A Nobel-díj több mint százéves múltra tekint vissza. Több tucat ország tudósai kaptak már tudományos Nobel-díjat. Az elmúlt több mint száz évben a szárazföldi kínai tudósok közül senki sem kapott tudományos Nobel-díjat. Miért? És milyen messze vannak a kínai tudósok a Nobel-díjtól? Ezek a kérdések minden évben előkerülnek a Nobel-díjak bejelentése idején.

2012. október 23-án a Kínai Tudományos Akadémia tagja, Guo Guangcan és Wang Jiangyun, a Kínai Tudományos Akadémia Biológia és Fizika Intézetének kutatója interjút adtak a Nobel-díjjal kapcsolatban. A két tudós szerint a kínai kutatások eredményei révén már közelebb került a Nobel-díjhoz a kínai tudomány, de még így is nagyon messze vannak tőle, mert kevés az eredeti kutatási eredmény, és nem tökéletesek az ezek eléréséhez szükséges tudományos, műszaki rendszerek.

A történelem folyamán sok fontos tudományos és technikai felfedezés származott Kínából. Az elmúlt több mint száz évben azonban az idegen hatalmak gyarmatosító törekvései és a kínai uralkodók korrupciója visszavetették a kínai tudomány és technológia fejlődését. A korszerű tudományos intézményi keretek megteremtése Kínában csak a Kínai Népköztársaság megalapítása után kezdődött meg. Az azelőtti időszakban főleg a tudósok egyéni erőfeszítéseinek volt köszönhető, hogy a földrajztudományi és biológiai kutatások valamennyire előrehaladtak, ezeket fejlettségben a kémia, matematika, fizika, geofizika és a műszaki tudományok követték.

A Kínai Népköztársaság megalapítása után sok tudományos kutatóintézetet létesítettek, beleértve a Kínai Tudományos Akadémiát, a Kínai Orvostudományi Akadémiát, a Kínai Mezőgazdaságtudományi Akadémiát, a Kínai Erdészeti Akadémiát és más természettudományi kutatóintézeteket. Tartományok, autonóm területek és nagyvárosok, valamint felsőfokú oktatási intézmények által működtetett kutatóintézeteket is felállítottak, kibővítettek. A népköztársaság előttinek közel százszorosát kitevő tudományos és műszaki szakember-állomány képzését tűzték ki célul. Ez biztosította Kínában az alapot a tudomány és technika fejlődése számára.

Az 1955-től 1958-ig terjedő időszak a tudomány és technika nagyfokú fejlődéséről szólt. 1955 elején a kormány elhatározta, hogy atomenergia-kutatásokba kezd. A következő évben egy 12 éves tudományfejlesztési tervet dolgoztak ki, olyan új területekre helyezve a súlyt, mint az atomenergia, a sugárhajtás és az informatika. A fő célokat a határidő előtt öt évvel megvalósították. Az 1960-as évek közepére néhány területen Kína megközelítette a kutatás és fejlesztés terén vezető országokat. 1978-ban országos tudományos konferenciát hívtak össze, hogy előmozdítsák Kínában a tudomány és technika fejlődését. A konferencián kidolgozott nyolcéves terv előtérbe állítja a mezőgazdaságot, az energiakészleteket, az anyagokat, az informatikát, a lézertechnikát, az űrtechnológiát, a részecskefizikát és a genetikát, nyolc fő területet, amelyek létfontosságúak a tudomány és technológia terén. Az elmúlt ötven évben az ezekkel kapcsolatban szerzett tapasztalatok alapján új irányelveket fogadtak el.

A vezérelv, hogy a népgazdaság fejlesztésének a tudományra és technológiára kell támaszkodnia. A második irányelv, hogy a tudománynak és a technológiának a népgazdaság fejlődését kell szolgálnia. A kínai tudósok keményen dolgoznak, hogy megvalósítsák ezt a tervet. Az elmúlt ötven év néhány új kínai vívmánya: a sikeres atombomba, a hidrogénbomba és irányított lövedék kísérletek, a műholdak fellövése és visszaérkezése, a hordozórakéta kilövése és ribonukleinsav szintézise.

