Közel hatvan éve, 1954. április tizedikén érkeztek Magyarországra az új Kína labdarúgói. A Kínai Sportbizottság két turnusban összesen 25 fiatalt küldött magyarországi edzésre. Miután Kínába visszatértek ezek a fiatalok, ők alkották az ötvenes években Ázsia egyik legerősebb válogatottját. Később olyan fontos feladatokat vállaltak magukra, mint a futballszövetség vezetése, vagy éppen a válogatott edzése, így elmondható, hogy ők a kínai labdarúgás alapítóatyái. Hogy megemlékezzünk a kínai focisták magyarországi képzéséről, egyúttal lelkesítsük a mai kínai futballvilágot, a Kínai Nemzetközi Rádió és a magyar Next Station Productions Kft. együttműködésében Kína, Magyarország és a foci címmel dokumentumfilm készül a kínai foci születéséről.

A kínai forgatást követően a stáb, és a filmben szereplő két kínai focista, Zhang Shuihao és Zhang Junxiu Magyarországra látogattak. Első állomásuk magyarországi edzéseik színhelye, a híres tatai edzőtábor volt. Zhang Shuihao így emlékezett vissza tatai élményeire:

„Hatvan évvel ezelőtt érkeztünk Magyarországra. Nagyon örülök, hogy újra itt lehetek. Egy-másfél évet laktunk itt. Nagyon megszerettem ezt a helyet, a környék is nagyon szép. Jól éreztük magunkat itt, amikor itt edzettünk. Hatvan éve itt, ennél a tónál sokat sétáltunk vacsora után."

Zhang Junxiu hozzátette:

„Hatvan éve itt tanultunk focizni. A magyar tudás segítségével nagyot fejlődött a kínai foci színvonala. Nagyon hiányzott nekünk ez a tábor, mindegyikőnk úgy tekint az itt töltött egy-másfél évre, mint életünk legszebb időszakára. Körbeutaztuk Magyarországot, sok városban megfordultunk, és 82 meccset játszottunk a helyi csapatokkal, de a legtöbb időt itt, Tatán töltöttük. A tatai edzőtábort a második otthonunknak tekintjük."

Tompa Andor, a tatai edzőtábor jelenlegi vezetője számára is megható volt a tábor egykori lakóit újra Tatán üdvözölni.

„Nagyon örülök, és ugyanakkor nagyon megható is volt, ahogy ők emlékeztek itt a 60 évvel ezelőtti Tatára. Úgy gondolom, hogy biztosan kellemes emlékeik lehetnek, hiszen az ember 60 év távlatából nem emlékszik arra, hogy pontosan melyik szobában lakott, hol volt a fürdőszoba és mit csináltak, de a két bácsi tulajdonképpen mindenre emlékszik, ami itt 1954-ben történt."

A két kínai focista ismét találkozhatott Grosics Gyulával, az Aranycsapat legendás kapusával. A találkozás Grosics Gyula számára is nagyon megható volt.

„Nagyon nehezen tudom kifejezni azt, amit ebből az alkalomból érzek. Végigszalad előttem az elmúlt időszak, és visszagondolok azokra a napokra, amikor először találkoztunk kínai labdarúgókkal. Sőt, én néhány évvel ezelőtt, amikor a magyar labdarúgó válogatott csapat játszott Pekingben, kint voltam szintén a csapattal, de mint kísérő. Megkavarja az embert az ilyen élmény, mert ebben az elmúlt időszakban nemcsak azok az események, amelyeket az ember nem felejt el, maradnak meg, hanem egy egész élet elvonul a szemem előtt. Én különben is érzelmileg a kínai néppel kapcsolatosan rokoni kapcsolatokat érzek, és sajnálom, hogy nagyon keveset találkoztunk, elsősorban a nagy távolság miatt elszakadtunk egymástól.

Már nem mernék vállalni ilyen hosszú utazást, mert én most már hatodik éve elég rossz egészségi állapotban vagyok, szívinfarktus meg egyéb problémák miatt. De itt bent [a fejemben] meg itt bent [a szívemben], itt megmaradnak azok az emlékek, amelyeket átéltem, még a gyakorlatban két kínai utazásom során."

A dokumentumfilm magyar operatőrét, Nagy Attilát meglepte, hogy a milyen érdekes szálak kötik össze a magyar és a kínai labdarúgást.

