Chen idén lesz 14 éves. 12 éve vár hiába arra, hogy a szülei eljöjjenek érte és hazavigyék.
Az álma, hogy egyszer hazatérhet, valószínűleg sosem válik valóra, mondja Tang Rongsheng, az otthon igazgatója.
„A legtöbb szülő előbb-utóbb megtalálja elvesztett gyermekét, ha elég kitartóan keresi és bejelenti az eltűnését a rendőrségen is. Viszont akadnak, akik nem akarják visszakapni a gyerekeiket," meséli idegesen Tang.
„Fennáll a lehetősége annak is, hogy a szülők embercsempészeknek adták el a gyereküket, profitálták belőle, így persze sosem jelentették be az eltűnését a rendőrségen," mondja Tang.
Március végén egy több tartomány részvételével zajló gyermekkereskedelem elleni akció során a dél-kínai Guangdong tartomány rendőrsége öt gyermekkereskedő hálózatra csapott le. 15 kisbabát szabadítottak ki, akiket a szüleik adtak el.
„Összevetettük a kicsik DNS-ét az eltűnt kisbabák adatbázisában található mintákkal. Meglepetésünkre egyetlen egyezést sem találtunk, ami azt jelenti, hogy a szülők sosem jelentették be a helyi rendőrségen, hogy eltűnt a gyermekük," nyilatkozta Xie Ying, a Guangdong tartományi Huizhou egyik rendőrtisztje.
A rendőrök több kisbaba szülőhelyét is felkutatták a Yunnan tartományi Wenshanban a gyerekek szülei után. De sokuk menekülőre fogta vagy egyszerűen máshol keresett munkát, mivel attól tartottak, hogy letartóztatják őket. Azok, akik nyomára végül rábukkant a rendőrség az embercsempészek vallomása után, letagadták, hogy valaha odaadták volna a gyereküket, vagy egyszerűen elbújtak, mesélték a rendőrök.
„Egyetlen apa kivételével nem volt olyan szülő, aki eljött volna, hogy hazavigye kiszabadított gyermekét," állítja Xie.
A kicsik egyike sem volt még egyéves. Az embercsempészek a fiúkért 50-60 ezer, a lányokért 20 ezer jüanra számítottak a gazdag Henan, Guangdong és Fujian tartományi családoktól, mesélik a rendőrök.
Ez korántsem egyedülálló eset. „A gyanúsítottak olykor pénzzel, máskor fenyegetéssel veszik rá a szülőket erre, akik néha a rájuk nehezedő hatalmas nyomás miatt kényszerülnek eladni a gyerekeiket," magyarázza Chen Shiqu, a kínai közbiztonsági minisztérium csempészettel foglalkozó hivatalának igazgatója.
Viszont Chen szerint a rendőrségnek fogalma sincs, hogy valójában hány szülő lehet érintett a kérdésben, aminek kényes volta sok rokont és barátot megakadályoz abban, hogy beszámoljanak azokról, akik esetleg eladhatták a gyermekeiket.
Az embercsempész-hálózat hatékony szervezet. A hierarchia alján állók gyűjtik be az információkat az újszülöttekről és ők is vásárolják meg őket viszonylag alacsony 3-4 ezer jüanos áron. Ellátogatnak a falvakba, névjegykártyákat osztogatnak, megkérik a falusiakat, hívják fel őket, ha kisbaba születik. Bizonyos összeg üti azoknak a falusiaknak a markát is, akik beszámolnak egy-egy új jövevény érkezéséről.
A hierarchia magasabb fokán állók 7-8 ezer jüant fizetnek a babákért a közvetítőknek. A szervezet minden egyes szintjén tovább emelkedik az ár. A guangdongi esetben a kicsik legalább ötször cseréltek gazdát, mielőtt a családoknak eladták volna őket.
Hogy ne keltsék fel a rendőrök figyelmét, az embercsempészek családnak adják ki magukat, mikor a kicsiket szállítják. Vannak, akik altatóval spékelik meg a kisbabák tápszerét, hogy ne hangoskodjanak. Ugyancsak Guangdongban, miután az egyik gyermek megbetegedett és meghalt a csempészeknél, a holttestét egyszerűen hátrahagyták.
Néhány különálló esetben a szülők közvetlenül a célszemélynek adták el a gyermekeiket, közvetítő nélkül.
„Egyik éjjel felhívott egy férfi a Zhejiang tartományi Wenzhou-ból. Azt mondta, több ezer jüanért hajlandó nekem eladni a négyhónapos kisfiát. Hogy lehet egy szülőnek szíve áruba bocsátani a saját gyerekét?" idézi fel zaklatottan a 28 éves Huang Chunlan.
Huang regisztrált egy honlapra, amely örökbe fogadni kívánó családoknak nyújt segítséget.
Az embercsempészek arra használják ezeket a weboldalakat, hogy potenciális vevőket, illetve eladókat találjanak.
„Rájöttünk, hogy néhány embercsempész örökbefogadó szülőkről gyűjt be adatokat a honlapunkról, aztán felveszi velük a kapcsolatot. A felkínált gyermekek zömét vagy elrabolták, vagy eladták," mondja Zhang Baoyan, a Baobeihuijia nevű weboldal alapítója.
A honlap az efféle szervezetek elleni küzdelemnek szenteli magát és legalább 600 gyermeknek segített eddig hazajutni, meséli Zhang.
