Azok számára, akik érdeklődnek Kína hosszú történelme és különleges kultúrája iránt, Henan tartomány az a hely, amelyet nem lehet kihagyni az utazás során.

A 167 ezer négyzetkilométer, vagyis közel két Magyarország nagyságú tartományon keresztülhalad a Sárga-folyó, és ez meg is magyarázza a hely jelentőségét. A Közép-Kínában található Henan ugyanis az egyik legfontosabb terület, ahol a kínai civilizáció először gyökeret eresztett.

Ha ezt tudjuk, akkor azon már nem is csodálkozunk, hogy Henan tatományban található az ősi Kína nyolc legjelentősebb fővárosa közül négy: Luoyang, Anyang, Kaifeng és Zhengzhou. 20 kínai dinasztia több mint 200 császára kormányozta a mai Henan területéről a birodalmat.

Henan mintegy 1000 évvel ezelőttig maradt a kínai kulturális, gazdasági és politikai élet központja. A tartományban körülbelül 65 000 kulturális örökség és műemlék maradt hátra a jólét hosszú korszakából.

Habár a tartományba látogatók számára több különböző útvonal is rendelkezésre áll, néhány henani úti célt azonban szinte mindenki felkeres, hiszen kihagyhatatlan látnivalókról van szó. Ilyen történelmi, kulturális, illetve idegenforgalmi nevezetességek a longmeni barlangtemplomok, Dengfeng történelmi műemlékei, valamint Yinxu, a Shang-dinasztia (i. e. 16. század – i. e. 11. század) fővárosának romjai Anyangban, hiszen ezek mindegyike felkerült az UNESCO világörökségek listájára.

A következőkben rövid képzeletbeli utazást teszünk mindhárom nevezetességnél.

A longmeni barlangtemplomok

A Luoyang belvárosától 12 kilométerre délre fekvő barlangok öt egymást követő dinasztia korában, 439 és 1127 között épültek. A barlangtemplomokat ma széles körben ismerik, mégpedig úgy, mint a kínai buddhista szobrászat egyik legszebb példáját.

Az 1 kilométer hosszan húzódó barlangkomplexumban levő szobrok száma 100 ezres nagyságrendű lehet. A szobrok Buddhát és tanítványait ábrázolják. Nagyjából 2300 üreget vájtak a Xiangshan és a Longmen-hegy mészkősziklájába. A két hegy az északról délre haladó Yihe folyó keleti, illetve nyugati partján egymással szemben található.

A szobrok mintegy 60 százalékát a Tang-dinasztia (618-907) idején faragták, ezek az alkotások rendkívül változatos méretűek. A legkisebb mindössze 25 centiméter magas, míg a legmagasabb, Vairocana Buddha szobra, 17 méter magas, és egyedül a füle közel 2 méter hosszú.

Ez a legnagyobb, természetesen békés arckifejezésű és testtartású szobor a Fengtian-barlangban található, a Tang-dinasztia Wu Zetian császárnőjének megrendelésére készült 672 és 675 között.

Szakértők szerint a longmeni barlangtemplomokban ez a Vairocana Buddha-szobor, illetve nyolc másik, ugyanabban a szentélyben található, de teljesen különböző arckifejezésű szobor a legpompásabb műalkotások, ugyanakkor a Tang-kor erőteljes, elegáns és realista stílus jellemezte szobrászatának is legjobb képviselői a szobrok.

A szobrok mellett van még mintegy 2500 sztélé és 60 pagoda is, amelyek különböző dinasztiák idején épültek.

Az UNESCO hivatalos honlapja szerint a longmeni barlangtemplomok „az emberiség művészeti kreativitásának kiemelkedő példáját" képviselik.

A dengfengi műemlékek

Mindössze 40 percnyi autóútra fekszik a longmeni barlangtemplomoktól a Songshan hegység, ahol 11 hagyományos épületből álló történelmi építészeti komplexum található Dengfeng városban és környékén.

Az itt található műemlékek összefoglaló neve: Az Ég és a Föld központja. A 11 műemlék közül a leghíresebb a világhíres Shaolin-templom, a kínai kungfu és a zen, kínai nevén chan buddhizmus 1500 éves bölcsője.

A legtöbb látogató a harcművészeti előadások megtekintése miatt jön ide, de a nevezetes kőtábla, illetve a sztélén levő vésetek is sokakat vonzanak.

A sztélét 1565-ben állították. A rajta szereplő véseteken Sakjamuni Buddha, a buddhizmus, Konfuciusz, a konfucianizmus, illetve Laozi, Kína belső keletkezésű vallása, a taoizmus alapítóinak portréi is láthatóak. A sztélé felállítása azt a célt szolgálta, hogy az ősi Kína három nagy filozófiai-vallási iskolája békésen megférjen egymás mellett a valóságban is, úgy, ahogy a sztélén.

