sirenbowuguan

Egy különc kínai multimilliomos megalapította az ország egyik legnagyobb magánmúzeumát, amelyet a kulturális forradalomnak (1966-76) és a Kuomintangnak szentelt.

Fan Jianchuan öröme azonban mégsem felhőtlen, bár nyilván kevesen tudják teljességében átérezni bánatát. Fan legnagyobb boldogtalansága ugyanis az, hogy bármennyire is szeretné, halála után bőréből nem fognak a Han-dinasztia stílusában készült dobot készíteni, amelyet aztán a múzeumba látogatók szerény díjazás ellenében megszólaltathatnának.

Pedig milyen szép terv volt! Az akkor már halott Fan bőréből készült dob hangjaira ugyanis elindult volna egy videofelvétel, de korántsem, ahogy azt voltaképpen joggal feltételezhetnénk, a dobkészítés minden bizonnyal érdekes részleteivel, hanem Fan Jianchuan beszélt volna a látogatókhoz, de csak röviden, mert még táncolni is szeretett volna a felvételen.

Hogy a tervet végül miért vetette el Fan Jianchuan, azt nem tudjuk, az ütőhangszerrel kombinált koreográfia ugyanis egyáltalán nem őrültség, hanem a régi guwu, azaz dobtánc felelevenítése lett volna. Az emberi bőrrel kapcsolatos innovatív rész azonban már teljes egészében Fan elmeszüleménye, elég lett volna erről lemondani.

Egyébként nem a bürokrácia akadályozta meg Fan dobbá válását, a milliomos ügyvédje ugyanis már beszerzett a post mortem művelethez minden szükséges dokumentumot. Fan feleségének azonban nem nagyon tetszett a gondolat, tudniillik a dobbá változott férj dübörgése a múzeum kapujából. Úgyhogy végül nem lesz Fan bőréből dob, de sajnos nem lesz videofelvétel Fan táncával sem.

„Büszke lettem volna, ha még a halálom után is tudtam volna pénzt szerezni a múzeumomnak. Ha dob lettem volna, akkor a múzeumban maradhattam volna egészen addig, míg az üzemel. Vagy legalábbis a bőröm" – mondta Fan Jianchuan, márpedig az 56 éves milliomos reményei szerint műve, az ország egyik legnagyobb magánmúzeuma 1000 évig is fennmarad.

A dobbá változásról lemondott Fan a szerveit azonban felajánlotta tudományos kutatásokra. Hamvait pedig az irodája előtti fa alá fogják temetni. Egyébként az iroda egy könyvtárral együtt a múzeum egyik szárnyát tölti ki.

Habár Fan sokak szerint különc, azt mindenki elismeri, hogy sikeres. Ez utóbbit milliói fényesen bizonyítják, az előbbire pedig példa az is, hogy fiát „Kétszer főzött disznóhús" néven becézi, illetve szókimondó, értsd vulgáris feliratokat szokott kalligráfiai műként készíteni.

Mielőtt milliomos lett volna, Fan Jianchuan volt paraszt, katona, egyetemi előadó, vállalkozó, általános orvos és Szecsuan tartomány Yibin városában alpolgármester is. Ez utóbbi állást hagyta ott múzeuma miatt.

Fan sokkolta az embereket, amikor bejelentette, hogy a Chengdu mellett levő múzeumát halála után a központi kormány fogja örökölni.

„Még a saját lányomnak is belépőjegyet kell majd vásárolnia" – mondta Fan.

Magyarázata szerint nem akarja, hogy családja marakodjon az öröksége felett, egyébként pedig Kínában csak azoknak a történelmi emlékeknek van esélyük a túlélésre, amelyek az állam tulajdonában vannak.

„A Wuhou-templom 1780 éves, Du Fu zsúptetős háza több mint 1000 éves, a Dujiangyan öntözőrendszer pedig már 2500 éve működik. Mindezek ugyanis a központi kormányzat felügyelete alatt maradtak" – mondta Fan.

Fan múzeumának jelenleg 22 csarnoka van, de ezt a számot 30-ra szeretné bővíteni, és akkor már összesen 8 millió kiállítási tárgyat mutathatnak be a látogatóknak. A múzeum birtokában levő tárgyak közül körülbelül 3 millió részesült első osztályú országos védelemben.

„A 30 csarnok a nyitás és reform 30 évét jelképezi. Én magam is a nyitás haszonélvezője vagyok ugyanis" – magyarázta el Fan, miért ennyi teremből áll majd a múzeum.

„Szerettem volna valami olyasmit tenni, amit még korábban senki sem, legalábbis Kínában. Remélem, hogy Isten ad még nekem egy évtizedet, hogy folytassam a munkámat. Azért születtem ugyanis, hogy múzeumokat építsek" – mondta Fan.

Szó se róla, sikerült. Fan múzeuma ugyanis az egyetlen, amelyet a kulturális forradalom (1966-76) és a Kuomintang bemutatásának szenteltek.

Fan rámutatott, hogy habár Kína rendkívül hosszú történelmi múlttal rendelkezik, a múzeumok száma ezt nem tükrözi.

Az exparaszt, exkatona, exvállalkozó, exorvos, exalpolgármester milliomos saját bevallása szerint azért gyűjt és azért állít ki tárgyakat, mert úgy véli, a múlt tanácsokat adhat a jövővel kapcsolatban. Fan elmesélte azt is, hogy amikor 2008-ban a Sanlu márkájú tejporról kiderült, hogy melaminnal szennyezett, azonnal rohant vásárolni a diszkreditált élelmiszerből. A boltban nem akarták kiszolgálni, de végül sikerült meggyőzni az eladókat, hogy mire kell neki a veszélyes gyermektápszer. Természetesen nem Kétszer főzött disznóhúsnak akarta adni, hanem a múzeumának szánta történelmi emlékezetül.

„Valószínűleg én vagyok az egyetlen ember, akinek van két doboz Sanlu tejpora. Ezek a tejporok a történelem egy pillanatát jelképezik. A múzeumi tárgyaknak fontos eseményekhez kell kapcsolódniuk és egyedieknek kell lenniük. Ettől lesznek relikviák" – vallja Fan.

(Írta/fordította: Hajnal László)