A Yunnan tartományi Wenshan az embercsempészet egyik melegágya.
Az északkelet-yunnani hegyvidék mindentől távol esik, ami csak tovább súlyosbítja a wenshaniak nyomorát.
A wenshani földművesek évi átlagjövedelme 2011-ben 4690 jüan volt a helyi kormányzat hivatalos statisztikái szerint.
A szegénység arra kényszeríti az embereket, hogy minden elképzelhető módon megpróbáljanak pénzhez jutni.
„Az elmúlt években egyre több gyanúsított használta ki a szülők anyagi nehézségeit és vette rá őket arra, hogy adják el a gyerekeiket," meséli egy Wang nevű rendőrtiszt.
A nyolcvanas években bevezetett kínai családtervezési politika szerint a szülőkre hatalmas bírság vár, ha második gyermekük is születik.
Vidéken, ahol az emberek azt szeretnék, hogy inkább fiúk vigyék tovább a családi vérvonalat, szinte megszokott, hogy megszegik ezt a politikát, még akkor is, ha nincs pénzük kifizetni a büntetést.
„Az embercsempészek az olyan szülők félelmeire apellálnak, akik rettegnek attól, hogy megbüntetik őket az újabb gyermekért. Azzal fenyegetik meg őket, hogy szólnak a hatóságoknak a törvénytelenül született kicsiről, ha nem adják el nekik," mondja Wang.
Más embercsempészek azzal veszik rá a szülőket az eladásra, hogy olyan örökbefogadó családokkal kecsegtetik őket, amelyek persze gazdagok és nagyságrendekkel kényelmesebb életet biztosíthatnak a babájuknak, teszi hozzá Wang.
A fenyegetés és édesgetés egyaránt beválik, sok megkörnyékezett szülő számára nincs visszaút.
Az embercsempészek által felkínált összeg valóságos vagyon sok családnak. Azokon a területeken, ahol az évi egy főre jutó jövedelem ötezer jüan körül mozog, nagy csábítást jelent ugyanennyiért eladni egy gyereket.
„Bonyolult okok húzódnak annak hátterében, miért adják el a szülők a gyermekeiket. Néhányan azért kényszerülnek erre, hogy ne kelljen kifizetniük a családtervezési politika megszegésével járó hatalmas büntetést. Van, akiknek tönkrement a házassága, megint mások csak a pénzért teszik," sorolja Wang.
A közbiztonsági minisztérium hivatalos adatai szerint a 2010-11-es embercsempészet elleni kampány során kiszabadított 13 ezer elrabolt gyermek közül 12100-at még mindig nem sikerült visszajuttatni a szüleihez, azaz a gyermekek kevesebb, mint 10%-a került haza.
De a megmentett gyermekek elhelyezése újabb súlyos problémákat szült.
A törvény tiltja, hogy egy család vagy egyedülálló személy elrabolt gyerekeket fogadjon örökbe, hiszen a gyermekek és szülők jogi kapcsolata még mindig fennáll, ezért gyermekotthonokban kell elhelyezni őket.
A kínai szakértők szerint viszont ezek az otthonok nem biztosítanak megfelelő környezetet a növekvő gyerekek számára.
„Egy örökbefogadó család sokkal többet segít a trauma feldolgozásában, mint bármiféle gyermekotthon," szögezi le Tang.
Számtalan olyan eset van, mikor az egykor elrabolt, majd kiszabadított gyermekek ugyanazzal a dilemmával szembesülnek, mint Chen Xiaoli, a jogi kiskapuk miatt.
A guangdongi ügyben egy kisbabáért jelentkeztek, a többi 13 megmentett gyermek pedig a huizhoui gyermekotthonba került.
„Sokat aggódunk a jövőjükért. Hiszen azok a szülők, akik egyszer már eladták a gyereküket, aligha fognak eljönni értük. Így az elrabolt gyerekek örökre a gyermekotthonban maradnak, nyomorúságosabb sors vár rájuk, mint az árvákra vagy kitett gyerekekre," vallja be bánatosan Chen Su'e, a huizhoui gyermekotthon igazgatóhelyettese.
Az elrabolt gyermekek örökbefogadását tiltó törvény bizonytalanná teszi a kicsik jövőjét, ezért országszerte kezdeményezések indultak az adoptálási törvények megváltoztatásáért az elrabolt gyerekek biztosabb holnapja érdekében.
„A helyi hatóságoknak a sajtón keresztül kellene tudatnia a biológiai szülőkkel, hogy mennyi idejük van jelentkezni a gyermekükért. Ha ezt nem tennék meg, akkor az elrabolt gyerekek és szüleik jogi viszonyát meg lehetne szűntetni, a gyerekeket pedig örökbe fogadhatnák más családok," mondja Huang Xihua, az NPC guangzhou-i küldötte.
Ám miközben a jogászok és szakértők a törvény-kiegészítésről vitáznak, amely fényesebb és biztonságosabb jövőt biztosíthatna a gyerekeknek, Chen Shiqu és a többi rendőrtiszt inkább nem megy bele abba, hogy lehetne a lehető legjobb otthont nyújtani az elrabolt gyerekeknek vagy éppenséggel milyen kockázatok rejlenek abban, hogy olyan szülőkhöz kerülnek haza, akik egyszer már eladták őket.
(Írta/fordította: Falucskai Violetta)
Just the Way You Are
