A családjuk által elveszített vagy elhagyott kínai gyerekeket gyakran fogadják örökbe külföldiek. Ez sok előnnyel is járhat a gyerekek számára, ugyanakkor nagy traumát is okozhat bennük, olyannyira, hogy később pszichológiai problémáik is lehetnek az külföldre került kínai gyerekeknek.

Christian most fejezte be az egyetemen az első évet, de most egy évet halaszt. Azt tervezi, hogy 11 hónap alatt beutazik 11 országot, és közben segít a szegényeken, a betegeken, az időseken és az árvákon.

Segítőkészsége szoros kapcsolatban van saját traumatikus gyermekkorával. Még kicsi volt, amikor külön került a családjától, és egy amerikai nő fogadta örökbe. A fiú fájdalmas identitásválságon ment keresztül.

Az American World Adoption elnevezésű nemzetközi keresztény örökbefogadási ügynökségnél dolgozó Julia Norris 2000-ben felkereste a Henan tartományi Luoyang Árvaházat. Az árvaházi gyerekeket kirándulni vitte a helyi állatkertbe, és ezalatt összebarátkozott az egyikükkel, a 6 éves Dang Ziyanggal, és úgy döntött, hogy örökbe fogadja a kisfiút.

Dang Ziyang 5 éves korában lett árva, mégpedig igencsak furcsa körülmények között. Édesapja Ninghszia-Huj Autonóm Terület egyik megyéjébe utazott vele autóbuszon. Az egyik megállóban az apa leszállt a pár percre megálló buszról, hogy a piacon vegyen valami élelmet. Amikor az apa visszatért a buszhoz, az már nem volt sehol, folytatta az útját, elválasztva ezzel apát és fiát egymástól. Hogy a buszon vagy a végállomáson miért nem tűnt fel senkinek egy egyedül levő 5 éves kisgyerek, vagy hogy például miért nem lehetett a buszt üzemeltető cég diszpécserét vagy az autóbusz végállomását telefonon felhívni addig, amíg még a busz útban volt, azt nem tudjuk, de ilyesmit egyébként is csak az kérdez, aki nem ismeri Kínát, és főleg nem ismeri az 1990-es évek közepének Kínáját. A lényeg az, hogy Dang Ziyang a buszról árvaházba került.

„32 éves voltam és hajadon, de készen álltam arra, hogy anya legyek, és képes voltam arra, hogy felneveljek egy gyereket" – mondta Julia Norris.

Abban az időben kevés országban engedélyezték, hogy egyedülálló férfi vagy nő gyermeket fogadjon örökbe. Kína ezen kevés országok egyike volt. Julia Norris hazája, az Egyesült Államok azonban nem, ott rendkívül nagy nehézségekbe ütközött volna az örökbefogadás.

Kínában azonban a hivatalos eljárás viszonylag gyorsan lebonyolódott, és a Kínai Örökbefogadási Ügyek Központjának benyújtott kérelemre egy év múlva már meg is érkezett a pozitív válasz, úgyhogy Norris már vihette is a fiát az Egyesült Államokba.

1992 és 2009 között közel 40 ezer kínai gyereket fogadtak örökbe külföldiek. Több mint 80 százalékuk lány volt.

A Christian nevet kapó Dang Ziyang nehezen tudott hozzászokni új otthonához. Úgy érezte magát, mint egy idegen egy ismeretlen bolygón.

„Körülöttem szinte mindenkinek fehér bőre és kék szeme volt, és olyan nyelven beszéltek, amelyet én nem értettem" – meséli Christian, aki az első időben folyton azt kérdezte új anyjától, hogy hol vannak a szülei.

Identitásválságba került Christian, olyannyira, hogy egyfajta poszttraumatikus stressz szindrómát diagnosztizáltak nála.

„Valószínűleg ez volt életem legnehezebb időszaka, hiszen azt kellett látnom, hogy a fiam nagyon szenved" – mondta Julia Norris, aki pedig erejéhez mérten próbált segíteni fogadott fiának. Például Christian szobáját kínai stílusban rendezte be, hogy a fiú otthonosabban érezze magát, de Christian néha egész egyszerűen be sem akart menni a szobába. És habár később hozzászokott új otthonához, angolul is folyékonyan megtanult, az iskola jégkorongcsapatában is játszott, Christian mégis képtelen volt kitörölni emlékezetéből kora gyermekkorának emlékképeit. Egy nap pedig azt mondta Julia Norrisnak, hogy szeretné megkeresni a szülőapját és szülőanyját.

„Azt gondoltam, hogy elhagytak engem, és ez nagyon rosszul esett nekem" – mondta elhatározásával kapcsolatban Christian. Norris is úgy döntött, hogy megkeresik a fiú biológiai szüleit, mivel aggódott, hogy fogadott fiát soha nem hagyja nyugodni a probléma.

