelentősen emelkedett a kulturális szellemi örökségek fogalmának és azok védelmének ismertsége szerte az országban.

„Öt-hat évvel ezelött az embereknek fogalmuk sem volt a kulturális szellemi örökségekről. Ma közismertté vált ez a fogalom az átlagemberek körében is. Ez azt mutatja, hogy az emberek tudatosabbá váltak a kulturális szellemi örökség védelmében. Első alkalommal végeztünk országos felmérést a kulturális szellemi örökségekről. Ez felvilágosítást is jelentett az emberek számára, amelynek eredményeképpen rájöttek, hogy környezetükben sok mindennapi dolog olyan értékes szellemi érték, amelyeket őseink, elődeink hagytak ránk. Sok korábban ismeretlen iparos, kézműves nagyra becsült iparművész illetve nagymester lett, akikről immár az állam gondoskodik" – mutatott rá Zhang Qingshan.

A Kínai Kulturális Minisztérium, az Okatási Minisztérium és más kormányszervek kilátásba helyezték, hogy az iskolai tananyagok közé sorolják a kulturális szellemi örökségek népszerűsítését és azt, hogy felvilágosítást nyújtsanak az ilyen értékekről a lakónegyedekben.

A kulturális szellemi örökség szakértői elképzeléseket fogalmaztak meg arról, hogyan gépesíthetnék az erre alkalmas hagyományos iparművészeti cikkek gyártását. Az ilyen iparművészeti cikkeknek meg kell tartaniuk eredeti stílusukat, formájukat és jellegzetességeiket. A gépesítéssel a hagyományos stílusú iparművészeti cikkek nagyobb szeletet hasíthatnak ki a piacból és minden család számára elérhetővé válnak, ugyanakkor az iparművészek is hozzájuthatnak a fejlődésükhöz szükséges tőkéhez.

Gansu tartomány Jiuquan térségében helyben bányászott jádekőből készítik a Yeguangbeinek nevezett díszpoharakat egy nagyobb üzemben és több kisebb műhelyben. A turistáknak nagyon tetszenek az ilyen kézműves termékek. Quan Yuting, a Yeguanbei Üzem munkatársa erről szólva elmondta:

„Sokan vásárolnak dísztárgyainkból. Jiuquanben a jádefaragás már több mint 2000 évre tekint vissza. Térségünkben a Yeguangbei egy különleges helyi turisztikai díszterméknek számít."

Az üzem igazatója, Huang Yesu szerint évente több mint 30 ezer turista látogat az üzembe, így az igen jól jövedelmez. A nehézségekről szólva elmondta:

„Csak félig gépesítettek a munkafolyamatok, sok fárasztó munkát kézzel végeznek a munkások. Ezért a fiatalok nem szívesen választják ezt a szakmát."

Az üzem nemrég sok fiatalt vett fel, abban a reményben, hogy a jádefaragás szakértőivé és őrzőivé válnak.

Kína egyetlen víz alatti múzeuma, a Jangce folyón épült Baiheliang Vízalatti Múzeum tavaly június 18-án hivatalosan is megnyílt a nagyközönség számára. Ugyanaznap a Shanxi tartománybeli Xi'An múzeumában megnyitották a Qing-dinasztia külföldről visszatért kulturális ereklyéinek kiállítását.

Tóth András, aki egy brit ösztöndíjjal jutott ki Kínába, tudósítónknak úgy nyilatkozott, hogy nagyon elégedett a kínai múzeumokkal, szolgáltatásaikkal. „A kínai múzeumok nagyon modernek, bőséges a kiállítási anyag. Jó, hogy van angol nyelvű útmutatás, ami fontos a külföldiek számára." – mondta.

A külföldi látogatók elismeréséből is látható, hogy az utóbbi években a kínai múzeumok szolgáltatásainak minősége fokozatosan emelkedett. Korábban a pénz hiánya és szervezési hiányosságok miatt a kínai átlagemberek nem szívesen keresték fel a múzeumokat. A helyzet javítása érdekében tavaly április óta egyes kínai múzeumok ingyenessé váltak. Jelenleg országszerte összesen 1007 ingyenesen látogatható múzeum található. Statisztikai adatok szerint 2008-ban körülbelül 150 millióan keresték fel ezeket a kiállítóhelyeket. Ez 160%-os növekedést jelent az egy évvel korábbi látogatószámhoz képest.

Zhang Jianxin, a kínai Kulturális Minisztérium Múzeumigazgatási Főosztályának helyettes vezetője úgy nyilatkozott, hogy a fejlett országokhoz képest a kínai múzeumok irányításának színvonala még elmaradottnak mondható. „Az ingyenesen látogatható múzeumok gyors ütemben fejlődnek. Világviszonylatban is ritka, hogy egy ország egyszerre ilyen óriási mértékű pénzügyi támogatást fordítson múzeumai fejlesztésére. Az irányítás színvonala ugyanakkor csak az 1930-40-es évek amerikai színvonalát közelíti meg."

