Peking Tongzhou kerületében található a Songzhuang művészeti zóna. Ennek a zónának a részét képezi egy régi gyár, amelyben több művész is bérelt magának műhelyt, műtermet. Mindezt természetesen szabályosan, jogszerűen, most mégis kiköltöztetik őket a helyükről. Megkezdődött ugyanis a terület rehabilitációja, amelynek részeként lebontják a régi gyárat is.

Csakhogy erről előzetesen senki sem értesítette a művészeket.

A hajdani cukorfeldolgozó üzemben alakították ki a Tangchang művészeti zónát, ennek egy részét már le is bontották.

A bontási munkálatok egy hosszabb, egészen pontosan 2011 óta tartó küzdelem részét képezik. A küzdő felek pedig: másik oldalról természetesen a művészek, egyik oldalról viszont a Xiaopu ingatlanfejlesztő.

A bajok akkor kezdődtek, amikor a korábbi tulajdonostól, a Haowei Oriental Food Company-tól a bérleti szerződések átkerültek a Xiaopu céghez.

A Xiaopu a művészeknek máshol ajánlott fel bérleményeket, csakhogy a szakértők szerint már a bérleti szerződések átruházása is illegális volt.

„Mi 2009-ben a cukorgyárral kötöttünk szerződést. 2011-ben azonban a cég a bérleti szerződéseinket átadta a Xiaopu cégnek, minket pedig még csak nem is értesítettek a történtekről" – mondta az egyik művész, Yang Xiaobing, aki szintén a Tangchang művészeti zónában bérel műtermet.

Yang elmondta, hogy a Tangchangban a művészek többsége már 2009 óta bérel műtermet, mivel akkoriban még alacsonyak voltak a bérleti díjak, a környezetet pedig kellemesnek találták. A szerződés átruházását csak 2011 márciusában vették észre, amikor már a korábbi gyár előtti földterületen megkezdődtek a lakásépítkezések is.

„Az a hely korábban zöldterület volt, és a művészeti zónához tartozott. Az építkezés zajaitól ráadásul nem is nagyon lehetett alkotó munkát végezni" – mondta Yang.

Aztán 2011 augusztusában kaptak egy üzenetet a Xiaoputól, amelyben közölték velük, hogy a gyárépületeket le fogják rombolni. Ugyanakkor felszólították a bérlőket, hogy a szerződéseiket tárgyalják újra a Xiaopu céggel. A legtöbb művész ez utóbbira nem volt hajlandó.

Chen Chunhu, a Haowei menedzsere elmondta, hogy 2011-ben kötöttek üzletet a Xiaopuval.

„Értesítettem a bérlőket is. Néhányan egyetértettek, néhányan pedig nem. Csakhogy én semmit sem tehettem. Ki kellett fizetnünk az adósságainkat" – tisztázza a történetben a szerepét Chen Chunhu.

A művészek azonban továbbra is azt állítják, hogy őket senki sem értesítette a szerződés átruházásáról, de azzal az összeggel sem elégedettek, amennyit a Xiaopu kínált fel kompenzációként.

Az elhagyott gyár előtti földterületen azóta már több 13 szintes épület magasodik. A Xiaopu a művészeknek is ezekben az épületekben kínált szállást, mégpedig a szerződésüktől függően más és más nagyságút.

Az eredeti 40 körüli bérlő közül jelenleg már csak 14 küzd a Xiaopu céggel, abban reménykedve, hogy kedvezőbb feltételeket tudnak kicsikarni az ingatlanfejlesztőktől. A többiek vagy elköltöztek más bérleménybe, vagy pedig elfogadták a Xiaopu ajánlatát.

„A Xiaopu azt ajánlotta, hogy a mostani bérelt műtermünket cseréljük ki az új épületekben levő lakásra. De hát az nem műterem, az lakás! Hogyan költözhetnék be egy lakásba, amikor nekem műteremre van szükségem" – mondja Yang Xiaobing, és igencsak nehéz lenne vitatkozni ezzel az érvével. Azzal viszont már a Xiaopu nagyon is vitatkozik, hogy a piaci ár alapján fizessen a művésznek kompenzációt a jelenlegi bérelt műterme után.

A 68 éves Hu Dasheng szintén művész, ő feleségével, Liu Qingmei-jel lakik a művészeti zónában. A házaspár is eléggé elkeseredett, mivel a kompenzációt nem találják méltányosnak.

Hu Dasheng 2009-ben bérelte ki a műtermét. 10 évre előre 90 ezer jüant, közel 14 500 amerikai dollárt kellett kifizetnie. 20 évre 120 ezer, 5 évre pedig 60 ezer jüan lett volna akkoriban a bérleti díja a 100 négyzetméteres bérleménynek.

Húnak kompenzációként egy 50 négyzetméteres lakást ajánlottak fel az új épületek egyikében. Ha 20 éves szerződése lett volna, akkor 100 négyzetméteres lakásba költözhetne. Ez a művész szerint méltánytalan, ő legalább 75 négyzetméteres lakást akar az egyik Xiaopu-épületben.

(Írta/fordította: Hajnal László)