Külföldiek viszonylag ritkán részesülnek abban a szerencsében, hogy valódi kínai esküvőn vegyenek részt. Még akkor is igaz ez a megállapítás, ha történetesen az egyik főszereplő maga a külföldi, magyarán kínai férfivel vagy nővel köti össze az életét.

Az ilyen, nem is ritka esetekben ugyan már elméletben lehetnénk mindannyian autentikus kínai esküvőn, de hát ugyebár egyrészt per definitionem nem lehet autentikus kínai esküvő, ahol az arát teszem azt Juanitának, vagy éppenséggel a vőlegényt Jocónak hívják, másrészt pedig melyik külföldi lenne képes elviselni, nota bene élete párjával elviseltetni az alábbiakban következőket.

Kínában általában három egymástól elkülönülő etapból áll egy házasságkötés: a bejegyzés jogi aktusa, fényképfelvétel, valamint esküvői bankett, ami nagyjából a lakodalomnak felel meg, természetesen kínai típusú lakodalomnak.

Az első lépcsőfok megugrása a legegyszerűbb. A házasság hivatalos bejegyeztetése mindössze adminisztrációs probléma, ilyenkor a kínaiak nem ünnepelnek, nem is készülődnek különösebben. Ez érthető is, hiszen ilyenkor nem a családon belül vagy nem a házasulandók között történik valami, hanem a kínai kormány engedélyezi a házasságkötést.

Az ünneplés majd csak ezután kezdődik, mégpedig a házassági albumhoz szükséges fényképek elkészíttetésével. Valamirevaló kínai házasságkötés elképzelhetetlen házassági fotóalbum nélkül. És ha már fotóalbum, akkor azt természetesen nem egy kompakt kamerával rendelkező barát, hanem csakis profik készíthetik, minél profibbak, annál jobb.

Az esküvői, házassági, lakodalmi fotózás hatalmas üzlet Kínában. Olyannyira, hogy még külföldiek is beszálltak az üzletbe, természetesen remek ütemérzékkel. A mai városi környezetben szokásos esküvők ugyanis semmiben nem maradnak el az Egyesült Államokban szokásos, de még inkább a szappanoperákban látható ünneplésektől. Sőt még hozzászámíthatunk nem kevés kínai hagyományt a petárdázástól kezdve a nyugati típusú fehér menyasszonyi ruha mellett a szintén viselt piros kínai menyasszonyi ruháig.

De visszatérve az esküvői fotózás rituáléjához. A párok általában egy egész napot rászánnak a lakodalom előtti fényképkészítésre. Természetesen ilyenkor először is fel kell öltözni, mégpedig egyáltalán nem csak esküvői ruhába. A saját esküvői ruha mellett számos bérelt kosztümöt is magukra öltenek a fiatalok, Kínában magától értetődően nagyon népszerű a régi kínai viselet, például császári ruha a férjnek, császárnéi a feleségnek, vagy a mandarinok öltözéke, konfuciánus tudós, hadvezér és így tovább ruhája. De ha már volt szerencsénk lapozgatni ilyen fényképalbumot, akkor láthattunk „holland" asszonykát, „olasz" amorózót, „spanyol" torreádort, „német", de lehet, hogy „svájci" fejőslányt, természetesen mindannyiszor kínai ismerőseink alakításában.

De a fényképezésre szánt nap nem csak az átöltözéssel megy el, természetesen fodrász, sminkes és még néhány más segítő is sürgölődik a fényképezésnél. Ráadásul műtermi felvételek mellett a szabadban is készülnek fényképek, márpedig ez utóbbi igen sok időt vesz igénybe.

Egyrészt azért, mert a legattraktívabb, legkedveltebb, legszebb helyekhez általában sokat kell utazni. Másrészt azért, mert az összes többi házasságot kötő pár is ugyanezekre a helyekre tart fényképeket készíteni. De mindez még talán nem okozna nehézséget, ha nem lenne harmadrészt. Harmadrészt pedig korántsem minden időpont alkalmas fényképezésre. És akkor itt nem is csak az időjárásra kell gondolni, hanem arra is, hogy vannak olyan dátumok, amelyek különösen alkalmasak, ugyanakkor vannak olyanok is, amelyek egyáltalán nem alkalmasak az esküvői album elkészítéséhez szükséges fotózásra. Április 4-én például nem fogunk találkozni fényképezkedő párokkal, süssön akárhány ágra is a nap. Kínaiul ugyanis a négyes szám kiejtése hasonló a halál szóéhoz. Úgyhogy még halotti tort, temetést sem igen tartanak ilyenkor, nemhogy a házasságkötéshez kapcsolódó bármilyen rituálét.

Mert hát a házasságkötés előtti fényképezkedés, talán már az eddigiekből kiderült, rituálé a javából. Bárki meggyőződhet erről, ha a szerencsés napokon kimegy egy nagyobb parkba vagy híresebb műemlékhez. A legszebb, értve ezalatt a fotóalbum-esztétika szempontjából legszebb helyeken menyasszonyi ruhába öltözött lányokat fogunk találni, természetesen oldalukon leendő férjükkel, amint békésen várakoznak, hogy sorra kerüljenek, és lefényképezzék őket ugyanott, szinte ugyanabban a pózban, ahol az előttük állókat, illetve, nota bene, ahol a barátnőt, munkatársnőt, sógornőt.

Hangzhouban van egy park, ahol el is kerítettek egy részt a házassági albumhoz fotót készítőknek. Ez olyan híres hely, hogy más városokból is járnak ide a tehetősebb házasulók.

Számos fénykép készül a házassági fotóalbum számára, de valamennyi között a legnépszerűbb a következő beállítás: a gyönyörűen megfésült, kisminkelt menyasszonyi ruhába öltözött menyasszony ábrándozó arcot vágva a fényképező lencséjébe néz. A vőlegény viszont nem a kamerába, hanem a menyasszony szemébe néz, lehetőség szerint gyönyörrel és vágyódással teli arckifejezéssel.

A hosszú, fárasztó órák eredményeként a pár egy vaskos, díszes fotóalbum tulajdonosa lesz. Persze még jóval a házassági bankett, a kínai lakodalom előtt.

(Írta/fordította: Hajnal László)