„Nagyon meglepett, hogy maga a sztori és maga az ötlet a filmgyártó cég részéről az mennyire jópofa, és adott esetben mennyire érdekes lehet a magyar emberek számára is. Nem tudtam, hogy a kínai embereknek, illetve a kínai focinak bármilyen köze is lehet Magyarországhoz, és ezért egy kicsit meglepődtem, amikor hallottam, hogy mi a dokumentumfilmnek a forgatókönyve, illetve lényegi része. Kicsit úgy kíváncsisággal töltött el, hogy kik is ezek az emberek, és vajon mi közük lehet Magyarországhoz?"

Porvai Gergő rendezőasszisztens számára is óriási élmény volt, hogy tanúja lehetett a két idős kínai labdarúgó magyarországi útjának.

„A bácsik lelkesedése rám is rám ragad, ahogy ők átélik a múltat, úgy mi is átéljük. Bár mi fiatalok vagyunk, és nem lehettünk ennek a részesei, de hát ugye Magyarország múltjáról is beszélünk, a magyar foci múltjáról. Rengeteg felvételt láttunk erről, szüleink beszéltek róla. Nekünk is hatalmas élmény, hogy olyanokkal beszélgethetünk, akik ezt első kézből látták. Ugye a bácsik találkoztak Grosics Gyulával is, aki az Aranycsapat még élő tagja, az is egy nagyon megható találkozás volt. Ez nekünk is sokat ad."

A stáb ellátogatott a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiára is. Az akadémia televíziójának vezetője, Fekete Imre is nyilatkozott rádiónknak.

„Nagyon örülünk neki, hogy ez a két idős ember találkozott Puskás Ferenccel, nagyon örülünk neki, hogy látták őt játszani. Ebédkor mesélték, hogy kint voltak a meccseken, amikor itt voltak Magyarországon – ha jól tudom, ők itt tanultak – és abban az időben látták az Aranycsapatot focizni. Ma már nagyon kevés ember mondhatja el ebben az országban, hogy az Aranycsapat meccseire kijárt, amikor itthon fociztak."

Neményi Ádám, a dokumentumfilm producere is nagyon pozitívan értékelte a forgatást.

„Túl vagyunk a forgatáson, tehát ma estével befejezzük a forgatást, bár a gép még most is forog, ahogy szoktuk mondani, most is éppen interjút készítünk a focista bácsikkal. De azt gondolom, hogy egy fantasztikusan szép és jó anyagot sikerült elkészítenünk. Elkezdődik holnaptól a film vágása, és hamarosan, május 15-re elkészül az első, rövid változat a filmből, amit majd remélhetőleg Pekingben fogunk először bemutatni a világnak Júniusban. Azt gondolom, hogy nagyon sikeresen zártuk ezt a hetet, amit együtt töltöttünk a bácsikkal. Nagyon kedvesek és nagyon aranyosak voltak, sőt az egész család nagyon kedves és aranyos volt. Szívmelengető dolgokat meséltek és mondtak Magyarországról, a fociról, és a kínai-magyar barátságról."

A kínai-magyar barátság ezen kevésbé ismert történetének felelevenítése remélhetőleg még közelebb hozza egymáshoz a két országot. Porvai Gergő elmondta:

„Úgy gondolom, hogy már '54-ben, amikor a kínaiak ide jöttek, az egy nagyon baráti gesztus volt, és szerintem a világon nincs két olyan nemzet, amelyek ne tudnának egymástól tanulni, akár a sport, akár bármilyen más területen. Tehát ha egy kicsit közelebb tudjuk hozni a két országot, abból mindkettő profitálhat, bármilyen téren. A sport egy olyan közös terület, ahol szavak nélkül is megérthetik egymást az emberek, tehát az egy nagyon jó kiindulási pont lehet közös barátságok kiépítéséhez."

A Kínai Nemzetközi Rádió és a Next Station Productions Kft. együttműködésében készülő dokumentumfilmet előreláthatólag idén nyáron mutatják be.

Kedves hallgatóink, műsorunkat Grosics Gyula kínai labdarúgóknak szánt üzenetével zárjuk.

„Többet szeretnék hallani a kínai labdarúgásról, és főleg a válogatott csapatok szerepléséről. A labdarúgás egy olyan sportág, amely megkívánja a soron kívüli és állandó jellegű népszerűsítést. Ezt kéne a kínai labdarúgásnak, többet megmutatkozni a világ előtt. Biztos, hogy nagy sikereknek nézhetnek elébe.

(Írta/fordította: Szabó Zoltán  Wang Ben)