Kínában a műtárgyakra és antik tárgyakra fordított kiadások 2012-ben közel negyedével csökkentek az előző évihez képest. Ezzel véget ért az a látványos növekedés, amely segítette a világpiaci árak megugrását és Kínát 2011-ig a piac meghatározószereplőjévé tette, derült ki egy nemrég megjelentetett elemzésből.

A tanulmányt az Európai Szépművészeti Alap (European Fine Art Foundation) jelentette meg. Az alap egyébként leginkább arról nevezetes, hogy az Európai Szépművészeti Vásár (European Fine Art Fair, TEFAF) szervezője. A tanulmányban közölt becslések szerint a világ művészeti és antik piaca 2012-ben 7 százalékkal esett vissza, és így 43 milliárd euró (56 milliárd amerikai dollár) értékű volt.

Az Európai Szépművészeti Alap tanulmányát Clare McAndrew állította össze. Clare McAndrew jól ismert tudományos és üzleti munkásságáról is. Ő az alapítója az Arts Economics nevű tanácsadó cégnek. Nos, Clare McAndrew becslése szerint a kínai műtárgyak értékesítése 2012-ben 24 százalékkal 10,6 milliárd euróra esett vissza.

Az aukciós eladások még meredekebben csökkentek Kínában, ezen a területen ugyanis 30 százalékos volt a visszaesés. Ez azt eredményezte, hogy a művészeti piacon Kína 25 százalékos részesedésével a korábbi első helyről visszacsúszott a második helyre, az Egyesült Államok mögé, amely így visszanyerte korábbi piacvezető pozícióját. Tavaly az Egyesült Államoknak ehhez a globális művészeti piac 33 százalékát kellett lefednie.

Kína után nem változott a helyzet, a képzeletbeli dobogó harmadik fokán továbbra is Nagy-Britannia található. A világ harmadik legjelentősebb művészeti piaca 23 százalékos részesedést ért el, áll az említett tanulmányban, amely idén a Maastrichtban rendezett Európai Szépművészeti Vásár március 15-i megnyitójával egy időben jelent meg.

A művészeti piacról közölt tanulmány szerint a kínai növekedés visszaesésének fő okai között találunk keresleti és kínálati tényezőket egyaránt. A kereslet csökkenésének az okai között van például a gazdasági növekedés lassulása és a folyamatos likviditási nehézségek. Kínálati oldalról pedig az járult hozzá a kínai művészeti piac visszaeséséhez, hogy kevesebb kiváló minőségű, drága munka került a piacra.

Tavaly ráadásul sok művészet alap, illetve spekulációs célból befektető is csökkentette részvételét a piacon az év során. Ráadásul a gyűjtők egyre inkább biztosra akarnak menni, vagyis a már jól ismert, nevet szerzett művészek munkáit hajlandóak csak megvenni. Kínában a kockázatok minimalizálásának a nagy nyertesei a háború utáni, illetve a kortárs művészek közül a legnagyobb nevek. Az aukciós piac visszaesése ellenére ugyanis a háború utáni és a kortárs művészek 2012-ben 5 százalékkal növelni tudták eladásaikat. A közel 4,5 milliárd eurós teljesítményük tavaly az egész kínai aukciós piac 43 százalékát jelentette.

A következő legnagyobb piaci részesedést a modern művészet érte el a kínai árveréseken. A 3,2 milliárd euró értékben eladott modernek a piac 30 százalékát fedték le, csakhogy ez a 2011-es 3,8 milliárd eurós teljesítmény után 17 százalékos visszaesést jelent.

A galériák és képzőművészeti tárgyak eladásával foglalkozó más helyek tavaly 4 százalékos visszaesést voltak kénytelenek elkönyvelni. Összteljesítményük így 22,2 milliárd eurót tett ki, ugyanakkor a piac alsó szegmense, vagyis az ismeretlen, feltörekvő, nevet még nem szerzett művészek alkotásai nagyon rosszul teljesítettek tavaly. Úgy tűnik, a gazdaság teljesítménye elsősorban az ő munkáik értékesítését befolyásolja leginkább.

Egyértelműen elmondható tehát, hogy a képzőművészeti piacon tavaly tapasztalt visszaesés igazi vesztesei azok a kezdő művészek, akikből akár neves alkotó is lehetne, de ha munkáikat már az induláskor sem tudják eladni, akkor nagyon nehéz lesz számukra a kiugrás.

Művészeti elemzők már meg is kongatták Kínában a vészharangot. És ők sem a vásárlások értékének visszaesése miatt aggódnak, ami ugyan kellemetlen, de megmagyarázható és meghaladható. A problémát a képzőművészeti piac alsó szegmensének elhanyagolása, valamint a legfelső szegmensében megfigyelhető trend jelenti.

Az első problémáról már volt szó, ami pedig ez utóbbit illeti, megfigyelhető, hogy a rendkívül gazdag vásárlók megdöbbentő összegeket is hajlandók kifizetni ritka kincsekért, ugyanakkor a művészeti szempontok egyre kisebb szerepet játszanak a művészeti piaci befektetéseikben.