„Joga van hozzá, hogy megismerje a múltját. Az anyja vagyok, segítenem kell neki. Lelki békéjéhez szüksége volt arra, hogy megtudja, mi történt vele" – mondta Julia Norris.

Sok örökbe fogadott gyermek még nagyon kicsi, amikor új szülőkhöz kerül, ám Christian már 7 éves volt, amikor elhagyta Kínát, és sok apró részletet is fel tudott magában idézni falujáról. Ezek az emlékképek nagy segítségére voltak később, amikor úgy döntött, hogy megkeresi a szüleit.

Egy kínai nem kormányzati szervezet segítségével, illetve a helyi lakosoktól származó információk alapján a keresést siker koronázta, és 2009 augusztusában Christian egy pekingi hotelben találkozott vér szerinti szüleivel. Apja térdre hullott és csendesen sírt, amikor meglátta a fiát, aki több mint egy évtizede eltűnt. Christian anyja csendesen temette tenyerébe az arcát. A fiatalember pedig csak megkövülten állt. Kínaiul egyébként már nem is tudott volna szólni a szüleihez.

A család ámulattal látta, micsoda tinédzser lett belőle: jóképű, sportos és 172,7 cm magas, úgyhogy minden kínai rokona alacsonyabb volt nála.

„Olyan nagy, és szőrös a lába, éppen úgy, mint az amerikaiaknak" – idézte a találkozón jelen lévő egyik amerikai újságíró a Christian nagybátyja által mondottakat.

„Izgatott és nagyon ideges volt a családi összejövetel napján. Eleinte nem túl sok érzelmet mutatott, valószínűleg a média jelenléte miatt. De amikor néhány nap múlva ellátogatott abba a Ninghsziában levő kis faluba, ahol korábban élt, az érzelmei már megmutatkoztak" – mondta Julia Norris. Christian ugyanakkor később úgy döntött, hogy visszatér az Egyesült Államokba.

„Soha nem vetette fel, hogy Kínában maradna. De azt hiszem, hogy később majd vissza akar jönni, lehet, hogy egy napon kínaiul fog tanulni az egyik kínai egyetemen" – mondta Julia Norris.

A két család azóta is, immár három éve kapcsolatban van egymással, telefonálnak, e-maileket és leveleket küldenek egymásnak. Norris és Christian azt is tervezi, hogy ismét felkeresik a fiú szüleit. Julia Norris szerint kétségtelen tény, hogy Christian családja szereti a fiút, és nagyon hiányzik nekik.

Gyakran éri kulturális sokk az örökbefogadás után tengerentúlra került gyerekeket, mondta Zhang Zhiwei ügyvéd, aki adoptált gyerekeknek segít megtalálni a vér szerinti szülőket, továbbá elrabolt gyerekek hazajuttatásában is segédkezik.

„A 3 évesnél idősebb gyerekek sok mindenre emlékeznek a korábbi életükből, ami csak elmélyíti a kulturális konfliktusokat, és néha pszichológiai problémákat is okoz, márpedig ezt az örökbe fogadott gyermek és az örökbefogadók is megszenvedik" – mondta Zhang Zhiwei.

Az örökbe fogadott és külföldre vitt kínai gyerekeknek több mint 80 százaléka szüleik által nem kívánt leánygyermek. A többieknek pedig általában valamilyen különleges problémái vannak, ezért őket kevés kínai akarja adoptálni. Jelenleg 17 ország állampolgárai fogadhatnak örökbe kínai gyermeket.

Kínában 2005 óta jelentősen csökkent az örökbefogadások száma, mivel egyre többen akarnak örökbe fogadni egészséges gyermeket. Jelenleg már hat évet kell várniuk azoknak, akik egészséges gyereket akarnak adoptálni, mondta Joshua Zhong, a Kínai Gyerek Nemzetközi Örökbefogadása nevű szervezet társalapítója.

Zhong és felesége is örökbefogadott egy kínai kislányt, Annát, akinek szívproblémái voltak, ezért szülőanyja négy hónapos korában elhagyta. Anna jelenleg 17 éves, és tudni akarja, hogy miért hagyták el, amikor még olyan kicsi volt.

Joshua Zhong szerint Anna néha beszél arról, hogy szeretné megkeresni biológiai szüleit.

„Reméljük, megtaláljuk a módját, hogy segítsünk neki. Mint minden örökbe fogadott gyermeknek, úgy neki is joga van ahhoz, hogy megtudja az igazságot" – mondta Joshua Zhong, aki arról is beszélt, hogy úgy tervezi, pekingi újságokhoz, illetve a televízióhoz fordul információért.

Joshua Zhong szerint számos árvaház, különösen azok, amelyeknek az igazgatói külföldön felkeresték az adoptált gyermekeket új otthonaikban, szívesen járul hozzá a külföldi örökbefogadáshoz, hiszen belátják, hogy a gyerekek így jobb egészségügyi ellátásban és oktatásban részesülhetnek.

(Írta/fordította: Hajnal László)