A Tienanmen tér jobb széle felől gördült be a buszunk az Országos Népi Gyűlés Csarnoka elé egy fülledt, június végi napon, hogy nem sokkal később fényképezők és diktafonok rögzíthessék: olyan helyen járunk, ahol a kínaiak közül sem sokan. A magyar szekció két tudósítója, Kovács Málna és Ma Xiaolu (Lea) a kínai parlament egyik üléstermében némán hallgatott, megszállottan figyelt és fényképezett is. Ezt, s így.

Tizenhárom napirendi pont fölsorolásával nyitották meg az Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottságának tanácskozását 2013.június 25-én. Az évente egyszer ülésező legfőbb államhatalmi szerv (az Országos Népi Gyűlés) ülésszakán kívül eső időintervallumban az Állandó Bizottság felel a törvényhozásért. A kínai ÁB (ami nem keverendő össze a magyar Alkotmánybírósággal) kéthavonta ül össze; hatáskörébe az alkotmány értelmezésének és végrehajtásának ellenőrzése mellett a népgazdasági tervekben szükséges változtatások tartoznak, sőt. A tegnap megkezdődött négynapos program többek között a kulturális emlékvédelmi illetve a környezetvédelmi törvényt, a tavalyi költségvetést és a Sanghaj Együttműködési Szervezet terrorelhárító hadgyakorlatát is érinti majd. Az ülés megszokott rendjébe már az elejétől bepillantást nyertünk: Zhang Dejiang, az ÁB elnöke megnyitójában fölsorolta a témákat, amelyekről szombaton, csoportosan szavaznak. A beszámolót tartó kollégák az elnöki (vezetői) asztal elé húzott, apróbb ülőhelyen állhattak elő javaslatukkal kétszeres meghajlás után (egy meghajlás járt a hátuk mögött, egy pedig a velük szemközt ülőknek); és bizony minden felszólalónak bele kellett férnie az első délelőtt nagyjából negyven perces tanácskozási idejébe.

Ahogy a falon idegenül vibráló óramutatók vészes kattogása jelzett, s az apró, finoman megmunkált csészékben kínált, erős, halványzöld teafőzet kiürült; a tollak sistergése is abbamaradt, ám a kisebb, majdnem száznyolcvan főt befogadni képes tanácstermet csak mi, a rádió tudósítói hagytuk el. A sokemeletes, palotára hajazó csarnok körbejárása még hátra volt. Nem készült fénykép, amiről lemaradt volna a monumentális, kézzel hímzett (!) négy évszakot ábrázoló képsor (olyan hatalmas faldíszekről van szó, hogy nem is tudták őket egyetlen helyiségben elhelyezni), de olyan sem, ami ne örökítette volna meg a kínaiul "ding"-nek nevezett, óriás köpőcsészére hasonlító tárgyakat. Utóbbiakról (mert kettőt is láttunk belőle) kiderült, hogy ódon konyhai eszköz csupán, ami virágzó országot és békés életet szimbolizál.

A Kínai Nemzetközi Rádió képviselőit nem engedték el csupán afféle múzeum-élménnyel a tarsolyukban: nagyon sokszínű kérdezz-felelek következett a rendhagyó helyszínbejárás után, s bár válaszaikat kínai nyelven adták az illetékesek (többek között az Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottsága törvényhozó testületének elnöke is, aki aznap egyedül képviselte a gyűlésben egyébként 23,4 százalékos női arányt), kínai kollégáink segítségével majdnem mindent érteni véltünk. Amit esetleg mégsem, annak értelmező befogadására leginkább a Kínával foglalkozó szakirodalom vagy a világháló böngészése közben nyílhat sanszunk: nem valószínű ugyanis, hogy a hatalmas, világot rengető "döntéshozó-házba" a közeljövőben a mostanihoz hasonló, megtisztelő bebocsátást nyerünk.

(Kovács Málna, Ma Xiaolu)