Kínában számos hagyományos érték ma is ugyanolyan fontos, mint évszázadok, sőt évezredekkel ezelőtt. Ami a Nyugatnak a zsidó-keresztény hagyomány, az Kínának a konfucianizmus, a buddhizmus és a taoizmus.

Sokak szerint a buddhizmus kínai interpretációja, illetve a helyi taoizmus egyaránt a visszafogottságot és a szenvedélymentes érzelmeket várja el követőitől.

Orville Schell történész hosszabban értekezik a kínai ping terminus jelentéséről. Ez legtöbbször a béke szóval fordítandó magyarra, ugyanakkor szó szerinti fordítása: simaság, laposság. A kínaiak híresen „kifürkészhetetlen" arca valójában ennek a visszafogottságnak, nyugalomnak, sztoicizmusnak a megnyilvánulása.

Persze ha valaki hosszabb időt tölt Kínában, kínaiak között, akkor idővel rájön, hogy a kínaiak arca éppúgy olvasható, mint a nyugati embereké, csakhogy kicsit nehezebb felismerni és beazonosítani az érzelmeket.

Kínában a taoista és buddhista hagyományok is nagy tiszteletben tartották a remetéket. Ez a tradíció, leginkább modern formájában, ma is él. Ma már a kolostorok és zárdák is egyre több érdeklődőt vonzanak, de ebben semmi új nincs. A remeték mai megfelelői a kínai társadalom perifériáján élő művészeti csoportok.

A szoros családi kötelékek a világ több helyén is rendkívül fontosak, de amit Kínában látni, az valami egészen különleges. A háttérben kereshetünk, és persze találhatunk is konfuciánus, de akár még buddhista és taoista hatásokat is, de nem érdemes ilyen mélyre ásni. Vagy akkor már még mélyebbre, a legrégebbi kínai tradíciókig kellene mélyfúrást végezni, hogy felfedjük, honnan a család ilyen megkérdőjelezhetetlen, mindent elsöprő fontossága a kínai társadalomban.

De témánk szempontjából ez nem is igazán fontos, hiszen a lényeg az, hogy ahogy Kína ismert története során valószínűleg mindig, úgy ma is minden másnál fontosabbak a családi kötelességek, kötelékek. A legtöbb kínai családban a szülők és a gyerekek szinte minden étkezést együtt költenek el, a szabadidejüket egymás társaságában töltik el, ha valami probléma adódik, akkor egymást támogatva teszik túl magukat a nehéz időkön és körülményeken, továbbá a rendelkezésre álló forrásokat meghökkentő könnyedséggel, még inkább természetességgel osztják meg egymással. Főleg ha mindezt nyugati szemszögből vesszük szemügyre.

A kínai családi kötelékek természetesen lehetnek néha túl szorosak is. A felnőtté válás, a családalapítás után sem sokban változik a helyzet például abból a szempontból, hogy családi szinten dőlnek el az egyén dolgai is, akár még olyan részletekbe menően is, hogy milyen ruhát válasszanak, hogyan szereljék fel és rendezzék be a lakást, nem is beszélve olyan, külön műsort is megérdemlő kérdésekről, mint hogy miként válasszanak maguknak házastársat és munkát. Ezekben a kérdésekben meglehet ugyan mindenkinek az egyéni véleménye, a döntés azonban a „családi kupaktanács" felelőssége.

Mindebből az is következik, hogy a külföldieknek, így a külföldi munkaadóknak sem szabad soha megfeledkezni arról, hogy a kínai munkatársak mögött milyen szoros családi háttér van, amivel természetesen kötelezettségek is járnak. Irreális például egy kínai munkatárstól elvárni, hogy az esetleges határidőkre koncentráljon, amikor példának okáért beteg szüleivel kellene törődnie.

Ugyanakkor az üzleti kultúrában ez az is jelenti, hogy míg nyugaton, legalábbis szóban mindenki elítéli a nepotizmust, a másik ember kapcsán felvetődő nepotizmust meg aztán végképp, addig Kínában ez meg sem fordul senki fejében, hiszen a családhoz tartozók megsegítése minden más steril üzleti etikát fölülír.

Mindezeket általánosítani is lehet. A kínaiak a világot gyakorlatilag két részre osztják: az egyik felébe azok tartoznak, akikkel van kapcsolatuk és elkötelezettségük, a másik felébe pedig azok, akikkel nem tartanak fenn kapcsolatot és elkötelezettséget sem éreznek irántuk.

A neves Joseph Needham ezt úgy nevezte: „courtyard view of the world" ami alatt azt értette, hogy a kínaiak az udvaruk, udvarházuk perspektívájából szemlélik a világot. Needham ugyanis megfigyelte, hogy a kínaiak rendkívül nagy figyelmet fordítanak az otthonuk tisztaságára, rendben tartására, a házakhoz tartozó belső udvart pedig otthonuk részének tekintik. Ellenben teljesen hidegen hagyja őket, hogy mi történik a falon kívül, mennyire szemetes, rendetlen az utcának, sikátornak az a része, amely már nem tartozik az otthonukhoz.

Ugyanez a filozófia működik az emberi kapcsolatok esetében is. Akik a körön belül vannak, a család, bensőséges barátok, osztálytársak, közeli kollégák nagyon szoros egységet alkotnak. Nem haboznak egymásnak pénzbeli kölcsönt nyújtani, segítenek egymásnak az álláskeresésben, ha kell, ha nem reménybeli házastársakat mutatnak be annak, aki még nem alapított családot és így tovább. Ez ugyebár a híres kapcsolatrendszer, amelyet érdemesebb kínai nevén megjegyezni, ami a guanxi. Nos, ha Kínában valaki üzletelni akar, akkor talán ez az első szó, amit meg kell érteni. Ha ennek lényegét nem érti valaki, akkor semmit sem ért a kínaiakból.