A kínai néphagyományok szakértője, Li Hanqiu szerint a tavaszünnep hagyományának eredete 3000 évre nyúlik vissza. A szabályok nagyon pontosan előírják, hogy ilyenkor mit tehetünk, és mit nem. Az ünnep igazi közösségi esemény, amelynek a család minden tagja részese.

„Gondoskodni kell arról, hogy az ünnepi asztal körül a család minden tagjának legyen ülőhelye, még akkor is, ha az illető valamilyen ok miatt nem lehet jelen a vacsorán" – mondja Li. Manapság sok család inkább az éttermeket választja az ünnepi vacsorához.

Holdújévkor a család olyan közös játékokban vett részt, amelyeknek eredete egészen a Han-dinasztiáig (i.e. 206 – i.sz. 220) vezethető vissza. Az egyik ilyen játék során azt kellett kitalálni, hogy a család egyik tagja milyen tárgyat rejtett a markába. De vannak, akik a kínai újév napján egész éjszaka virrasztanak, hogy minél korábban kezdődhessen a napjuk. Ezt nevezik shousui-nek, ami az idősek számára az év összegzését, a fiatalok számára pedig a felnőtté válás ünnepét jelenti.

A családok vörös papírkivágásokat vásárolnak, és ezekekkel díszítik az ablakokat, a bejárati ajtó két oldalára pedig tavaszünnepi páros feliratot függesztenek ki.

„Régen minden páros felirat egy bizonyos céllal készült. Ha a szomszédot ezzel szeretnéd megajándékozni, akkor ennek valami olyan írást kellett tartalmaznia, ami az illető családjára utalt" – meséli Li. Ezt ma már kevesen készítik el saját maguk, többnyire előre gyártott feliratokat látni az ajtókon.

Hasonló a helyzet a tavaszünnepi festményekkel és a fuval, vagyis az ajtókra és a falakra akasztott, szerencsét hozó szóval. Xiao Fang, a Pekingi Tanárképző Egyetem professzora szerint manapság azért nem olyan népszerűek ezek a dekorációk, mivel az ajtókat már úgy tervezik, hogy nem hagynak helyet a chunliannek, és a festményekre inkább művészeti alkotásként tekintenek, mintsem mindennapi használati tárgyként.

„A feledésbe merült kulturális szokások száma felülmúlja azokét, amelyek még ma is élnek" – állítja Li.

Kulturális jelentés

„A tavaszünnep a családi összetartás ünnepe. Ilyenkor mindennek megvan a maga jelentése" – magyarázza Li. A kínai holdújév a régiről és az újról szól. Az istenek és az elődök előtt kifejezett hálánkkal szokás köszönetet mondani azért, amit eddig kaptunk, és ezzel alapozzuk meg az elkövetkező évet. A lakás kitakarítása, a hajvágás, sőt a fürdés is fontos része a múlttól való búcsúzásnak, és az újra való felkészülésnek.

Persze vannak olyan dolgok is, amelyeket szigorúan tilt a hagyomány. Nem szabad sírni, káromkodni, és ha a gyerekek hibát követnek el, a szülőknek hamarjában meg kell bocsátaniuk, és még a holdújév előtt vissza kell fizetni minden adósságot. Li szerint ez azért fontos, mivel a holdújév napjára barátságos és meghitt hangulattal kell készülni.

A bainian, a barátok, rokonok és szomszédok meglátogatásának hagyománya ennek a hangulatnak a megteremtését szolgálja. Régen a kis vörös borítékba, a hongbaóba aprópénzt tettek, és ezt a párna mellé helyezték, hogy meghallják, ha tolvaj jár a házban. „Nem az a lényeges, hogy mennyi pénzt rejt a boríték, hanem a családi összetartás, az elődök tisztelete és saját helyünk megtalálása a világban" – vallja Li.

Az ünnepi szokásokban beállt változások a hely, az emberek életének és a változó kultúrának a gazdasági és társadalmi fejlődését tükrözik.

Volt olyan időszak, amikor idejétmúltnak tekintették a tavaszünnepet, ami különösen igaz volt a kulturális forradalom éveire (1967-77). Ekkoriban sok régi tradíció tűnt el. „De most azon vagyunk, hogy kultúránkat helyreállítsuk és újjáépítsük" – teszi hozzá Li.

Forrás: Global Times, 2013. január 30.