A kínai szoláris naptár 24 szakaszra osztja fel az évet. Ezeket a szakaszokat évszakjelzőknek vagy szoláris periódusoknak is lehet magyarítani, de a lényeg az, hogy máig nagy szerepük van az év során végzett paraszti munkák beosztásában, de hasonlóan fontosak a városi ember számára is, mégpedig az egészséges életmód kialakítása miatt.

A daxue (大雪) az említett 24 évszakjelölő közül sorrendben a huszonegyedik szoláris periódus. A kínai szó magyar fordítása: „nagy hó". A daxue szó mindkét szótagja szerepel több szoláris periódus nevében is, mindannyiszor ugyanazt jelentik: a da jelentése: „nagy, sok", a xue szó pedig magyarul: „hó". Ennek megfelelően tehát a két szó együtt magyarra fordítva lehet „sok hó" vagy „nagy hó" is.

A daxue, nagy hó szoláris periódus akkor kezdődik, amikor a nap az égi hosszúság 255. fokára ér, ami a Gergely-naptár szerinti december 7-e körüli időpontot jelent. A daxue szoláris periódus vége általában december 21-re esik, akkor a nap az égi hosszúság 270. fokát éri el.

A nagy hó szoláris periódus jellemzője, hogy még hidegebbre fordul az időjárás, és ahogy az évszakjelző neve is mutatja, gyakrabban és több hó hull ilyenkor, mint az ezt megelőző két hétben, amelynek ugyebár xiaoxue, azaz kevés hó volt a neve. Vagyis a daxue nem hatalmas hóeséseket jelent, hanem csak a korábbinál több hóhullást. Olyannyira így van ez, hogy a csapadék mennyisége szempontjából éppenséggel szűkös két hét a nagy hó időszaka. Az általában nedvesebb Dél-Kínában ilyenkor beköszönt a száraz évszak, és a csapadék mennyisége 15 milliméter alatt marad, Délnyugat-Kínában pedig még ennek is csak a harmada.

Az eleve szárazabb Északkelet- és Észak-Kínában a sokéves átlagcsapadék decemberben mindössze néhány millimétert jelent, Északnyugat-Kínában pedig még az 1 millimétert sem éri el. Az ezeken a területen élők számára a daxue, nagy hó két hete inkább csak a nagy hóesés érkezésének ígéretét jelenti. Viszont a hidegre ezeken a helyen sem lehet panasz, hiszen a napi átlaghőmérséklet már nem éri el a mínusz 10 Celsius-fokot sem.

Dél-Kínában, illetve Jünnan tartomány déli részén szintén nem számolhatunk nagy havazásokkal, hiszen a tél ott enyhe, csak néha esik vagy havazik, az átlaghőmérséklet pedig 2 és 4 Celsius-fok körül van. Sőt az utóbbi években az általános felmelegedés miatt hó már rendkívül ritka a Jangcétől délre, és az átlaghőmérséklet is 8 Celsius-fokig emelkedett daxue, nagy hó idején.

A Jangce folyó középső és alsó szakaszain ugyan ennél valamivel nagyobb a hideg, de a december ez utóbbi helyeken sem nedves, az éves csapadékmennyiségnek mindössze 5 százaléka hull le ilyenkor.

Észak-Kínában a havazás miatt gyakran dőlnek ki a fák, illetve az utak is járhatatlanná válnak. Ennek ellenére a szoláris terminus nevében jelzett nagy hóra leginkább az ország középső területein van ilyenkor esély. Ami voltaképpen szerencsés dolog is, mivel sok hóra a mezőgazdaság vágyakozik Kínában is. Ahogy a jól ismert kínai közmondás tartja: „A havas év termékeny évet jelent". Hiszen a vastag hótakaró hasznos a vetés számára, a hideg pedig elpusztítja a növényi kártevőket.

A nagy gabonatermő vidékeken, az ország középső részein ilyenkor 0 Celsius-fok körüli a hőmérséklet. A téli búza növekedése megállt. A Jangce és a Huai folyók vidékén, illetve ezektől délre a búza és a karórépa még nő ugyan, de már rendkívül lassan. Ezeken az enyhébb időjárású területeken még dologidő van a parasztok számára, mivel trágyázniuk kell, ha tavasszal szépen növő vetést akarnak. Dél-Kínában és Délnyugat-Kínában viszont a búza éppen ekkor szökken szárba.

Nem nehéz kitalálni, hogy mit ajánl, illetve mitől óv a népi bölcsesség: vigyázzunk, hogy a hőmérséklet csökkenés miatt nehogy megfázzunk, náthások legyünk.

A szoláris periódusokat ötnapos szakaszokra, úgynevezett pentádokra osztották fel. Ezeknek a pentádoknak sokszor igencsak költői, de legalábbis érdekes neveket adtak.

Daxue első pentádjának neve: „A jie madár abbahagyja a kiáltozást". A jie madár hasonlít a fácánhoz, és arról nevezetes, hogy agresszív, harcos madár. A tél előrehaladtával még ez az egyébként aktív madár is lelassul, még a kiáltozással is spórol.

A második pentád neve: „A tigrisek párzani kezd".

A daxue utolsó 5 napjának a neve: „A li növény szaporán növekedni kezd". A li nevű növény fűféle, és a legtöbb növénnyel ellentétben szereti a nagy havazást.

(Írta/fordította: Hajnal László)