Kínában a kutatás intézményes rendszere öt részből áll: a Kínai Tudományos Akadémia, a felsőfokú intézmények kutatási részlegei, különféle iparágazatok kutatóintézetei, a tudományos kutatás helyi intézményei és tudományos kísérleti tömegszervezetek, végül pedig a honvédelmi kutatási részlegek. Az Állami Tudományos és Műszaki Bizottság valamennyi kísérleti kutatás megtervezésére, megszervezésére és koordinálására alakult, alá tartozik a Kínai Tudományos és Műszaki Tájékoztatási Intézet. 1949 novemberében alapították a Kínai Tudományos Akadémiát, amely a természettudományok kutatási központja. Létrehozatala után a meglévő kutatási intézményeket 17 intézetbe szervezték újjá, és új intézeteket alapítottak magfizikai, kísérleti biológiai és egyéb kutatások céljából. A Kínai Tudományos Akadémia ma több mint 150 intézetben dolgozó, mintegy ötvenezer tudóssal és műszaki szakemberrel rendelkező központ. Az intézetek kutatási területei között van a matematika, mechanika, csillagászat, fizika, kémia, állattan, botanika, geofizika, informatika, félvezető-kutatás, automatizálás és elektronika.

A Kínai Tudományos Akadámia fő feladatai: irányítja a tudományos és elméleti alapkutatásokat, irányítja a tudomány és technika új ágazataival kapcsolatos kutatást és fejlesztést, valamint tanulmányozza a Kína gazdasági fejlődés folyamán felmerülő, átfogó jellegű, fontosabb tudományos és műszaki kérdéseket.

A Kínai Tudományos Akadémia létrehozta az Akadémikusok Közgyűlését, amely az akadémia vezető testülete. Az akadémikusokat az ország kiváló tudósai közül választják ki. Az elnökséget az Akadémikusok Közgyűlése választja meg, és amikor a közgyűlés nem ülésezik, ez a szerv határozza meg az irányelveket. Az elnökség tagjai maguk közül választják az akadémia elnökét és alelnökeit, akiknek a feladata a napi igazgatási ügyek vezetése.

A Kínai Tudományos Akadémián kívül még számos akadémia van, melyek különféle iparágakkal állnak kapcsolatban. Ezek mezőgazdasági, orvostudományi, geológiai, építészeti, vas- és acélipari, vasútműszaki, posta és távközlési, textilipari és egyéb szakkutatásokkal foglalkoznak.

A Kínai Tudományos és Műszaki Egyesület tagjai tudósok és műszaki szakemberek szervezetei, azaz különleges akadémiai intézmények, kutató társulatok és egyesületek. Száznál több kutatási szervezet tartozik a Kínai Tudományos és Műszaki Egyesület közvetlen fennhatósága alá, így a Matematikai, Fizikai, Mezőgazdasági és Gépészeti Társaságok, valamint a Kínai Országos Orvostudományi Társaság. Ezek nagy és közepes nagyságú városokban összpontosulnak, és akadémiai cserehálózatot alkotnak. A Kínai Tudományos és Műszaki Egyesület fő funkciói a következők: tudományos és technológiai cseréket patronál és szervez, tudományos konferenciákat hív össze, tudományos folyóiratokat és újságokat ad ki, összegzi és kicseréli az eredményeket, tapasztalatokat. Népszerűsíti a tudományos és műszaki ismereteket, elősegíti és szervezi a fiatalok tudományos és műszaki tevékenységét, és általában segíti a tudományos kísérletezést. Ösztönzi a tudósokat és műszaki szakembereket, hogy tegyenek javaslatokat az ország tudományos és műszaki célkitűzéseire. Baráti kapcsolatokat alakítson ki tudományos és műszaki intézetekkel, tudósokkal és műszaki szakemberekkel külföldön, és elősegítse a nemzetközi tudományos és technológiacserét.

A tudósok és műszaki szakemberek rendes intézetekben történő képzésén kívül nagy figyelmet fordítanak a tudományos és technikai ismeretek népszerűsítésére. A tanulmányokat széles körben népszerűsítik a gyermekeknek, a kisiskolásoknak, a munkásoknak, a tananyag pedig az olyan alaptudományok területétől, mint a matematika, fizika, kémia, biológia és földrajz, a csillagászatig, meteorológiáig, geológiáig, orvostudományig, egészségügyig és a környezetvédelemig terjed. A nagyközönséget is megismertetik a fejlett technológiával, így a számítógépekkel, a lézerek alapelveivel és alkalmazásával, valamint a természetes energiaforrások széles körű felhasznállásával.

Guo Guangcan, a Kínai Tudományos Akadémia akadémikusa már több mint hetvenéves, kvantumfizikával foglalkozik. 2012-ben a fizikai Nobel-díjat Serge Haroche és David Wineland kutatók kapták, a kvantumrendszerek vizsgálatában elért úttörő eredményeikért, amelyek megteremtették a kvantumszámítógépek létrehozásának lehetőségét.