A Shaolin-templom jól ismert pagodaerdejéről is, amely a maga nemében a legnagyobb Kínában.

A kínaiul Ta Linnek nevezett 228 darab sírpagoda legrégebbi darabja 791-ből való. A legtöbb pagoda kőből, illetve téglából készült. A pagodák közül a legkisebb egy-, a legnagyobb hétszintes, annak megfelelően, hogy milyen eredményeket ért el életében a szerzetes, aki számára épült.

A pagodák több stílusban készültek, ami természetes is, hiszen valamennyi az elkészültekor uralkodó stílust reprezentálja. A legtöbb pagoda az utolsó két császári dinasztia, a Ming és a Qing idején épült, de találunk köztük a Tang- és Song-korból valót is.

Az Ég és a Föld központja egy másik része a Dengfeng Obszervatórium. A csillagvizsgáló 1276-ban, a Yuan-dinasztia (1271-1368) elején épült Kubiláj kán parancsára. A maga nemében ez Kína legrégebbi fennmaradt létesítménye, és sokak szerint remekül bizonyítja, hogy a csillagászat milyen kiválóeredményeket ért el a középkori Kínában.

1281-ben Guo Shoujing kiemelkedő csillagász a Dengfeng Obszervatóriumban végzett megfigyelései és számításai alapján dolgozta ki a naptárát, amelyet később hivatalosan is elfogadtak, majd pedig 364 éven át használták. Guo Shoujing naptárában egy év 365,2425 napból áll, amely érték olyan pontos, hogy majd csak a 300 évvel későbbi Gergely-naptár lesz ennél pontosabb.

És végül, ha csak felsorolásszerűen is, de essék szó Az Ég és a Föld központja más nevezetes tagjairól is. Ilyen a 484-ben alapított Songyang Akadémia, az 1500 éves Song-hegyi pagoda, a Songyue Ta, a Zhongyue Mia, vagyis a Középső Bérc-temploma és végül a Han-dinasztia (i. e. 206 – i. sz. 220) idején épült három pár torony, a Taishi, a Shaoshi és a Qimu.

A Yin-romok Anyangban

Yinxu a Henan tartomány északi részén fekvő Anyang városban található, és sokkal régebbi, mint az eddig bemutatott longmeni barlangtemplomok és dengfengi műemlékek.

A Yinxu szó szerint azt jelenti Yin romjai. Yin volt a Shang-dinasztia utolsó fővárosa. Nyolc generáción, több mint 250 éven át tizenegy király uralkodott itt.

A Yin-romok 30 négyzetkilométeres területen fekszenek, és így ez az egyik legrégebbi és legnagyobb régészeti lelőhely Kínában.

A Yin-romok már csak azért is híresek, mert innen kerültek elő a kínai írás legkorábbi emlékei, a jóslócsontfeliratok.

Az első jóslócsontfeliratokat véletlenül fedezték fel 1899-ben. Azóta már több mint 150 000 darab került elő ezekből a felmérhetetlen kulturális értéket képviselő, állati lapockacsontra, illetve teknősbéka-páncélokra karcolt, a legősibb kínai írásjegyeket (kínai nevén jiaguwen) tartalmazó írásos emlékekből. A jóslócsontok azt is bebizonyították, hogy a Shang-korban már jól strukturált, teljes írásrendszer alkottak a kínai írásjegyek.

Az ásatások során több mint 80 döngölt földből álló alapot tártak fel, köztük palotákét, templomokét, sírokét és műhelyekét. A Yin-romoknál eddig több mint 6000 bronztárgyat találtak az archeológusok.

Az egyik leghíresebb tárgy egy négyzet alakú főzőedény, a Houmuwu Ding 133 cm magas, 110 cm hosszú és 78 cm széles, a súlya pedig 875 kilogramm.

A világ legnagyobb bronzhajója is itt került elő, a hajó a Shang- és a Zhou-dinasztiák bronzöntési technológiájának fejlettségéről tanúskodik.

A Yin-kori Emlékek Múzeumában található egy kiállítási csarnok a harci szekereknek. Ennél korábbra datálható állati erővel hajtott szekér eddig még nem került elő Kínában.

A kiállítási csarnokot tulajdonképpen hat gödör fölé emelték. A régészek által feltárt gödrök mindegyikében egy szekér és két ló található. A hatból öt gödörben pedig emberáldozat nyomaira bukkantak.

A múzeumban látható továbbá egy 835 centiméter széles útmaradvány a Shang-dinasztia idejéből.