Tavaly Kína több mint 1,2 milliárd jüant fordított ingyenesen látogatható múzeumok létrehozására, s az idén ez a szám 2 milliárd jüanra fog nőni. A kínai Kulturális Minisztérium május 18-án bejelentette, hogy idén további háromszázzal bővül azon múzeumok száma, ahová nem kell majd belépőjegyet váltani. Ezzel a 2400 állami múzeum több mint fele válik díjmentesen látogathatóvá Kínában.

Zhang Jianxin kifejtette, hogy a kormány nagy erővel törekszik a múzeumok irányításának reformjára, és ösztönözi a civil tőke bevonását is, hogy ezáltal még jobban szolgálják a lakosságot.

Az idei nagyszabású kulturális fesztivál során a nézők megcsodálhatták a kisebbségek népzenéit, néptáncait, kézművességüket és életüket. Zhang Qingshan, a Kínai Szellemi Kulturális Örökségvédelmi Központ vezetőhelyettese leszögezte: a jelenlegi rendezvénysorozat szereplői mind hétköznapi földművesek és népművészek, akik mind nemzetiségük eredeti alkotásait mutatják be.

„Kínában 55 nemzeti kisebbség él. Jelenleg 20 kisebbség művészei lépnek fel fesztiválunkon. Közülük sok ismeretlen számomra is. A népművészek által bemutatott kulturális értékek nem írott művek. Köztük sok olyan eleven, remek és tartalmas örökség van, amellyel korábban én sem találkoztam. Ezeknek az egyszerű életet élő népművészeknek a pekingi előadásai nemcsak növelhetik ismertségüket és hatásukat, hanem nagy ösztönzést jelenthetnek a többi népművész számára is" – mutatott rá Zhang Qingshan.

2006-ban a különböző szintű kormányzatok felvették munkatervükbe a szellemi kulturális örökségek védelmét, megőrzését, átadását és népszerűsítését. Azóta különböző örökségvédelmi programok születtek, anyagilag támogatják és képzik az örökségek áthagyományozóit, hogy nemzedékről nemzedékre tovább éljenek a nép körében a korábban elterjedt, mára esetleg homályba merült népművészeti értékek.

Jin Minchun, az Északkelet-Kínában élő koreai nemzeti kisebbség tagja szerint a nongle nevű koreai néptánc megőrzésének kulcsát az áthagyományozók képzése jelenti. Azt kell elérni, hogy a gyerekek szeressék, megértsék, megcsodálják, megőrizzék és továbbfejlesszék őseik ezen művészetét. Mára javult helyzetük: tervszerűen képzik az áthagyományozókat. Jin Minchun többek között elmondta:

„Tavaly néptáncközpontokat hoztunk létre a különböző életkorú diákok számára. Jelenleg sokan tanulják őseik néptáncát. Az óvodákban 50-60 gyerek, az általános iskolákban 200-300-an, a középiskolák alsó tagozataiban pedig mintegy 200-an tanulják a néptáncot. Ez a járásunk helyzete. A többi hét járásban is ugyanilyen helyzet alakult ki."

Jin Mingchun elmondása szerint a korábbi években évente mintegy 200 ezer jüan támogatásban részesültek. Ezzel szemben jelenleg az állami dotáció eléri az évi 700 ezer jüant.

Sok fiatal érdeklődik nemzetiségük néphagyományai iránt. Belső-Mongóliában egy 8 fiatalból álló, Anda Zuhe nevű folkrock zenekar tevékenykedik, amely 2003 óta lép fel bel- és külföldön egyaránt, különleges mongol lófejű húros hangszeren játszva. A zenekar tagjai sok népművészt tudhatnak elődeik között. Aotegen Báyaer, a zenekar tagja többek között elmondta:

„Apám és nagyapám is ismert népművész volt. Heten vagyunk testvérek, de egyedül én őrzöm népművészetünket. Gyermekkoromban apám tanított a népzenére, később pedig a népzeneiskolába jártam."

A zenekar a mongol népzene lényégét megőrizve, új elemekkel frissítette a népművészet ezen értékes darabját a modern társadalom igényeinek kielégítése érdekében. Ezzel a zenekar még inkább elnyerte a közönség tetszését. A zenekar vezetője, Narisu elmondta:

„Eddig sok előadást tartottunk külföldön is, így például az Egyesült Államokan, sok európai országban, Ausztráliában, Japánban. Egyedül az Egyesült Államokban 120 előadást tartottunk. Az USA 13 államában 3 éven át szerepeltünk. Idénre és már jövőre is teljesen be vagyunk táblázva."

(Írta/fordította: Zhang Hui)