„Az én kutatásom szoros kapcsolatban áll a mostani fizikai Nobel-díjasokával, de még távol van az ő eredményeiktől" – mondta Guo Guangcan. „Az utóbbi tíz évben a kínai kormány sok pénzt fordított a tudományos és műszaki kutatásokra. Kína kutatási eredményei fejlődésnek indultak. Ha egy külföldi tudós publikálja új kutatási eredményeit, a kínai tudósok igyekeznek minél előbb hasznosítani az új tudást, de nekünk nincsenek saját eredményeink" – tette hozzá az akadémikus.

Ezért Guo Guangcan arra szólította fel az illetékes szervezeteket, hogy segítsék elő a saját kutatások elindulását. Az idős tudós szerint ezeket különösen fiatal tudósok feladata elvégezni. A fiatalok számára fontos a tudományos karrier építése, és hogy jólfizető állást szerezzenek. A mostani rendszer azonban nem tökéletes, és nem ösztönzi az innovációt. Ennek eredménye például az, hogy a fiatal tudósok olyan dolgozati témákat választanak, amelyekkel könnyebben kapnak előléptetést, vagy béremelést.

Wang Jiangyun, a Kínai Tudományos Akadémia Biológia és Fizika Intézetének kutatója, aki 1998-ban a Kínai Tudományos és Műszaki Egyetemen végzett. A fiatal tudós szerint a fiatal kínai kutatókon és professzorokon nagyobb a teljesítménykényszer nyomása, mint amerikai kollégáikon. A kínai kutatóintézetekben és egyetemeken gyakoribbak és szigorúbbak a vizsgálatok. A kínai tudósoknak állandóan tudományos cikkeket kell publikálniuk, hogy bizonyítsák, dolgoznak. Ez azonban hátráltatja az innovációt, hiszen a kutatáshoz több munkára és több időre van szükség. Akár évekre vagy évtizedekre is. Ha az európai, japán vagy amerikai kutatási eredmények alapján kutatnak, akkor abból néhány hónap alatt születhet tudományos cikk.

„A kínai tudósoknak, különösen a fiatal tudósoknak komolyan, aprólékosan kell kutatniuk" – mondta Guo Guangcan. – „A fiatal kutatók szívesen megtennék ezt, de a mostani helyzet nem ad lehetőséget erre. Az utóbbi években, amióta kvantumfizikával foglalkozom, a fiatal kutatók nem akarnak csatlakozni a kutatáshoz, mert nehéz a munka, nem könnyű egyszerre kutatni és publikálni az eredményeket. Kínában sok tudományos és műszaki díj van, de csak publikációk nyomán díjaznak."

Az idős kutató reméli, hogy a kormány támogatja a magas szintű kutatási csoportokat a tudományos kutatóprogramok támogatása mellett.

A mai napig összesen hat külföldön élő kínai kutató kapta meg a Nobel-díjat. Yang Zhengning és Li Zhengdao 1957-ben kapták meg a fizikai Nobel-díjat. Ding Zhaozhong amerikai kutatóként kapta a fizikai Nobel-díjat 1976-ban. Li Yuanzhe 1986-ban a kémiai Nobel-díjat nyerte el. Zhu Diwen pedig 1997-ben kapott fizikai Nobelt. A rákövetkező évben Cui Qi is a fizikai kutatási eredménnyel nyerte el a Nobel-díjat.

Az utóbbi években a kínai kormány nagy figyelmet fordított arra, hogy megfelelő feltételeket teremtsen a tudományos és műszaki innováció fejlődéséhez.

Elsősorban növelték a kutatások finanszírozását. Másodsorban a szakemberek képzésére és a tehetséggondozásra helyezték a hangsúlyt. A harmadik lépés a reform és nyitás politikájának folytatása. A negyedik népszerűsíteni a tudást, a tudományt az egész társadalomban.

Az ötödik, ösztönözni az innovációt és kiépíteni az országos tudományos és műszaki innováció rendszerét.

Mikor fognak szárazföldi kínai tudósok Nobel-díjat kapni? Erről Yang Zhenning professzor azt mondta, hogy az elkövetkező húsz évben a Nobel-díj szintű tudományos és műszaki kutatási eredmények Kínában is megszülethetnek. Ha a kínai gazdaság gyors ütemben fejlődik, akkor nemcsak egy siker lesz, hanem sok. A kínai kormány és a vezetők nagyon várnak a tudományos és műszaki fejlesztés eredményeire.

(Írta/fordította: Liu Xuesi)