Ma Mo Yanről beszél az egész világ, de csak kevesen tudják, hogy milyen szegény családba született 1955-ben. A gyermekkorában átélt szegénység és éhezés nagy hatással volt az egész életére, ez segítette abban, hogy képzeletével színesítse meg a világot.

Rádiónk riportere még a Nobel-díj átadása előtt beszélgetett Mo Yannel erről, aki elmesélte, hogy sok olyan dolog, amit ma ehetetlennek tekintünk, például a falevél vagy a fű akkoriban finom ételnek számított. „Ha fejszével kettévágtunk egy darab szenet, találtunk benne gyantát és leveleket. Amikor ezeket ettük, úgy éreztük, hogy nagyon jó az ízük" – emlékezett vissza az író.

Mo Yan azt mondja, a szegénységben eltöltött gyermekkor a legjobb iskola egy írónak. Ő gyerekkorában éhezett, félt és magányos volt. Művei a hozzá hasonló falusiak életéről szólnak, az olyan emberekről, akik nagyon szegény sorba születtek, de különleges humorral rendelkeznek. Regényeiben az emberek sokszor viccelődnek a szegénységgel. Ezt azzal magyarázza, hogy a humor egy olyan gyógyír, mely segít a hétköznapi embereknek túlélni.

A kihirdetés után felvetette a külföldi média, hogy vajon a kínaiak számára ez-e az első irodalmi Nobel. Ning Ken egy kétszeres Lao She irodalmi díjas író, az egyik legnagyobb kínai irodalmi folyóirat, a Shiyue (Október) főszerkesztő-helyettese, és Mo Yan jó barátja. Szerinte Mo Yan nem az első kínai író, aki irodalmi Nobel-díjat kapott.

„2000-ben egy kínai író, Gao Xingjian már megkapta díjat, és mivel ő főleg Kínában, kínai nyelven írt, minden művében kínai dolgokról van szó, szerintem ő kínai író. Mo Yan az első szárazföldi kínai Nobel-díjas, ő az egyik jelképes alakja a kínai irodalomnak, de nem ő az első kínai irodalmi Nobel-díjas" – mondta Ning Ken.

Hozzátette, Mo Yan díja nagymértékben változtat azon is, hogy sokan azt gondolják, a kínai rendszer miatt az érzékeny témákról nem szabad írni, és így nem születnek jó művek sem. De Mo Yan műveiben sok az érzékeny téma, és a kritika is megjelenik.

(Írta/fordította: Le Marietta   Wang Ben)