A ma 78 éves Zhang volt az első kínai kapus, aki először használt olyan technikákat és taktikákat, amelyek védjegyévé váltak az ötvenes években rövid aranykort átélt kínai focinak. A Kína egy magyar szemével eheti adásaiban az 1954-ben Magyarországon járt kínai labdarúgó-válogatott mesél a kínai foci legszebb korszakáról.

Az akkori kínai focicsapat sok jelentős sikert ért el az ázsiai meccseken, és a csapat tagjai visszavonulásuk után is hosszú ideig fontos szerepet játszottak a kínai foci életében. Edzők, szövetségi kapitányok lettek belőlük.

A csapat legemlékezetesebb edzője Ember József volt, ő volt a kínai válogatott első külföldi edzője. A kínai ifjúsági válogatott 1954 tavaszán érkezett Magyarországra, ahol másfél évig edzettek Ember József irányítása alatt.

A magyarországi edzőtábor fontos szakasza volt a kínai labdarúgás történetének. A Kínai Népköztársaság létrejötte után minden területen nehéz volt a helyzet, a kínai vezetők azonban kiemelt figyelmet fordítottak a sportra. Az akkori kínai focicsapat híresen rosszul szerepelt minden meccsen, Csehszlovákia ellen 1951 októberében például 17:1-re veszítettek. Ugyanekkor a magyar csapat viszont a világ egyik legjobbjának számított.

1954 februárjában Ádám József, a magyar sportszövetség vezetője Kínába látogatott, és áprilisban a kínai sportszövetség egy focicsapatot és egy úszócsapatot küldhetett Magyarországra a szocialista országok közötti együttműködés keretében. Ke Lun, a kínai a csapatok vezetője a Szovjetuniótól kért engedélyt arra, hogy a kínai válogatott Magyarországon edzhessen. A szovjetek csak rövid, egy-két hónapig tartó edzőtáborba egyeztek bele, de a kínaiak végül másfél évig maradtak. A magyarok örömmel fogadták a kínai sporttársakat, a lehető legjobb körülményeket biztosították a kínai csapatnak, és ez a barátságos fogadtatás fél évszázad elteltével is emlékezetes maradt a kínaiak számára.

„Nekünk ez volt a legjobb edzőtábor az egész világon" – meséli Zhang Junxiu a kínai csapatból. „Akkoriban sehol egész Kínában nem voltak ilyen edzőtáborok. Először Margitszigeten voltunk két hétig, utána a Budapestről hatvan kilométerre lévő Tatabányán edzettünk. Másfél évig maradtunk ott. Tatabánya egy olyan hely volt, ahol a magyar sportolók szövetsége tartott edzőtáborokat az olimpiai versenyzőknek. A sportpályákon nagyon jó minőségű gyep volt."

A hetven-nyolcvanéves urak ma is a finom és bőséges étkezésekre emlékeznek a legélénkebben magyarországi edzőtáborról. Azt mondják, annakidején jó reggelt helyett így köszöntötték egymást: „Ettél már?" Az ötvenes években Kínában nagy volt a szegénység. A kínai válogatott tagjainak étkezésére Magyarországon naponta 90 jüant szánt a kínai kormány, míg Kínában ekkor 1 jüanba került 5 kiló marhahús.

Sok évtizeddel később a csapat még mindig életük legszebb időszakának tekinti a Magyarországon töltött másfél évet. Nian Weisi azt mondta, ez volt élete legkedvesebb időszaka. Nagyon jó volt az edzőtábor, kedvesek voltak az emberek, szép volt az ország és ők maguk csak tizen-, huszonévesek voltak. A volt válogatott csapattag önéletrajzában ezt írta a magyar edzőtáborról:

„Amikor Magyarországra mentem, 21 éves voltam, az volt a legszebb időszak az életemben. Ma már hetvenéves is elmúltam. Gyakran ringat álomba Budapest emléke, látom Szabadság-szobrot a Gellért-hegyen, látom a Parlament hatalmas épületét, látom a gyógyfürdőket az erdőkben, a szép virágokkal és zöld fűvel borított Margitszigetet, az örökké hömpölygő Dunát, a focipályát az olimpiai edzőtáborban… Ez egy szomorú emlék, mert már nem leszek újra olyan fiatal. Legkedvesebb időszakom, Isten veled!"

(Írta/fordította:Le Marietta    Wang Ben)